Franciaország úton a káosz felé, miniszterelnök-jelölt nélkül a baloldal, ügyvezető kormány lesz
Emmanuel Macron francia elnök hamarosan kezdeményezi az ügyvezető kormány kinevezését. Az új miniszterelnök megtalálására irányuló tárgyalások egyelőre nem vezettek eredményre, a baloldali koalíció nem tud megegyezni. Franciaország a politikai paralízis állapota felé halad.
A kabinet keddi ülését követően Macron várhatóan hivatalosan is elfogadja Gabriel Attal miniszterelnök lemondását, amint azt a múlt héten a francia néphez intézett nyílt levelében javasolta. Attal ezután egy ügyvezető kormány élén maradhatna, meggyengített hatáskörrel, amíg Macron ki nem nevezi utódját.
Az elnöknek csütörtökig kell lépnie, hogy miniszterei részt vehessenek a parlamenti szavazáson, amelyen a nemzetgyűlés elnökét választják meg. Ő szervezi és vezeti a vitákat az alsóházban, kinevezi a közigazgatási hatóságokat, vele lehet válság idején konzultálni. Azok a hivatalban lévő miniszterek, akik egyben törvényhozók is, nem vehetnek részt ezen a szavazáson. Azonban
a nemzetgyűlés elnökének megválasztása sem lesz egyszerű menet.
A jelöltben a választásokon győztes balos-szélsőbalos koalíció, az Új Népfront nem tudott megegyezni. A francia alsóház vezetőjét háromfordulós szavazási rendszerben választják meg. Az első vagy a második fordulóban abszolút többség kell a győzelemhez, ha nem születik győztes, akkor az nyer, aki a harmadik fordulóban a legtöbb szavazatot kapja.
Mi az az ügyvivő kormány hatásköre?
Az ügyvivő kormány feladata a napi ügyek és/vagy vészhelyzetek intézése. Nem tarthat azonban kabinetülést, nem hozhat új törvényjavaslatokat, és nem fogadhat el költségvetési intézkedéseket. Ha mégis törvényjavaslatot alkotna, azt egy közigazgatási bíró érvénytelenítheti. Az ügyvezető kormányt a dolgok jelenlegi állása szerint valószínűleg Macron leköszönő miniszterelnöke, Gabriel Attal vezeti majd.
Meddig tarthat a patthelyzet Franciaországban?
A Bloomberg által megkérdezett alkotmányjogi szakértők szerint az ügyvivő kormányt nem lehet bizalmatlansági szavazással megbuktatni, és mandátumának nincs időkorlátja. Viszont nem is tarthat örökké ez az állapot, hiszen a törvényhozásnak szeptemberben döntenie kell a jövő évi költségvetésről. A parlamenti munkát ráadásul az is bonyolítja, hogy hamarosan kezdődnek az olimpiai játékok.
Franciaország a paralízis felé halad. Macron kockáztatott, amikor a múlt hónapban előrehozott választást írt ki, miután vereséget szenvedett az európai parlamenti szavazáson. Koalíciója több mint 80 helyet veszített a törvényhozásban, míg Marine Le Pen szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülése az eddigi legerősebb szereplését produkálta, 143 helyet szerezve a radikális jobboldali csoportnak.
A választások nyertese azonban a baloldali-szélsőbaloldali Új Népfront lett, amely ugyan hiába kommunikálja azt, hogy kormányozni akar, de mély megosztottságában nem tud miniszterelnök jelöltet állítani. A kampány során – hogy elfedjék a megosztottságot – nem állítottak hivatalos miniszterelnök-jelöltet. Az Új Népfront bár baloldali, de roppant heterogén csoportosulás. Tagjai közé tartoznak
- a szocialisták,
- a kommunisták,
- a Zöldek,
- valamint az antiszemita nézeteiről elhíresült Jean-Luc Mélenchon által vezetett Engedetlen Franciaország nevű párt, amely a tömörülésen belül a legtöbb szavazatot kapta.
A szövetség négy alapító pártja már legalább hat miniszterelnök-jelöltet állított, akiket mind elutasítottak. A tárgyalások megrekedni látszanak.
A francia alkotmány szerint az elnök nevezi ki a miniszterelnököt. Bár Macronnak nem kötelessége a legnagyobb parlamenti frakció tagját választani, valószínűleg olyan személyt jelöl, akinek a kormánya meg tudja szerezni a többséget a nemzetgyűlési szavazáson. Ez azonban igen nehéz lesz, feltéve, ha Macronék nem állnak be a baloldal mögé. Ennek a valószínűsége azonban igen csekély, a liberális-centrista elnökpárti koalíció nem fog se a kommunistákkal, se Mélenchonékkal kokettálni.
Macron maga is kifejezte korábban, hogy nem ért egyet a bal-szélsőbal orosz–ukrán és izraeli háborúval kapcsolatos álláspontjával.
Tovább bonyolítja a (patt)helyzetet, hogy az alkotmány szerint az elnök leghamarabb egy év múlva írhat ki választásokat. Megoldás lehetne, ha Macron lemondana (egy új elnök kiírhatná az új választást), ezt azonban többször is kategorikusan kizárta, vagyis 2027-ig hatalomban marad.
Mit jelent mindez a befektetők számára?
Egyszerűen megfogalmazva: kiszámíthatatlanságot. Mivel egyetlen párt sem rendelkezik abszolút többséggel a nemzetgyűlésben, Macron vállalkozásbarát örökségének visszafordítása rövid távon nem reális opció. Az elnök eddigi regnálása során átalányadót vetett ki a tőkenyereségre, és jelentősen lecsökkentette a vagyonadót, továbbá elnöki hatalmával élve életbe léptetett egy nyugdíjreformot.
A baloldal a kampányban a minimálbér emelését és a nyugdíjreform visszavonását ígérte. Szinte borítékolható, hogy akármilyen kormány alakul is meg szeptemberre,
a költségvetés miatt bizalmatlansági szavazással kell szembenéznie.
Ez arra kényszerítheti az ügyvezető kormányt, hogy a következő hónapokban gyakorlatilag robotpilóta üzemmódban működjön, s a Bloomberg értékelése szerint ez talán a legkevésbé rossz a befektetők számára.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.