A Hold ásványkincseiért folyik most a verseny Amerika és Kína között

Új világrend fog kialakulni, és azt nekünk kell vezetnünk

– nyilatkozta nemrég Joe Biden amerikai elnök, miután Oroszország ukrajnai háborúja kizökkentette eddigi medréből a geopolitikát. Bár a közeli fegyverropogás nem épp erre utal, de ez az átmenet leginkább a Földtől távol zajlik jelenleg – számolt be róla a Bloomberg.

A történelem megismétli önmagát?

Az embernek nem véletlenül van déjá vu érzése, fél évszázaddal ezelőtt szintén az űrverseny volt a szuperhatalmak egyik legfontosabb küzdőtere. Jelentős különbség azonban, hogy akkoriban az Egyesült Államok és a Szovjetunió az Egyesült Nemzetek Szervezetében közös szabályrendszert dolgozott ki erre vonatkozóan, napjainkban azonban a világ vezető hatalmai még az űrtevékenység következő generációját szabályozó alapelvekben sem tudnak egyezségre jutni.

Amerika és Kína együttműködésének hiánya amiatt is jár kiemelt kockázatokkal, mert a világűr egyre zsúfoltabbá válik. Az egymással is versengő milliárdosok, mint Elon Musk és Jeff Bezos, valamint egyes feltörekvő piacok, mint Ruanda vagy a Fülöp-szigetek egyre több műholdat bocsátanak fel, amellyel egyrészt a digitális szakadékokat próbálják áthidalni, másrészt új kereskedelmi és üzleti lehetőségeket szeretnének feltárni.

A tét pedig nem kicsi. Az Egyesült Államok és Kína között egyre mélyülnek az ideológiai ellentétek, és ezt a helyzetet a háború kitörése csak tovább fokozta. Amennyiben nem sikerül együttműködni az űrkutatásban, az nemcsak egy újabb fegyverkezési versenyhez vezetnek, hanem a Holdon és más bolygókon fellelhető, potenciálisan sok százmilliárd dollárt értékű erőforrások kitermelése miatt akár tényleges konfliktus kialakulásához is vezethet.

A legnagyobb kockázat az, hogy két ellentétes szabályrendszer van. Lehet, hogy a 2030-as években egy kínai vállalat a Holdon lesz, és olyan területet követel magának, amely gazdag az erőforrásokban. Pontosan úgy, ahogyan a kínaiak az egész Dél-kínai-tengerre igényt tartanak

– fejtette ki Malcolm Davis, az ausztrál védelmi minisztérium egykori tisztviselője, a canberrai Ausztrál Stratégiai Politikai Intézetben űrpolitikai szakértője.

A világűr geopolitikája egykor az emberiség javát szolgálta, és összehozta a rivális hatalmakat. Napjainkban azonban a földi versenyt vetítik ki a kozmoszra is, az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei versengenek Kínával és Oroszországgal. Ahogy Peking és Moszkva az európai és ázsiai amerikai katonai szövetségeket vádolta az Ukrajna és Tajvan körüli feszültségek szításáért, a kínai állami média azzal riogat, hogy Washington egy űralapú NATO létrehozására törekszik.

Ki írja a szabályokat?

A vita egyik sarokpontja az Amerika által kidolgozott Artemis-megállapodás, amely nem jogilag kötelező érvényű alapelvekből álló, a Holdon, a Marson és azon túl folytatott tevékenységet szabályozó dokumentum. Az Artemis-megállapodás NASA álláspontja szerint az 1967-es Világűr-egyezményen alapul, annak továbbfejlesztett, aktualizált változata. Megalkotására azért volt szükség, mert az űrügynökség még ebben az évtizedben űrhajósokat szeretne juttatni a Holdra, valamint elindítani a jövedelmező holdi elemek bányászatát.

A megállapodást eddig 19 ország írta alá. Románia, Kolumbia, Bahrein és Szingapúr már a háború kitörése után csatlakoztak az egyezményhez. Szintén tagja a megállapodásnak Ukrajna is, Volodimir Zelenszkij kormánya 2020 végén deklarálta az együttműködést.

Nem meglepő módon a megállapodás leghangosabb kritikusai Kína és Oroszország lettek. A két ország február elején a korlátok nélküli partnerség részeként nagyobb űrkutatási együttműködésre tettek fogadalmat, nem sokkal azelőtt, hogy Putyin Hszi Csin-ping elnöknél tett látogatást Pekingben. Közösen támogatnak egy alternatív projektet, a Nemzetközi Holdkutató Állomást, amelyet minden ország számára nyitott kutatóközpontként képzeltek el.

