Szinte csak Kína gyárt napelemeket, és ez egyre nagyobb baj

A nettó zéró célok eléréséhez szükséges energiaátmenet eléréséhez kulcsfontosságú a napelempanelek gyártásának diverzifikálása – derül ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) csütörtöki jelentéséből.

A kínai ipar- és innovációs politika erőteljes hangsúlyt helyezett ezen termékek gyártására, így világszerte számos területen a napelemmel termelt áram vált az elektromosság legolcsóbb forrásává. Azonban mindez egyensúlytalanságokat eredményezett az ellátási láncokban, így az elmúlt évtized során a termelés egyre inkább elhagyta Európát, Japánt és az Egyesült Államokat és Kínába települt.

Míg a gyártáshoz szükséges felszerelések terén 2008-ban a 10 vezető cég a piac 90 százalékát fedte le és Németországból, Svájcból, Japánból és az Egyesült Államokból érkeztek, már mind a 10 legnagyobb ilyen cég kínai és a piac 45 százalékát birtokolják.

Az ázsiai ország így a gyártás minden fázisában több mint 80 százalékos piaci részesedést szerzett meg magának, legyen szó a poliszilikonokról vagy ostyavékonyságú elemekről. Ez a jelenleg épülő gyártási kapacitások alapján a következő években ráadásul több mint 95 százalékra nőhet.

Az IEA élén álló Fatih Birol kiemelte, hogy Kína rendkívüli szerepet játszott a napenergia költségeinek földközelbe hozásában, mely a tiszta energia irányába történő átmenetben rendkívül hasznosnak bizonyult, ám a gyártás ilyen mértékű földrajzi koncentrációja számos kihívást is magában rejt, melyet a kormányoknak is figyelembe kell venniük. Az átmenet felgyorsítása további terheket helyez az ellátási láncokra, ugyanakkor lehetőséget is nyújt arra, hogy más országok és régiók is részt kapjanak a termelésből, fokozva az ellátás rugalmasságát.

Az ellátási láncok szűk keresztmetszetét jelenleg a poliszilikon gyártása jelenti, mely területen főként az olcsó elektromos áram jelentheti a versenyelőnyt. Ugyanakkor az olcsó áramtermelés akár származhat a helyben gyártott napelemekből is, mindenesetre 

a jelenlegi termelésben részt vevő kínai tartományok megawattóránként 75 dollárért, a globális ipari átlagárnál 30 százalékkal olcsóbban jutnak az elektromossághoz.

A nemzetközi energia és klímacélok eléréséhez a telepítések drámai felgyorsítása is szükséges, ami gyártási kapacitás növelését és rugalmas ellátási láncok kialakítását is szükségessé teszi. Az évente telepített kapacitásnak 2030-ig több mint négyszeresére kellene nőnie, ha a 2050-es nettó zéró célokat el akarjuk érni, míg a kulcsfontosságú a napenergia termeléséhez szükséges panelek kulcsfontosságú elemeit létrehozó kapacitásnak is több mint duplájára kellene nőnie, miközben a meglévő üzemeket is modernizálni kéne. A termelést úgy kell felpörgetni Birol szerint, hogy az megfizethető, rugalmas és fenntartható legyen.

A magas nyersanyagárak és az ellátási láncok szakadozottsága valamint a kialakult szűk keresztmetszetek hatására a napelem panelek ára 20 százalékkal drágult az idei évben, mi kiváltotta a kormányok és más érdekeltek figyelmét is. Az IEA arra biztatja a döntéshozókat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a jövőben.

A jelentés az értékláncokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy 

a magas áramigényű gyártás jelenleg főként fosszilis forrásokból nyeri a szükséges energiát, a szén gyakori kínai használata miatt. Azonban arra is rámutat, hogy a gyártás során keletkezett kibocsátást mindössze 4-8 hónapnyi működés ellensúlyozza, 

ami a napelemek 25-30 éves jellemző élettartamát figyelembe véve rendkívül csekély.

Az ellátási láncok diverzifikációja nem csupán rugalmasabbá és ellenállóbb teheti a termelést, de munkahelyteremtés és befektetési lehetőségek terén is lehetőségeket kínál. Világszerte a gyártáshoz szükséges létesítmények akár 120 milliárd dollárnyi tőkét is vonzhatnak 2030-ig, és a szektorban dolgozók száma is a duplájára, 1 millió főre nőhet, azonban ehhez a kormányok támogatására is szükség van.