Újra kell tárgyalni az Esterházy-kincsek ügyét

Mi az Esterházy Privatstiftung álláspontja az ügy rendezésében?

Az elsődleges célunk mindig is az volt, hogy biztosítsuk a műtárgyak méltó körülmények között, budapesti közgyűjteményben való bemutatását és kutathatóságát. A tulajdonjogra a célhoz vezető eszközként tekintünk: így biztosíthatjuk a Privatstiftung és a múzeumi szakma beleszólását a műtárgyak jövőbeli sorsába. Szeretnénk például a tárgyakat a nemzetközi tudományos közösséggel is megismertetni, nemzetközi kutatási projektekbe bevonni. Jelenleg úgy látjuk, hogy a műtárgyak kiállíthatóságának és kutathatóságának nem biztosítottak a feltételei, elhelyezésük és tárolásuk nem méltó a jelentőségükhöz. E célok érdekében kívánjuk elismertetni a bírósággal az Esterházy-kincsek egységét: azt, hogy az V. Esterházy Pál herceg által 1923-ban az Iparművészeti Múzeumban letétbe helyezett műtárgyak dologi egységet képeznek a fraknói várban ma is őrzött műkincsekkel, hiszen a Tanácsköztársaság idején innen hurcolták el őket; a fraknói Kunstkammerben évszázadokig együtt voltak. Szeretnénk, ha a bíróság kimondaná, hogy a kincsek 1949-ben végrehajtott államosítása önkényes és jogszerűtlen volt.

Hol vannak most a tárgyak, aminek a tulajdonjogáról folyik a per?

A tárgyak egy részét ma az Iparművészeti Múzeum felújítása miatt külvárosi raktárakban tartják, másik részét átszállították a fertődi Esterházy-kastélyba, ahol a látogatóktól elzárva, vélhetően az állagmegóvás követelményeinek sem megfelelő módon vannak tárolva. Összesen 369 darab műtárgy képezi a per tárgyát, amelyeket 1919-ben, a Tanácsköztársaság Direktóriumának döntése alapján hurcoltak el a fraknói várból.

Hova szeretnék elhelyezni a visszakapott kincseket, mondana pár szót a tervezett budapesti Esterházy Művészeti Központ megalapításáról?

Megegyezésünk részét képezné az Esterházy Kulturális Központ (Esterházy Forum) megalapítása. Annak kialakításáról, helyszínéről a magyar állam képviselőivel, illetve kulturális szakemberekkel közösen szeretnénk dönteni. A részletekről ezt követően tájékoztatnánk a közvéleményt.

Tartalmában és jogi formájában is egyedülálló ügy az Esterházy-kincsek ügye. A nemzetközi restitúciós ügyekhez képest miben más, és miben hasonló?

A restitúció célja a jogtalanul eltulajdonított vagy háborúban zsákmányolt műtárgyak visszaszolgáltatása az 1998-as washingtoni konferencián lefektetett alapelvek szerint. Fontos megjegyezni, hogy az Esterházy Privatstiftung csak azért kezdeményezte restitúciós eljárásban a műtárgyak visszaadását, mert a rendelet csak erre adott módot, de soha nem akarta azokat elvinni az országból. A nemzetközi restitúciós ügyek sokfélék, vannak a gyarmatokhoz, mások a nácizmushoz vagy a kommunizmushoz köthetők. A nemzetközi gyakorlatban sajnos gyakran úgy kerül vissza a tulajdonjog az eredeti tulajdonosokhoz, hogy az érintett műtárgyak nagyközönség számára való hozzáférhetősége csökken. Hangsúlyozom: ez távol áll a mi szándékainktól. Mi éppen ennek az ellenkezőjét akarjuk elérni: a tárgyak kiállítását, méghozzá egy budapesti közgyűjteményben (vagy a létesítendő Esterházy Központban). Nem vitatjuk a tárgyak magyarországi kötődését és nem kérdőjelezzük meg V. Esterházy Pál döntését sem, aki 1923-ban nem véletlenül hagyta a kincseket a budapesti Iparművészeti Múzeumban, egy letéti szerződés keretein belül.