A politikusok erőltetnék az ukrán F-16-osok bevetését, de az nem olyan egyszerű

Nyugaton a NATO-szükségletekre dolgozó hadiipari nagyvállalatok a szükségest a hasznossal összekötve úgy javítják a védelmi képességeket, hogy Ukrajna, az ukrán-oroszországi háború tanulságait is számításba veszik. Zelenszkij ukrán elnök és vezetői köre, a hadsereg nagy reményeket fűz a több mint száz darab beígért használt F-16-os Fighting Falcon, vagy Viper nevű, többcélú könnyű, egy hajtóműves vadászbombázó hadrendbe állásához.

– figyelmeztet az amerikai James Hecker tábornok, a NATO-légierő parancsnoka.

Zelenszkij legalább 128 ukrán F–16-ost szeretne

A politikusok siettetnék a folyamatot. Antony Blinken amerikai külügyminiszter szerint idén nyáron már F–16-osok repkednek Ukrajna légterében. Kosztjantin Krivolap ukrán szakértő szerint a nyolc, Dániában tanuló ukrán pilóta augusztusban, a 12, Amerikában kiképzendő pilóta szeptemberben ülhet gépre. Ukrajna 18 bevethető F–16-osa mindaddig Lengyelországban marad, amíg a feltételek nem engedik meg a hazai állomásoztatást. 

„Túl kevesen vannak és túl idős típusok. Oroszországnak legalább 300 ilyen kategóriájú gépe van, amellyel szemben Ukrajnának legalább 128 F–16-ost kellene kiállítania” – mondta Zelenszkij ukrán államfő.

A fő gondnak azonban most nem is a gépek tűnnek, hanem inkább a pilóták. Kiképzésük a jelek szerint lassabban halad a tervezettnél. Az okok sokrétűek. A megfelelő nyelvtudás hiányától, fegyelmi problémákon és a tapasztalatlanságon át egészen a technikai-technológiai háttér idegenségéig sok nehézséggel kell megküzdeniük. 

A Northrop Grumman kifejlesztette-gyártja-korszerűsíti a légi fölényt biztosító eszközöket. A többi között az F–16-osok számára az AN/APG 93 Scalable Agile Beam Radar-rendszert és az integrált új Viper Electronic Warfare Suite-t (a Viper elektronikus hadviselési csomagját) alkotta meg, a radarral az F–16-osok új szeme-füle élesedik, a másik rendszerrel pedig az ellenséges elektronikus rendszerek elleni védekezés eszköztára bővül – ígérik a Northrop hadmérnökei.

Fejlesztik az F–35-ösöket is 

A másik fejlesztés az F–35-ösök köré épül. Ötvözni igyekszik a hagyományos, ember vezette repülőgépeket a drónok alkotta rendszerekkel. Azaz a jövő harcigép-századai – általában egy tucatnyi gép alkot egy századot – ember vezette, egyre inkább irányító, semmint közvetlen harcérintkezést felvevő gépekből és az őket védő-kiszolgáló ember nélküli harci gépekből állnak. Utóbbiakat Loyal Wingman, azaz „lojális pilóta” néven is emlegetik.

Ez a vegyes csapat a jövő légifölény-, légtér-védő ereje – mondják a szakértők. Az ember nélküli repülőgép előnyei között emlegetik a pilótafáradtság, az emberi hibák kiküszöbölését, a könnyebb súlyt. A hagyományos harci gépeken az össztömeg körülbelül egynegyedét csak a pilóta, az ember kényelmét-létezését biztosító berendezések teszik ki. A drón jobban manőverezhető, mert a forduláskor keletkező erők (G-force, az embernél a 9G a felső határ) nem hatnak a rendszereire. Az ilyen nagy méretű, több tonnás felderítő-védő-légiharc-földi-csapásmérő drónok fejlesztése szorosan összefügg a mesterséges intelligencia (MI) elemeinek beépíthetőségével is.

A Northrop Grumman, az amerikai repülőgép- és rakétagyártás egyik óriása például a légierő hagyományos légifölény-koncepciója jegyében a harcigép-fejlesztésben az új irányok mellett a meglévő két alaprendszer, az ötödik generációs F–35-ös és a negyedik generációs F–16-os köré építendő-korszerűsítendő eszközökben gondolkodik. A NATO-államok légi erejében például arra számítanak, hogy az F–16-os könnyű, többcélú harci gép még sok évig szolgál, így mindenki jól jár, ha új, ki nem próbált géptípusok helyett a meglévő, jól bevált, harcokban bizonyított géptípusok korszerűsítésére összpontosít.

Hatalmas piacuk van még az F–16-osoknak is

Az Ukrajnának szállítandó F–16-osok – a Block 25-ig terjedő, első A/B variánsok – amúgy nem tartoznak a legújabb típusmódosítások közé. Az adományozók (Norvégia, Dánia, Belgium, Hollandia) nagyrészt „minőségi cserére” készülnek, ezért korábbi típusú F–16-osaikat, amelyek több évtizedig szolgálták őket, lecserélik a jövő meghatározó gépének tartott F–35-ösökre. Ezekből kap Ukrajna is. 

Közben számos NATO-állam megtartja, vagy éppen korszerűsítésképpen megvásárolja másod-, harmadkézből az F–16-osokat, amelyek meghatározó szerepet játszottak-játszanak az újabb, kelet-közép-európai NATO-tagok szovjet–orosz géptípusairól a nyugatiakra való átállásban, például Romániában.

Az F–16-osok másod-, harmadlagos piacát pedig főként az anyagieszköz-hiányos afrikai, „harmadik világbeli” államok alkotják, amelyek nem röstellik használni az „urak által levetett”, de még jó állapotú gépeket, amelyek élettartama akár a fél évszázadot is meghaladhatja. Az F–16-os a világ egyik legelterjedtebb többcélú vadászbombázója, eddig több mint 4600 darabot gyártottak le belőle az ötvenéves konstrukciót megalkotó General Dynamics, majd a Lockheed Martin üzemeiben.