Normalizálódtak a kapcsolatok az Orbán–Zelenszkij-telefonbeszélgetés óta
Jókora meglepetést okozott a magyar sajtóban, amikor június 21-én telefonon beszélt egymással Orbán Viktor miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő, a háború kitörése óta ez volt az első alkalom, hogy hivatalosan is egyeztettek. Nem tudni, hogy a telefonbeszélgetésnek mennyi köze volt ahhoz, hogy a magyar kormánnyal rendszeresen szóváltásba kerülő ukrán nagykövetet nem sokkal ezt követően visszahívták a pozíciójából, mindenesetre az jól látszik, hogy a kapcsolatokban van egy egyértelmű közeledés, legalábbis erre lehet következtetni a magyar kormányzati tisztviselők ukrajnai látogatásából és a diplomáciai megszólalásokból.
- A sort a híradások szerint július 7-én Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka kezdte, amikor Valerij Zsaluzsnyijjal, az ukrán hadsereg főparancsnokával találkozott. Az ukrán beszámolók szerint Zsaluzsnyij azt mondta, a látogatás annak a jele, hogy „Magyarország Ukrajnát támogatja az Oroszország elleni háborúban”.
- Július 14-én Nagy István agrárminiszter is megfordult a szomszédos országban, aki ukrán kollégájával egyeztetett a beragadt gabonaszállítmányok magyar segítséggel történő kiszabadításáról.
- Július 19-én a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára járt a háború sújtotta országban. Magyar Levente elmondása szerint az ukrán főváros környékén is megfordult, főleg azokon a helyeken, amelyek jelentős károkat szenvedtek a harcokban. Az államtitkár ekkor jelentette be, hogy a kormány támogatja egy kórház felépítését Bucsában.
- Ukrán oldalról viszonozták a magyar fél gesztusait. Egy augusztus 3-án megjelent interjúban az ukrán külügyminiszter, Dimitro Kuleba kvázi bevédte a magyar kormányt, amikor azt mondta, Magyarország nem az oroszok ötödik hadoszlopa, csak azért, mert született pár indulatos nyilatkozat.
Olyan pedig még nem fordult elő, hogy fontos döntést nem tudtak Magyarország miatt meghozni
– utalt a tárcavezető a szankciók megszavazására.
Nyelvtörvény, szankciók, fegyverek – ami szétválaszt
Az, hogy két állami vezető egyeztet, annak önmagában még nem lenne hírértéke, ám az elmúlt hónapok vagy inkább az elmúlt évek fényében már igencsak újdonságnak számított. Már az ukrán nyelvtörvény körüli konfliktus is komoly törést okozott a két ország kapcsolatában, ami a háború kirobbanásával csak tovább mélyült.
A magyar kormány kezdetektől hangoztatott békepárti álláspontja érthető okokból nem találkozott az ukránok háború kiterjesztésére vonatkozó érdekeivel, ahogy az sem, hogy az Oroszország szembeni szankciókkal kapcsolatban folyamatosan aggályait hangoztatta a magyar miniszterelnök.
Bár rögtön tegyük hozzá, Orbán Viktor minden esetben megszavazta azokat, erre utalt Kuleba a nyilatkozatában. De a viszonyrendszernek éppenséggel az sem tett jót, hogy Magyarországon a háború kitörése idején zajlott a választási kampány, amelynek finisében a hazai ellenzék miniszterelnök-jelöltje nemcsak fegyvereket ígért a háborúban álló országnak, hanem felvette a kapcsolatot a Zelenszkij stábjával. A két politikus látványos egymásra találása csak azért maradt el, mert Kijevben épp légvédelmi riadó volt, és az elnököt egy búvóhelyre menekítették. Mindenesetre a magyar kormány az egész történetet úgy értékelte, hogy az ukrán elnök tulajdonképpen beavatkozott a hazai kampányba, ezért is mondhatta Orbán Viktor a győzelem éjszakáján, hogy az ukrán elnökkel is meg kellett vívnia.
EU-csatlakozás és visegrádi együttműködés – ami pedig összeköt
Annak ellenére, hogy elég sok vitás ügy terhelte a két ország kapcsolatát a múltban, annál talán még több olyan terület van, ahol van létjogosultsága a kapcsolatok erősítésének. Az egyik ilyen Ukrajna EU-s integrációja.
Magyarországnak kifejezetten érdeke Ukrajna uniós csatlakozása: egyrészt ott van 150 ezer magyar, akinek a sorsa létkérdés, másfelől a hazai cégek piaci terjeszkedése számára óriási lehetőségeket tartogat a háború előtt még 40 millió lakossal rendelkező, tehát igencsak méretes ország.
Egyáltalán nem véletlen, hogy Orbán Viktor régi harcosa a Balkán integrációjának. Nem pusztán a térség stabilitásáról vagy a határvédelemről szól a történet, ami persze nem lényegtelen, de valójában sokkal inkább önzőbb anyagi érdekekről, arról, hogy a hazai vállalatoknak ott van esélyük labdába rúgni.
A gazdasági dimenzión túl az ukrajnai közeledésnek politikai vetülete is van. A magyar miniszterelnök a visegrádi együttműködés kvázi vezetője volt a háború kitöréséig, egészen addig, amíg az orosz kérdést le tudták választani erről az együttműködésről. Február 24. után azonban mindez megváltozott, az orosz kérdés komoly törést hozott a V4-ek működésébe. A magyar békepárti álláspont ugyanis gyökeresen eltért a cseh, a lengyel vagy a szlovák külpolitikai érdekektől. Bár a szlovák vagy a cseh belpolitikában még jöhet fordulat, ami megváltoztatja az oroszokhoz vagy a szankciókhoz való viszonyt, erre Lengyelországba aligha lehet számítani.
Bár részleteket nem tudni a háttérben zajló diplomáciai folyamatokról, a lengyel–magyar kapcsolatok viszonylatában is érdemes vizsgálni az eseményeket. Magyarország nem mondhat le az uniós viták kereszttüzében annak a Lengyelországnak a támogatásáról, amely kezdetektől a legharcosabban védelmezi Ukrajnát.
Ahogy azt sem tudjuk, hogy az ukrán–magyar kapcsolatok normalizálódásának mennyi köze van hozzá, de talán jelzésértékű a lengyel parlament külügyi bizottsága elnökének napokban tett nyilatkozta, amely szerint az ukrajnai háború nem írja felül a lengyel–magyar barátságot, a két nemzet stratégiai témákban továbbra is együttműködik. Hangsúlyozva, hogy „a barátságunk tovább él”.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.