Önálló kórháztörvényre van szükség

Továbbra is több tízmilliárd forintos kifizetetlen számlák gyűlnek a kórházakban. Hogyan alakul az adósságkonszolidáció?

A koronavírus-járvány nem könnyítette meg a kórházak helyzetét, az első időszakban sok intézmény napi szinten küzdött a fennmaradásért. Szerencsére az intézményrendszerben megjelent az átlagfinanszírozás, amely lehetővé tette a bérek kifizetését, valamint azoknak a beszerzéseknek a megvalósítását, amelyek a biztonságos betegellátáshoz szükségesek. A járványhelyzet alatt ugyan kevesebb beteget láttunk el, ám a szakmai szempontok és az infekciókontroll elemei miatt az egy betegre jutó költség magasabb volt, mint a normál időszakban. Azoknak a jellemzően sokszakmás intézményeknek, amelyeknek járványmentes időszakban a teljesítményvolumen-korláton (TVK) túl egyéb bevételi forrásaik is vannak – mint például akut ellátás, egynapos sebészet, várólistaprogram –, kisebb bevétellel kellett számolniuk a járványt követő időszakban, hiszen a járvány első hulláma utáni három-négy hónapban fennmaradt az átlagfinanszírozás, amely nem tette lehetővé a TVK-n felüli bevételeket generáló ellátási formák számának emelését. Emiatt a tavaszi időszakban ellátatlanul maradt, elektív (előre tervezhető) beavatkozásra váró betegeket nem tudtuk maradéktalanul ellátni. Szeptember elsejétől ismét teljesítményfinanszírozásra állt át a rendszer, ráadásul pluszforrás is érkezik a kapacitáshiányos várólisták ledolgozására, az őszi hullám azonban hamarabb begyűrűzött hozzánk, mint gondoltuk, így a nagyon várt teljesítményfokozás valószínűleg nem lesz olyan mértékű, mint reméltük. Ennek ellenére mindent megteszünk azért, hogy a korábban várakoztatott betegek a közeljövőben megkapják az ellátást. A nyári betegforgalom-csökkenés és az átlagfinanszírozás összességében tehát azt eredményezte, hogy a nyári időszakban a korábbi évekhez képest lényegesen kisebb ütemben emelkedett az adósságállomány.

A Magyar Kórházszövetségnek is voltak javaslatai a Belügyminisztérium számára az egészségügy átalakítása kapcsán? Melyek a legfontosabbak gondolatok?

Igen, a Belügyminisztérium a kórházszövetség véleményére is kíváncsi volt a hazai egészségügy átalakításának előkészítő munkafolyamatával kapcsolatban. Véleményünk szerint egy alapjaiban új struktúrájú és finanszírozású egészségügyi ellátórendszer kialakítására van szükség, amelynek egyenlő hozzáférést kell biztosítania minden beteg számára. Az új finanszírozásnak az ellátási szükségleten kell alapulnia, és ez a megelőző év TVK alá tartozó betegforgalmi, esetösszetételi és teljesítményadataira támaszkodva venné figyelembe a betegmozgást és a szakmai sajátosságokat, azaz a beteg magával vinné a TVK-t, vagyis a finanszírozást.

Égető szükség van egy önálló, a kórházak működését szabályozó, a speciális egészségügyi igényeket és környezeti feltételeket figyelembe vevő jogszabály, kórháztörvény megalkotására is.

Javaslatot tettünk továbbá az ágazati dolgozók megfelelő szintű béremelésére, az egészségtudatos magatartás ösztönzésére, valamint minden olyan innovatív megoldás bevezetésére, amely a színvonalas betegellátást és a humánerőforrás-problémák leküzdését segíti. Végül a magán- és állami ellátórendszer szigorú szabályok szerint történő, határozott elválasztását is sürgettük.

Hogyan készülnek a kórházak a koronavírus-járvány második hullámára?

A kórházi ágyakat fokozatosan, a járványügyi helyzet diktálta módon kell szabaddá tenni. A korábbiaknál is jobban kell vigyáznunk magunkra az intézményeken belül és kívül egyaránt, vagyis az egészségügyi dolgozóknak még jobban kell ügyelniük a járványügyi szabályok betartására. Nagyon fontos a betegek és a dolgozók megfelelő algoritmus szerinti hatékony tesztelése. Az indokolt tesztelést gördülékeny módon kell megvalósítani, nagyon fontos, hogy a panaszos betegek és a munkatársak közül gyorsan kiszűrjük a pozitívakat. Legalább ekkora figyelmet kell szentelni arra, hogy a kontaktszemélyek két negatív teszt birtokában minél hamarabb visszajöjjenek dolgozni, ugyanakkor el kell kerülni az erőforrást lekötő, egyéni ötleteken alapuló tesztelést. Nagyon fontos az is, hogy a tüneteik alapján gyanúsnak vélt betegeket, amíg be nem bizonyosodik róluk, hogy pozitívak vagy negatívak, hatékonyan izoláljuk.

A mostani szabályok szerint a kórházi ágyak 20 százalékát kell szabadon tartani. Megoldható ez?

Igen, de nagyon kell figyelnünk arra, hogy a valóban kórházi ellátást igénylő betegeket fogadni tudjuk, miközben a járványügyi feladatainkat is szükséges teljesíteni. Természetesen, ha a járvány során több lesz a kórházi ellátást igénylő koronavírusos beteg, akkor ahhoz az igényhez adaptáljuk majd a fenntartandó ágyak számát.

Hogyan alakul a fekvőbeteg-ellátó intézményekben a betegek száma? Csökkent a kórházban eltöltött idő?

Az ellátott betegek számát a rendelkezésre álló kapacitás határozza meg, ám jól érezhető a megfontoltság a betegek részéről, tudatosabban választják meg a halasztható beavatkozások időpontját. Fokozottan kell törekednünk annak kommunikálására, hogy azok a betegek, akik számára alapvető fontosságú a vizsgálatok elvégzése, illetve a kezelés elindítása, ne késlekedjenek a jelentkezéssel, hiszen vigyázunk rájuk az intézményekben.

A betegellátás szempontjából nehéz helyzetben voltak tavasszal az egészségügyi dolgozók. Előfordulhat, hogy ismét át kell csoportosítani kollégákat a járóbeteg-ellátásból a kórházakba?

A tavaszi járványidőszak első napjai komoly sokkban teltek, emiatt jobban féltettem a kollégáimat a lelki összeomlástól, mint a fertőzéstől. Az időben meghozott központi intézkedéseknek és az ágazati dolgozók igyekezetének köszönhetően a kórházak meg tudtak birkózni a rájuk szabott feladattal.

Hiszem, hogy az intézményrendszer a tavaszi időszak tapasztalatával felvértezve az ősszel is jól teljesít majd, még akkor is, ha valószínűleg több beteget kell ellátni, mint az első hullám alatt.

Egyelőre nem tudok pontos választ adni arra, hogy szükség lesz-e a humán erőforrás átcsoportosítására a járóbeteg-ellátásból a kórházakba, vagyis hogy kell-e biztosítani az átjárást a két terület között. De abban biztos vagyok, hogy ágazati szinten is, és az intézményekben is oda csoportosítjuk az erőinket, ahová szükséges.