Von der Leyen következő ciklusa: félelem és reszketés Brüsszelben

A radikális jobboldal a múlt hónapi választásokon felkavarta a politikai állóvizet. A megtört főáramú pártvezetők, a régi elit azonban rendezte sorait, és újra kinevezte a meggyengült Ursula von der Leyent az Európai Unió legbefolyásosabb pozíciójába.

Azt a 65 éves volt – és megbukott – német védelmi minisztert, aki az EU-t a világjárványok és háborúk viharos időszakában minden ígérete ellenére csak gyengébbé tette, újabb ötéves megbízatással jutalmazták. Mindez Von der Leyen számára egy hosszú és fáradságos kampány végét jelenti. Első ciklusa 2019-ben kezdődött, akkor az ismeretlenségből halászták elő. Egy dologhoz viszont nagyon ért – a hatalom megtartásához. Az európai hagyományos elittel szemben álló radikális jobboldal egyre jobban erősödik az öreg kontinensen és az Atlanti-óceánon túl is. Von der Leyen így mindenre számíthat, csak mézeshetekre nem.

Mostani megbízatása 2029-ben jár le. A jelenlegi felállás szerint akkor már Donald Trump lesz ismét az Egyesült Államok elnöke, továbbá Marine Le Pen vezetheti Franciaországot, s a radikális jobboldal számos más uniós tagországban is átveheti a hatalmat. 

– kommentálta a helyzetet a Politico című lapnak egy magas rangú uniós tisztviselő.

A vicc az egészben az, hogy az európai politikában sokan vannak olyanok is, akik most őt támogatták, ám egyáltalán nem bíznak benne. Kritikusai rámutatnak diktatórikus, titkolózó és távolságtartó vezetői stílusára. Általában csak néhány megbízható tanácsadóval konzultál – akik általában németek –, és gyakran előfordul, hogy a bizottság brüsszeli főhadiszállásának 13. emeletén elhelyezkedő irodájában alszik. 

Felróják neki, hogy amikor nagy nyomás alatt van, hajlamos a legkomolyabb ügyeket is a saját kezébe venni – ez többször is komoly bajba sodorta, sodorhatja. A világjárvány tetőpontján például személyesen tárgyalt a Pfizer vezérigazgatójával, Albert Bourlával egy hatalmas oltóanyag-szerződésről, méghozzá mobiltelefonján küldött szöveges üzeneteken. El is ítélte ezért az EU bírósága, hiszen megsértette az EU átláthatósági szabályait.

Az izraeli háború megítélése során is belefutott néhány pofonba, rosszul mérte fel a tagországok hangulatát. Ez komoly politikai válságot idézett elő, és azzal fenyegetett, hogy éppen akkor veszíti el a maradék hitelességét is, amikor  újraválasztási kampánya kezdődik. 

A politikai paletta jobbszélén lévő ellenfelei többek között „progresszivitása” miatt is elítélik, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a zöldmozgalmak támogatása Európa-szerte dühödt felháborodást keltett – emlékezzünk csak a brüsszeli gazdatüntetésekre. Most, hogy a radikális jobboldal nagyobb befolyásra tett szert, nehezebb lesz figyelmen kívül hagynia a tüntetések utcákról beszűrődő zaját.

Trump versus Ursula királynő

Von der Leyent autoriter stílusa miatt Brüsszelben „Ursula királynőként” emlegetik. Az európai vezetők és törvényhozók részben azért adtak neki második mandátumot, mert egész egyszerűen nem volt más számba vehető jelölt. Az alternatíva egy kaotikus hatalmi harc lett volna az EU 450 millió polgára számára igencsak kritikus időszakban.

Azonban nehéz elképzelni, hogy a jobb híján megválasztott régi-új bizottsági elnök biztos kézzel vezeti át majd a válságon Európát – eddig se volt rá ez jellemző. Donald Trump novemberi visszatérése a Fehér Házba minden eddiginél valószínűbbnek tűnik, a transzatlanti kapcsolatokban így kódolva van a konfliktus. Ennek tükrében az elmúlt négy évet, a szenilis, Európával nem sokat foglalkozó Biden-adminisztráció időszakát még akár aranykornak is lehetne nevezni – mármint Von der Leyen szempontjából.

