Összeomlott Balin a turizmuson alapuló gazdaság

Nyomasztó képet mutat mostanában a nemrégiben még virágzó turizmusáról ismert Bali. Az Indonéziához tartozó szigeten, amely szerencsésebb honfitársaink közül is sokakat megigézett, a koronavírus delta-variánsának megjelenését követően totálisan összeomlott a kizárólag az idegenforgalomra alapozott gazdasági élet.

Tavaly március óta a külföldi turistaérkezések száma a 2019-es, átlagban heti 15 ezerről lecsökkent 79 százalékkal, és a belföldi látogatók számának 66 százalékos visszaesése is csak valamivel kevésbé volt drámai. A helyi GDP az előző években elért évi 5 százalékos növekedés helyett nagyjából 10 százalékkal zsugorodott.

A szállodák és éttermek szinte teljesen kiürültek, az alkalmazottakat pedig elbocsátották, vagy töredékére csökkentett fizetésen tengődve várják sorsuk jobbrafordulását. A turistáknak szánt olcsó csecsebecséket árusító, apró utcai üzletek részint eltűntek, részint a helyieknek szánt olcsó élelmiszerek árusítására nyergeltek át.

A korábban az idegenforgalmi ágazatot kiszolgáló építőipar és mezőgazdaság szintén bevétel nélkül maradt. 

A hivatalos – ám valószínűleg alulbecsült – adatok szerint összesen mintegy százezer munkahely szűnt meg a szigeten, amelyen mintegy 4,2 millióan laknak.

A megfertőződések szisztematikus alábecslése és a meglehetősen ritka tesztelések sokáig elfedték a valós számokat Indonéziában, ám 

amikor júliusban megérkezett a delta-vírusmutáns, az ország egy csapásra a betegség elleni küzdelem új frontvonalává vált, sokan a következő Indiát látják benne. 

Így aztán a kormány végül kénytelen volt szembenézni a valósággal és – bár még mindig módjával – mégis korlátozásokat vezetett be. A maszkviselés például kötelező, és részleges lezárásokat is elrendeltek.

Balin amúgy mindvégig eléggé alacsony volt a fertőzések száma, még az adatok esetleges pontatlanságát is figyelembe véve, azonban a turizmus hirtelen összeomlását és hosszan tartó vegetálását mégsem tudták elkerülni. Rengeteg munkavállaló tért vissza a falujába, ami a szigeten egy jól bevált, működőképes megoldás, amikor a turizmus átmeneti válságba kerül.

Most azonban már jóval több, mint egy éve vannak jövedelem nélkül az emberek, a családtól, barátoktól vagy jótékonysági szervezetektől kapott támogatásra nem számíthatnak a végtelenségig. 

Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik a turisztikai vállalkozásukra vagy gépkocsijukra hitelt vettek fel, mivel a kamatlábak magasak, emiatt sokan bagóért vesztegetik el vagyontárgyaikat.

Idén július óta aztán további 3500 szállodai alkalmazottat bocsátottak el, és 48 hotel, valamint étterem került kényszerből eladósorba. A kórházak túlterheltek, az oxigénkészlet fogytán van. A sziget mindazonáltal egészen a közelmúltig nyitva állt a belföldi látogatók előtt, de ennek is véget kellett vetni, mivel Jávából a fertőzések újabb és újabb változatát hurcolhatták volna be.

Nem csoda, hogy a többségükben hindu szigetlakók kollektív rítusokba menekülnek. 

A balinézek ugyanis úgy tekintenek a vírusra, mint amit felsőbb erők okoznak, és emberi ésszel felfogni sem lehet. 

A niskala szóval jelölt fogalom nem egyszerűen természetfölöttit jelent, hanem a valóság egy másik szintjére utal, amely a sekala néven ismert mindennapi valóság mögött húzódik meg.

Csakhogy a nem ritkán több mint ezer résztvevővel megtartott szertartások gyorsítják a pandémia terjedését. Augusztusban odáig fajult a helyzet, hogy a balinéz hinduk szervezete, a Parisada Hindu Dharma és a falvak tanácsa közösen szólította fel az embereket, hogy korlátozzák a rituális szertartásokon részt vevők létszámát. A katonaság és a rendőrség pedig „támogatta” a kérést.

A helyzet ugyanakkor az indonéz központi bank szerint lehetővé teszi, hogy szakítsanak a szigeten az egyoldalú gazdaságszerkezettel, mivel bebizonyosodott, hogy az milyen veszélyekkel jár. Végül talán a kormányt is sikerül meggyőzni, hogy például a mezőgazdaság, a kreatív vagy a digitális gazdaság és az oktatás fejlesztésével csökkentse a turizmustól való függőséget. Ezek a megoldások persze kézenfekvőnek tűnnek, de könnyebb kimondani, mint megvalósítani őket.