Nukleáris armageddon: életveszélyes játék a vörös vonalakkal az ukrán-orosz háborúban

Dmitríj Medvegyev, Oroszország exelnöke mindent verő kijelentése ellenére, amely szerint Kijev helyén csak egy óriási megolvadt folt marad, még egyelőre nem történt meg a vörös vonalak jóvátehetetlen átlépése – sem orosz, sem ukrán oldalról. 

Nő a vörös vonalak átlépésének esélye

Noha mindkét részről elhangzanak fenyegetések, ezek nagyrészt és remélhetőleg verbális szinten maradnak. Mégis nő az esélye, hogy valamelyik fél, amely talán nem is lesz tudatában cselekedete súlyának, véletlenül, vagy szándékosan átlépi azokat. 

Putyin emellett kiszélesítette az ország területét érő esetleges – akár nem is nukleáris fegyverekkel – végrehajtott támadásformák körét is, amelyekre Moszkva atomfegyverek bevetésével válaszolhat. 

Persze a nyugatiak sem túlzottan egyértelműek. Nem tiszta, mit értenek a „hosszabb távú” fegyverek oroszországi célpontok elleni bevetésén.

Oroszország ugyanis a Föld legnagyobb területű állama, a távolság az ukrán–orosz határtól Kamcsatka legtávolabbi pontjáig mintegy 11 ezer kilométer. E pillanatban pedig az Ukrajnának szállított nyugati nehézfegyverzet maximális lőtávolsága 500 kilométer alatt van. 

Bidenék kimanőverezték az ukránokat

Biden amerikai elnök és néhány régi vágású tapasztalt kül- és biztonságpolitikai kortársa ellenzi az engedély megadását az Ukrajnának szállított – taktikailag nagyobb hatótávolságúnak számított – amerikai gyártmányú vagy fontos amerikai komponenseket tartalmazó rakétafegyverzettel Oroszország távolabb eső célpontjainak megtámadására. 

Bár Volodimir Zelenszkíj ukrán elnök meglehetősen semmitmondóan kopírozta le Bush elnök híres 2003-as bejelentését „mission accomplished” (teljesítettük a feladatot), mintha meggyőzte volna Washingtont, ám a Biden-vezetés ismét úgy manőverezte ki az ukránokat, hogy azok még köszönettel is tartozhatnak neki. Noha ezt csak fogcsikorgatva tehetik, mivel jobbat vártak. 

 A legkorszerűbb verzió ugyanis az AGM–154C, melynek hatótávolságát megnövelték. Az amerikai hadseregben éppen most zajlik a csere, a leszereltek mehetnek is Ukrajnába. 

De hol vannak az ukrán F–16-osok? 

Az AGM–154-es robbanóereje körülbelül akkora, mint az orosz légierő féltonnás FAB-500-asaié. Ez az orosz siklóbomba-készlettel – Glonass és talán inerciós alapú INS irányzó berendezéssel plusz kipattintható szárnyakkal – felszerelt bomba csak a kisöccse a három tonnás, ugyancsak siklóbomba csomaggal felszerelt orosz FAB-3000-esnek, amelyet párban a Su-34-es nehéz vadászbombázó visz fel nagyon magasra, hogy onnan indítsák az ukrán állások ellen.

Oroszország 90 százalékát továbbra sem érik el az ukránok

Tegyük hozzá, hogy a helyzet – tisztán katonai szempontból – távolról sem olyan bonyolult, mint az a médiából kitűnik. A kérdésben döntő az Ukrajnának szállított amerikai irányított fegyverek, ballisztikus rakéták, önállóan célra vezethető robotrepülőgépek (cirkálórakéták), nagyobb hatótávolságú rakéta-sorozatvető lőszerek hatásos lőtávolsága. Ez idő szerint ez a hatótávolság-rekord az oroszországi-ukrán határtól oroszföld belseje felé körülbelül ötszáz kilométer. Azaz a hagyományos, lőtávolság alapján kialakított három osztatú rendszerben a legalacsonyabb, taktikai szint.

•  Ez az 500-550 kilométeres lőtávolságig (short range) hordó taktikai rakétákra, cirkáló repülőgépekre vonatkozik. 
• A következő fokozat a közepes-átmeneti (medium-range, intermediate) hatótávolságú eszközöké, amelyek 550 kilométertől maximum 5500 kilométerig terjedő távolságot képesek megrepülni. 
• Az ennél nagyobb hatótávolságú rakétákat – és az ilyen távolság megtételére képes nagyon kevés fajtájú cirkálórakétát – stratégiainak (strategic) nevezik.

Vagyis hiába lépik át a vörös vonalakat az ukránok az Oroszországi Föderáció nyugati határai mentén, a rendelkezésükre bocsátott nyugati fegyverekkel nem érhetik el Oroszország területének 90-95 százalékát. Még akkor sem, ha engedélyt kapnak rá. 

Nyugaton a helyzet megváltozott

Megfordult a világ is közben. Valamikor, a szovjet-amerikai stratégiai, átmeneti hatótávolságú nukleáris fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalások (SALT, INF) idején az USA-ban a demokraták voltak inkább „szovjetbarátok”, azaz keresték a megegyezést Moszkvával. Ma inkább az ellenzékben lévő amerikai republikánusok, elnökjelöltjükkel, Donald Trumppal az élen akarhatnak a putyini Oroszországgal valamiféle megegyezésre jutni – Ukrajna ügyében is. 

Ma egyébként a globális nukleáris leszerelési tárgyalások kérdése nem áll jól. Szimptomatikus, hogy ha az ember beüti a Google keresőbe a SALT-betűszót, ami valamikor fogalom volt, minden külpolitikai iránt érdeklődő polgár tudta keleten-nyugaton, hogy mit jelent, meglepő eredményre jut.

Egy budapesti étteremtől a só, mint fűszer meghatározásáig, egy adatvédelmi, mesterséges intelligenciával támogatott szoftverig, egy Angelina Jolie-val forgatott kémhistória-filmsorozat leírásáig, a Cambridge Dictionary „só” meghatározásáig, az anyag kémiai leírásáig millióegy szócikk szerepel, de a világ sorsát sokáig meghatározó, a stratégiai nukleáris robbanófejeket hordozó eszközökre, rakétákra, nehézbombázókra vonatkozó megállapodás, illetve a róla szóló tárgyalás (Strategic Armament Limitation Talks – SALT) nincs köztük.