késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Vietnám válaszúton - Kelet vagy Nyugat?
Vlagyimir Putyin alighogy felszállt a hazainduló gépre a hanoi Noi Bai repülőtéren, amikor a vietnámi kormányfő már készülődött Kínába, Dalienbe, a Nyári Davosnak nevezett ázsiai csúcstalálkozó-sorozatra. Ez az út is jelezte: Hanoi számára mind Moszkva, mind Peking kulcsfontosságú partner. A Deutsche Welle orosz nyelvű adása szerint a vietnámi vezetés a Putyin-meghívással azt kockáztatta, hogy kihívja maga ellen az Egyesült Államok haragját.
Washington nem is késlekedett, sistergő kommentár hangzott el – igaz, nem túl magas szintről, a hanoi amerikai nagykövetség szóvivőjétől. Amerika ugyan Vietnám tudtára adta, hogy haragszik, amiért Hanoi ilyen fogadtatásban részesítette az Ukrajnába katonai erővel betörő Putyint, de gondosan ügyelt rá, hogy a tiltakozás ne legyen túl erős.
Az USA-nak ma mindennél fontosabb, hogy Kínával így vagy úgy megoldja a kapcsolati válságot – szövetségeseket szerezve-megtartva a térségben, nyomást gyakorolva Pekingre –, csökkentse a Tajvan, a Dél-kínai tenger övezetében kialakult háborús veszélyt. Így
Vietnám hatalmas hadserege nemcsak Putyinnak lehet hasznos,
demonstrálandó – egyben az esetleges pekingi hátsó gondolatokat elfojtó módon –, hogy Vietnám a szövetségese. Amerikának éppolyan jól jöhet a vietnámi ütőerő, ami megfékezheti Peking harciasságát – gondolhatják a Fehér Házban.
Az ötmillió fős hadsereg
Hanoi rendkívüli rugalmasságát, diplomáciai ügyességét dicséri, hogy egykori kérlelhetetlen katonai ellenfele, több millió vietnámi halálának okozója, az USA (mintegy 57 ezer amerikai katona vesztette életét Vietnámban) ma az egyik legfontosabb gazdasági partnere. Vietnám hadseregét ugyanakkor még mindig Oroszország határozza meg, szereli fel. Az elmúlt negyed században a vietnámi hadiipari import mintegy 80 százaléka Oroszországból származott.
Ezt a hadsereget tartják ma létszámban és vélhetően harci tapasztalatban is a világ egyik legjobb fegyveres erejének.
A könnyen mozgósítható tartalékosokkal együtt ötmillió katonáról beszélünk, és ezek nagy része aktív harctéri tapasztalatot szerzett.
A múlt század hatvanas évei elejétől 1975-ig tartó amerikai–észak-vietnámi háborúban, majd néhány évre rá az 1979-es kínai–vietnámi határháborúban (amely egészen csaknem a nyolcvanas évek közepéig tartott, határ menti kisebb összecsapásokba torkollva) vietnámiak százezrei küzdöttek. Nem kevésbé fontos, hogy az ellen a Kína ellen harcoltak, amely az utóbbi bő fél évszázados időszakban kizárólag Vietnám ellen vívott háborút. Peking az amerikaiakkal folytatott másfél évtizedes háborúban Hanoi egyik legnagyobb támasza volt.
Vietnám semleges – legalábbis elvben
Vietnám szigorúan tartja magát a semlegességhez. Az Ukrajna elleni háború kérdésében egyike volt annak a négy délkelet-ázsiai országnak, amely bojkottálta a közelmúltban rendezett svájci „békekonferenciát”, amely távolról sem váltotta be a reményeket, hogy a Globális Dél Kijev mellé állna a konfliktusban.
Mit vitt Putyin Vietnámba? Ígéreteket, hogy modern fegyverrendszereket ad el nekik. A vietnámi–orosz kereskedelmi forgalom egy kis töredéke Hanoi és Peking árucseréjének. Kína ugyan Vietnám első számú kereskedelmi partnere, de fegyvereket nem szállít Hanoinak. Peking első számú potenciális katonai ellenfelének az USA-t tekinti. A kínai hadiipar hatalmas fejlesztési tempójával egy ország tartja az ütemet: a barátinak deklarált Oroszország. A Deutsche Welle úgy tudja, hogy
az orosz–vietnámi titkos szerződésben BrahMos mintájú szuperszónikus cirkáló rakéták és az őket szállító legmodernebb vadászbombázók eladásáról állapodhattak meg.
Csúcskategóriás szuperrakéták
A BrahMosokat tekintik a kategória csúcsának. Vietnámnak kiváltképpen megfelelnek, mert Kína ősellenfele, India vesz részt a fejlesztésükben, közösen az orosz MPO Masinosztrojenyie (promash.ru) védelmi ipari vállalattal. A BrahMos kétlépcsős meghajtórendszerében az első lépcsőt egy szilárd hajtóanyagú rakétamotor képezi, amely szuperszónikus sebességre gyorsítja fel a fegyvert, amelynek hajtását innentől átveszi egy (sc)ramjet, egy torlósugaras, mozgó alkatrészek (turbinák) nélküli hajtómű amely az alap-eszközt háromszoros hangsebességgel röpíti a célba.
Az Oroszország és India közös fejlesztésében készült fegyver nagyon pontos, hatótávolsága 300-500 kilométer, a 200-300 kilogrammos hagyományos vagy nukleáris robbanófeje egy méteren belül csapódik a célba.
Az elsősorban nagy hadihajók ellen tervezett eszközt az oroszok és az indiai DRDO hadiipari fejlesztő központ egy scramjet motor beiktatásával hiperszónikus, öt-hatszoros hangsebességnél gyorsabb fegyverré akarják fejleszteni.
Még az oroszoknak is drága
India tavalyelőtt végzett légi indítási kísérleteket az új generációs, megnövelt hatótávolságú BrahMosokkal. Az oroszországiak speciálisan az indiai légierő számára kifejlesztett Su-30MKI gépeiről indultak a cirkálórakéták. Oroszország nem rendszeresítette a BrahMosokat, mert túl drágák. Helyette az alapgépet, a P800-as Ónikszot alkalmazzák, amely valamivel lassúbb (kétszeres hangsebességű) és a célravezető rendszere sem olyan modern, mint a BrahMosé. Idén áprilisban a Fülöp-szigetek vásárolt indiai gyártmányú BrahMosokat.
| Csak érdekességként: a ramjet motor kifejlesztésében nagy szerepet játszott egy magyar mérnök, Fonó (Fischer) Albert, aki a továbbfejlesztett modellt az Osztrák–Magyar Monarchiának ajánlotta fel. Később, 1928-ban szabadalmaztatta a torlósugaras hajtómű (ramjet) általa kifejlesztett változatát. Fonó Albert, a Magyar Tudományos Akadémia tagja gépészmérnökként több találmányt dolgozott ki, és 1956-ban megkapta a Kossuth-díjat is. Mint számos világhírű tudós, ő is a budapesti Fasori Gimnáziumban tanult. Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság 1980-ban megalapította a Fonó Albert Díjat. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.