Féktelenül optimista Európa az orosz gázleszakadást illetően

Az Európai Unió gazdaságára további nyomást helyez, hogy szakértők szerint minden valószínűség szerint képtelenség elérni a kitűzött célt, és az év végére máshonnan pótolni az orosz gázimport kétharmadát. Az EU tavaly 155 milliárd köbméter gázt vásárolt Oroszországtól, a források diverzifikációjával és az alternatív energiahordozókkal azonban évente csupán 102 milliárd köbméternyit tudnak pótolni az Európai Bizottság REPowerEU programjának adatai szerint. Christopher Granville, a londoni székhelyű TS Lombard makrogazdasági előrejelzési tanácsadó cég kutatója ezért „féktelenül optimistának” tartja a bizottság célját. A CNBC-nek nyilatkozva emlékeztetett arra is, hogy az orosz gáz leváltása jelentős költségvonzattal jár. 

„Az EU átlagosan többet fog fizetni a nem orosz olajért és gázért, mint mások. Az ázsiai országok több orosz olajat vásárolnak majd kedvezményes áron” – mondta. 

Értelemszerűen az Egyesült Államokból importált LNG-t is drágábban tudják csak beszerezni, mint az amerikai fogyasztók, hiszen hozzájárulnak a szállítás, valamint a cseppfolyósítás és újragázosítás költségei. Ez pedig súlyosan érinti az európai gazdaságot, amelynek már így is egyre nagyobb nehézséget jelentenek a folytatódó háború miatt „örökösnek” tűnő szankciók. Arról már nem is beszélve, milyen gondot okozna az orosz gázcsapok teljes elzárása, amitől egyre többen tartanak.

Az orosz gázszállítás ugyan egyelőre folyamatos, a mennyisége az Északi Áramlat-1-en és Ukrajnán keresztül is stabil. Előbbi vezetéket azonban július 11. és 21. között karbantartási munkálatok miatt leállítják, és sokan kétségbe vonják, hogy Moszkva utána újraindítja-e. Közéjük tartozik Kiucsi Takahide, a Nomura Research Institute közgazdásza, aki szerint a G7 orosz olajimportra tervezett ársapkája miatt könnyen ez lehet Vlagyimir Putyin elnök megtorlása. Ez annak ellenére elképzelhető, hogy egyelőre nem ismeretesek a terv részletei, és senki nem tudja, hogy az egyáltalán megvalósítható-e. Lehet-e például olyan alacsonyan megállapítani az árat, hogy azzal jelentősen csökkentsék az orosz olajbevételeket, de elég magasan ahhoz, hogy Moszkvának érdeke legyen a kivitel. 

Kérdéses a nemzetközi biztosítók szerepe is, az egyik megoldás ugyanis az lehet, ha ők nem biztosíthatnak az ársapkánál drágább olajat szállító tankereket. 

A Financial Times szerint a világ tengeri biztosításának legnagyobb, londoni piacán sokan aggódnak amiatt, hogy őket használják kényszerítő eszközként, különösen, mivel állításuk szerint jellemzően nem ismerik a rakományok kereskedelmi árát. Ha pedig úgy döntenek, hogy a kockázat miatt inkább messze elkerülik az orosz szállítmányokat, akkor még magasabbra ugorhatnak a világpiaci olajárak, ami senkinek sem érdeke. Szkeptikusak az olajpiaci szereplők is. Darren Woods, az ExxonMobil vezérigazgatója a lapnak elmondta, hogy az olajárak rögzítése „bonyolult” kihívás lenne.

Számomra nem nyilvánvaló, hogyan működne ez a mechanizmus. Az olaj- és gáziparban a piacok nagyon hatékonyan és eredményesen működnek

– hangsúlyozta. Az orosz olajkitermelést egyelőre nem befolyásolják ezek a hírek, a Kommerszant szerdai jelentése szerint az júniusban napi 10,7 millió hordóra nőtt a májusi 10,2 millióról.