Úgy tűnik, jogosak a vádak, amelyek szerint Ursula királynő Washington számára nem volt más, mint az amerikai (demokrata) érdek európai végrehajtója. A Politico infomációi szerint egyik legközelebbi tanácsadója, 

Trump viszont első elnöksége idején rendszeresen beleszállt az európai vezetőkbe, az egyik legismertebb eset ezek közül az volt, amikor nekiment Angela Merkel német kancellárnak. A helyzet most még feszültebb lesz a regnáló európai elit és az amerikai republikánusok között, hiszen Trump alelnökjelöltje, J. D. Vance izolacionista politikát képvisel. Európát eddig a NATO, gyakorlatilag az Egyesült Államok védte meg. Ha Trump beváltja fenyegetéseit, és csökkenti a NATO-befizetéseket, Európa arra kényszerül, hogy saját, ütőképes védelmi rendszer nélkül nézzen szembe a veszélyekkel.

Vance kinevezése különösen aggasztó Von der Leyen számára. A 39 éves szenátor kijelentette ugyanis, hogy 

Ez azzal fenyeget, hogy Washington egyedül hagyja Von der Leyent, aki így kénytelen lesz békülékenyebb hangnemet megütni Moszkvával szemben. 

Von der Leyen – őrlődés az USA és Kína között

A transzatlanti biztonsági status quo potenciális veszélyeztetésén túl Trump az EU-val való gazdasági összecsapás előkészületeit is megteremtette azzal, hogy bejelentette: 10 százalékos vámot kíván kivetni minden importált árura. Von der Leyen 

– mondta Majda Ruge, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (European Council on Foreign Relations) egyik agytrösztjének politikai szakértője. 

Ha Európa és Amerika vámháborúba keveredik, akkor viszont

• Az elektromos autókra ideiglenesen kivetett európai vám és a Peking által beígért válaszlépések vámháborúval fenyegetnek. 
• Két ilyen csapást nem, vagy csak nagyon nagy áldozatok árán fog kibírni az európai feldolgozóipari export. 
• Berlin már eddig is mindent megtett, hogy elkerülje a konfrontációt legfontosabb exportpiacával, Kínával, ebben a meccsben azonban Párizs győzött. 
• Von der Leyenre így hazai pályáról érkezik majd erős nyomás, hogy normalizálja az öreg kontinens kapcsolatait a Mennyei Birodalommal. 
• Egy másik lehetőség lenne, ha meg tudná győzni Washingtont, hogy nem az EU Amerika legfőbb riválisa, hanem Kína. Így talán megszabadulhatna Trump importvámjától, viszont egész biztosan magára haragítaná Pekinget. 
• Vagyis az elmúlt évek politikája, hogy Brüsszel az amerikai érdeket képviselte Kínával szemben, súlyos áldozatokkal fenyegető csapdahelyzetbe lavírozta az európai gazdaságot. 

A hazai pálya veszélyei

Von der Leyen pürrhoszi győzelmet aratott hazai pályán, az EU-ban. Legerősebb támogatói, Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár politikailag meggyengültek, lesújtó választási eredményeket értek el. Macron éppen egy nagyon törékeny koalíció összetákolásán fáradozik, Scholzra pedig a szövetségi választások után szinte bizonyosan a bukás vár. Ebben a helyzetben a radikális jobboldal is erős érvekkel rendelkezik majd arra nézve, hogy – ha az USA kiszáll – vajon miből fogják az európai adófizetők Ukrajna támogatását kifizetni, és főleg ki viseli majd ennek a politikai következményeit. 

Von der Leyen a megválasztását követő kötelező sajtótájékoztatón egy újságírói kérdés alatt megbotlott. „Elnézést, fáradt vagyok” – mondta. A következő öt évben nem engedhet meg magának további botlásokat – viszont az előzmények ismeretében ezek bekövetkezése gyakorlatilag borítékolható.