Méterenként mérhető az olimpiai jutalom

Méterenként 250 ezer forintot, hosszonként 12,5 milliót keresett Milák Kristóf azzal, hogy megnyerte szerda hajnalban a 200 méteres pillangóúszás döntőjét a tokiói olimpián. Igaz, a tavaly decemberi kormányhatározattal 35-ről 50 millió forintra emelt, egyéni olimpiai bajnokoknak járó állami jutalom nem pusztán az adott versenynap, hanem az egész ötkarikás felkészülési ciklus vagy az egész addigi sportpályafutás elismerése. A jutalmat hasonlóan lecsupaszítva, az olimpia első napján, kardvívás egyéniben diadalmaskodó

Szilágyi Áronnak a fináléban adott 15 tus egyenként bő 3,3 millió forintot hozott a konyhára, a győzelemig vezető úton egy-egy asszó megnyerése pedig 10 milliót. 

A kormányrendelet nem tesz különbséget az egyéni és a csapatversenyek helyezettjei között, így elvileg a kardcsapat tagjaként bronzérmes Szilágyi Áronnak további 28,5 millió forint lesz majd a szereplés jutalma. Milák Kristóf pedig a 4×100 méteres gyorsváltóval lett korábban ötödik, ami további 14,3 millió forintot hozhat majd neki. A 200 méter pillangó immár olimpiai és világbajnoka, világcsúcstartója ráadásul 100 pillangón is éremesélyes, így szakmailag és anyagilag is jól jár, ha abban a versenyszámban is kihozza magából a maximumot.

Az olimpiai érmes, valamint a pontszerző helyezést elérő versenyzők és az őket felkészítő sportszakemberek, nevelőedzők részére 1,681 milliárd forint jutalmat fizettek ki a 2016-os riói játékok után – közölte a VG-vel az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Jelzésértékű, hogy mekkora a kontraszt a nyári és a téli olimpiák között, a 2018-as pjongcsangi játékokon – ahol Magyarország történetének első téli olimpiai aranyérme született – 338 millió forintnál megállt a kifizetett összeg.

Az utóbbi két olimpián még 35 millió forint forint járt az elsőségért, Tokióban viszont már 50, nemzetközi összevetésben ez a hatodik legmagasabb összeg.

A hazai állami jutalom átváltva 125 ezer dollár, ennél csak öt országban ér többet az olimpiai bajnoki cím: Szingapúrban (egymillió), Indonéziában (746 ezer), Kazahsztánban (250 ezer), Azerbajdzsánban (248 ezer) és Olaszországban (166 ezer).

Gyakran azokban az országokban fizetnek sokat az olimpiai arany után, ahol eleve kevés éremre számítanak, jellemzően Ázsiában. Ott pedig, ahol alapvetően piaci alapú a sportgazdaság, azért nem mérvadó a jutalom összege, mert a bajnokok olyan szponzori szerződéseket köthetnek, amelyek mellett szinte aprópénz a magasabb bónusz is. Idetartozik az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és számos egyéb nyugat-európai ország – vont mérleget a VG-nek Szabados Gábor sportközgazdász. Magyarország abban az értelemben átmenet a kettő között, hogy bár nagy hagyományú, olimpiáról olimpiára sikeres sportnemzetről van szó, a finanszírozási oldalon is meghatározó az állam, így a magas társadalmi elvárás nagyfokú anyagi megbecsültséggel is párosul. 

A szakember azzal árnyalta a képet, hogy az egyén szintjén tetemes összeg 50 millió forint, főleg, ha azt nézzük, ezért hány évet dolgozik egy átlagember, ugyanakkor egy olimpiai csapat elismerésére fordított 1,5-2 milliárd forint költségvetési szempontból elenyésző tétel. Főként, ha például a Puskás Aréna 190 milliárd forintos kivitelezési költségével vagy a látványcsapatsportokba áramló évi 125 milliárd forint taotámogatással vetjük össze. Ráadásul a megbecsülés további formája az életjáradék, amelyet az olimpiai érmesek 35 éves koruk felett kapnak, összege az előző évi bruttó átlagkeresetnek felel meg, ami jelen esetben havi 403 ezer forint.

A teljes összeg az olimpiai bajnokokat illeti, az ezüst- és bronzérmeseknek az összeg 70, illetve 50 százalékát folyósítják.