Hszi, a főnök Magyarországra jön – nem létezne modern Kína nélküle

Hszi Csin-ping kínai elnökről azt tartják, hogy Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping után (vagy velük egy sorban) a modern Kína három legfontosabb vezetője közé tartozik. Bizalmasai Pekingben egymás között úgy is emlegetik: Hszi Laoban (Hszi Főnök). Néhány elemző párhuzamot vél felfedezni a hetvenéves Hszi Csin-ping és az egy évvel idősebb Vlagyimir Putyin életpályája, országukra való befolyása között. Tény, hogy a 2012–13-tól hatalmon lévő kínai elnök Teng Hsziao-ping óta a legnagyobb hatású kínai vezető.

Megjelenése a kínai bel-, gazdaság- és külpolitikában új korszakot hozott, aktivizálta a párt és az állam mindenhatóságát, összeegyeztetni igyekezett a gazdaság „kapitalista” alapjellegét a sajátos kínai szocializmus, a kommunista párt vezető, meghatározó szerepével. A külpolitikában pedig a két elnökelődje jellemző visszahúzódását a világ ügyeitől

Ezelőtt tizenegy évvel 

• elindította a mára a világot behálózó – politikai alapú – gazdasági, kereskedelmi, infrastrukturális hálózatot, a BRI-t, az Övezet és Út Kezdeményezést. 
• Újraélesztette a „kilenc vonás” politikát, megerősítette, hogy a Dél-kínai-tenger java része kínai érdekszféra, a kulcsfontosságú nemzetközi hajózási útvonalakkal együtt. 
• Felgyorsította Tajvan közelítését, az anyaországgal való egyesítését, amely hozzájárult a térségben az USA-val való közvetlen katonai szembenállás kiélezéséhez. 

A Hszi-korszak jellemző vonása a kínai haderő átfogó, nagyarányú fejlesztése, a haditengerészet globális erővé alakítása, a nukleáris fegyverzet mennyiségi és minőségi növelése.

Kemény kézzel

Keményített a másik két erőközponttal, az amerikaiakkal és az EU-val szembeni politikán, közeledett Oroszországhoz. Az ukrajnai háború kérdésében Moszkva mögött áll. Noha nincs bizonyíték közvetlen kínai katonai eszközök Oroszországnak való szállítására, biztosra vehető, hogy Észak-Korea rakéta- és vélhetően milliós nagyságrendű tüzérségigránát-eladásai az oroszországiaknak Peking jóváhagyása nélkül nem történhettek volna meg.

Moszkva alvezérkedésével (amit az oroszországi fővárosban jó néhányan sérelmeznek) nekilátott, hogy a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) útján is erősítse a kihívást, előmozdítsa a nemzetközi viszonyok, a gazdasági-pénzügyi szervezetek átállítását. Kezdeményezte a dollár trónfosztását, az euró gyengítését a kínai jüan ellenében. Törekvése: többpólusú – ahogy Pekingben szeretik mondani, multilaterális – alapokra helyezni a világrendet az eddigi USA (nyugati) hegemónia helyett.      

Modernizált marxizmus

Hszi Csin-ping két elődjénél, Hu Csin-taónál és Csiang Cö-minnél „pártosabb”, többet emlegeti és a gyakorlatban is érvényesíti a pártirányítás elsőbbségét. Szerinte a ma Kínában működő „szocialista demokrácia” a létező demokráciák legdemokratikusabbja. Azt gondolja, hogy Marx és Engels nézetei a kapitalista társadalomról ma is időszerűek a „történelmi materializmussal” együtt. Ezek szerint a kapitalizmus kihalásra van ítélve – vallja. Két évvel ezelőtt, amikor Hszi meglátogatta a pekingi Renmin (Népi) Egyetemet, kifejtette a hallgatóság előtt: 

A társadalomtudományok kutatását a „kínai jegyekkel” folyó szocialista politikai gazdaságtan szellemében kell művelni, hogy kiszoríthassák a Nyugat befolyásolta gazdaságtudományt – hívta fel a figyelmet.

Mint a Bloomberg megjegyzi: érezhető a kontraszt a Hu Csin-tao (Hszi elődje) tizenegy évvel korábbi hasonló látogatásakor elhangzottakkal. Akkor Hu arra szólított fel, hogy „figyelmesen hallgassák” a makrogazdaságról folytatott (nyugati) eszmecserét. Ez az időszak volt a kínai gazdaság egyik legsikeresebb szakasza, amikor az éves GDP több mint 10 százalékkal nőtt.

Hszi felemelkedése

Csöcsiang tartomány Hszi Laoban felemelkedésének egyik meghatározó állomása, ott volt tartományi párttitkár, mielőtt elindult a felívelő, Pekingbe vezető úton. Csöcsiang Kína egyik legfontosabb része. Területe valamivel nagyobb, mint Magyarország, de mintegy hetvenmillióan lakják. Kína gerincének tartják nemcsak központi fekvése miatt, hanem mert itt született például 1887-ben Csang Kai-sek, a nacionalista Kína, korábban a sajátos kínai szocializmust valló Kuomintang (KMT) párt egyik vezetője, vagy 1964-ben Jack Ma, a modern Kínát megtestesítő, első generációs szupervállalkozó, filantróp milliárdos, az Alibaba megacégcsoport társalapítója.

Hszi Csin-ping sajátos viszonyt ápol a KMT-vel, amely ma Tajvan meghatározó ellenzéki ereje és az anyaországgal való harmonikus kapcsolatok híve. Valószínűsíthető, hogy Hszi nézeteire befolyást gyakorolt a Tajvanon hosszú ideig uralkodó KMT, amely a sajátos kínai szocializmus gondolata – és később kíméletlen antikommunizmusa – mellett bevezette és a gyakorlatban megvalósította a „pártállam”, az egypárti uralom fogalmát. (Amit a KMT első vezetője, a modern polgári Kína megalapítója, Szun Jat-szen még a múlt század harmincas-negyvenes évei Szovjetuniója gyakorlatából vett át.)

A KMT-párthoz tartozó vezetőt, aki 2016-ig Tajvan élén állt, Ma Jing-csiut Hszi elnök több ízben is fogadta. A tajvani exvezető legutóbb 2024 áprilisában járt az államelnök-pártfőtitkárnál Pekingben.

Hszi Csin-ping ismeri Kínát. Szó szerint mélyről indult, kommunista veterán apját (aki propagandavonalon magasra vitte) a „kulturális forradalom” idején száműzték, és a kis Hszi egy jaotungban, egy löszfalba vájt kínai barlanglakásban élt a távoli Senhszi tartományban. Mondják, ezért rokonszenvezik az ország szegényeivel.