Lehet, hogy a romló harctéri és a nemzetközi helyzet áll a talányos, radikális ukrán vezetésátalakítás mögött. Zelenszkij elnök felgyorsuló kádercsere-politikája mögött a jövőtől való rettegés, a kialakuló pánikhelyzet is állhat. Az elnök felgyorsítaná Ukrajna EU- és NATO-csatlakozását, de ehhez nem könnyű partnereket találni. A NATO-csatlakozást Joe Biden amerikai elnök sem támogatja, mert attól tart, hogy ez belesodorhatja Európát egy végzetes nukleáris világháborúba. Erre meglehetősen egyértelmű utalást tett a napokban Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Moszkvában közölték, hogy felülvizsgálják az orosz atomfegyver-doktrinát. Ez nyilvánvaló fenyegetés a NATO-nak, elsősorban az Egyesült Államoknak címezve földünk azon országától, amely a világ legtöbb nukleáris robbanófejével rendelkezik. És ellentétben a nyugdíjaskorú amerikai interkontinentális stratégiai ballisztikus rakétákkal (ICBM), az oroszok (és a kínaiak) az utóbbi két évtizedben modernizálták atomarzenáljukat.
Putyin ugyanakkor Vlagyivosztokban a Keleti Gazdasági Fórumon (VEF) meg sem említette a nukleáris doktrína felülvizsgálatát. Útban kelet felé megállt Ulánbátorban, meghívja a mongolokat az októberi, kazányi BRICS-csúcsra. Vlagyivosztokban a kínai alelnökkel a jövő havi BRICS-csúcstalálkozón Hszi Csin-ping elnökkel való tárgyalásról egyeztetnek. BRICS-hír: a NATO-tag Törökország Európa legnagyobb létszámú fegyveres erejével beadta csatlakozási kérelmét. Washingtonban, Londonban, Brüsszelben tanakodnak, hogyan reagáljanak Erdogan legújabb húzására.
Európa, az orosz gázszállítások jövőjéről lesújtó Putyin véleménye:
nem értem, a németek miért nem kapcsolják be az Északi Áramlat negyedik, sértetlen ágát.
Az amerikaiakról váratlanul annyit mond, hogy támogatja Kamala Harrist (és a Biden-vonalat). Ukrajnáról keserűen ironizál: „földönkívüliek vagy külföldiek irányítják”, akiknek nem számít a horribilis emberáldozat (nem csak Ukrajnában).
A Németországba tervezett amerikai fegyverzet telepítése és a lengyel tervek, amelyek amerikai atomfegyverek bázisává tennék az országot
visszaviszik Európát az első hidegháború legforróbb, legveszélyesebb időszakához,
a múlt század hetvenes-nyolcvanas évtizede szembenállásához.
Zelenszkij ukrán elnök közölte, hogy országa új fegyverfejlesztési programja keretében elkészült az első saját ballisztikus rakéta. Egy másik bejelentés pedig arról szólt, hogy új, a rakétát és a drónt keresztező hibrid fegyvert állítottak elő, amely kiváltképpen alkalmas oroszországi repülőterek elleni támadásra. Mindkét hír arról tanúskodik, hogy Kijevnek eddig rejtett, vagy ki nem használt tartalékai lehetnek a hadiiparban, amelyeket most – vélhetően hathatós nyugati szakember és műszaki-anyagi támogatással – kiaknáz. A szovjet időkben Ukrajnában működött a hadiipari kapacitások tetemes része, itt gyártották Dnyipróban az interkontinentális ballisztikus rakétákat, Mikolajivban pedig a máig egyetlen szovjet–orosz repülőgép-hordozót. A hadiipar volt akkoriban Ukrajna húzóágazata, egymillióan dolgoztak gyáraiban.
Közben a Kyiv Independent című lap közzétette az értesülést, hogy az oroszok kivonták az amerikai taktikai ballisztikus rakétákkal (ATACM) elérhető katonai repülőtereikről – mintegy háromszáz kilométerre az oroszországi–ukrán határtól – harci gépeik mintegy kilenctizedét. Washingtonnak, az óvatos, a közvetlen NATO–Oroszország konfliktust elkerülni akaró Biden elnöknek ez az egyik ütőkártyája a „keményvonalasokkal” szemben, akik mind Amerikában, mind Európában (Lengyelország) egyfelől korlátozások nélkül engedélyeznék az ukrán hadseregnek oroszországi célpontok támadását, másfelől új, olyan nyugati gyártmányú rakétafegyvereket szállítanának Ukrajnának, amelyekkel mélyen, akár több ezer kilométer mélységben is csapást mérhetnének oroszországi célpontokra.
Biden elnök, a tapasztalt kül- és nemzetközi biztonságpolitikus tudja, hogy ez nukleáris világháborúhoz vezetne. Oroszország ugyanis stratégiai nukleáris csapásmérő erejének szárazföldi komponensét mélyen az ország belsejében állomásoztatja. Itt silóban tartott, vagy mobil kilövőállású ICBM-ekről, másfelől a Tu–95-ös és Tu–160-as nukleáris robbanófejekkel felszerelt (hipersebességű) rakétákat hordozó stratégiai bombázógépekről van szó.
Ha az ukránok engedélyt (és nagy hordtávolságú fegyvereket) kapnak, orosz feltételezések szerint megtámadhatnák Oroszország biztonságának legféltettebb alapjait, a nukleáris triád szárazföldi és légi komponensének bázisait.
Ami még az eddigi orosz nukleáris doktrina szerint is válaszatomcsapások tömegével járna.
A válasz: korszerűsítik az orosz hadsereg irányítható légibombáit. A szárnnyal és célra vezérlő berendezéssel (UMPK) ellátott 500 kilogrammos légibombák jelenlegi 50-60 kilométeres hatótávolságát megnövelik 78-85 kilométerre. Ugyanezen források szerint a végéhez közeledik a legerősebb oroszországi széria-légibomba, a 3 tonnás FAB-3000M54-es UMPK változatának a kipróbálása. Az új változatot megnövelt hatótávolsággal, magasabbról indítják el a cél felé – még az ukrán légvédelem hatósugarán kívülről.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.