Peking számára azonban diplomáciailag is fontos lenne, hogy Putyin mellett más fontos vezető is az ügy mellé álljon. Ennek érdekében tárgyalásokat folytatott Európai Űrügynökséggel, Thaifölddel, az Egyesült Arab Emírségekkel és Szaúd-Arábiával is. Az Oroszország elleni szankciók, és az Európai Unió és Moszkva közötti feszült viszony miatt azonban az európai ügynökséggel való kapcsolat lehetősége minimálisra csökkent.

Kína legnagyobb problémája az Artemis-egyezménnyel kapcsolatban az, hogy a rendelkezés értelmében az országok a Holdon olyan területeket jelölhetnek úgynevezett biztonsági zónaként, amelyeket a többi országnak el kell kerülnie. Peking számára a biztonsági zónák a nemzetközi jogot sértő, alig leplezett földrablást jelentenek. Kína azt szeretné elérni, hogy mindennemű szabályalkotást az ENSZ-ben rendezzenek el, ahol számíthat a világ második legnagyobb gazdaságával baráti kapcsolatokat ápoló országok szélesebb csoportjának támogatására.

Természetesen Kína gyanakvásai nem teljesen alaptalanok. Az először 2011-ben elfogadott amerikai törvények szabályozták a NASA számára a Kínával való interakciók lehetőségeit, és az Egyesült Államok megakadályozta, hogy Kína részt vegyen a Nemzetközi Űrállomásban is. Ez utóbbi lépés sarkallta arra Kínát, hogy saját űrállomást építsen.

Az orosz űrprogram első embere, a Roszkozmosz igazgatója, Dmitrij Rogozin április végén úgy fogalmazott, hogy Oroszország a háború miatt rá kivetett szankciókra adott válaszlépésként lépett ki a Nemzetközi Űrállomásról.

Kína felveszi a kesztyűt

Miközben az orosz űrprogram már háború előtt is hanyatlóban volt, Kína hihetetlen gyorsasággal halad Hszi azon célja felé, hogy országa egy szinten legyen az Egyesült Államokkal az űrbeli képességek terén is. Kína elsőként küldött szondát a Hold túlsó oldalára, ugyanakkor csak másodikként juttatott el rovert a Marsra – nem meglepő módon az USA volt az első ebben.

A hatalmas kozmosz felfedezése, az űripar fejlesztése és Kína űrhatalommá válása a mi örök álmunk

– mondta Hszi a kínai űrprogramról januárban.

A tervek szerint Kína 2025 körül tervez egy robotizált holdi küldetést, és 2030-ra küldhet először embereket a Holdra.

A NASA áprilisban már teszteket végzett az Artemis I űrhajó indításához. Az 1972-es Appolo 17 óta ez lenne az első amerikai űrhajó, amely a Holdat célozza meg. Bár ez egy teljesen robotizált küldetés lesz, Washington feltett szándéka, hogy 2025 körül űrhajósokat küldjön a Holdra – köztük az első nőt is –, valamint ezzel egyidőben bázistábort létesítsen a Hold felszínén.

Elon Musk sem tétlenkedik, SpaceX vállalata a következő hónapokban Texasból tesztrepüléseket hajt végre a cég új Starship rakétájával, amellyel a Holdra és a Marsra szeretne embereket juttatni.

Szintén vannak Holddal kapcsolatos küldetései Japánnak és Dél-Koreának is – mindkét ország aláríta az Artemis-egyezményt.

India is rendelkezik Holdprogrammal, azonban ők még nem foglaltak állást sem az amerikai, sem a kínai álláspont mellett.

Bár Vlagyimir Putyin is fogadkozott, hogy helyreállítja az orosz Hold-programot, az ukrajnai háború minden bizonnyal most túlzottal leköti az erőforrásait és a figyelmét ahhoz, hogy a világűrrel kapcsolatos ambícióira koncentrálhasson.

Kulcsfontosságú nyersanyagok

Bár a Hold meghódításának, és az űrverseny megnyerésének erkölcsi győzelmét minden politikai vezető örömmel tudná magáénak, és használná fel belpolitikai propagandára, és nemzetközi pozícióinak erősítésére, mégsem ez a legnagyobb motivációja a szuperhatalmaknak. Hanem a nyersanyagok. A Földdel ellentétben a Holdon minden bizonnyal nagy mennyiségű hélium-3 található. Ez egy olyan hélium-izotóp, amely az urán alternatívájaként szolgálhat, ráadásul nem radioaktív. Szakértők úgy számolnak, hogy 5000 tonna szenet nagyjából három evőkanálnyi hélium-3-mal lehetne helyettesíteni.

Bár még nincs perdöntő bizonyíték arra, hogy a hélium-3 valóban ilyen szuper erőforrás lenne, a kínai kutatók már gőzerővel elemzik a holdjárójuk által 2020 végén a Földre hozott kőzetmintákat.