A kevesebb katonát több fegyverrel próbálja meg kompenzálni a Nyugat
A szeptember eleji sikeres ukrán ellentámadás – amelyben egyes források szerint akár nyolcezer négyzetkilométernyi területet is visszafoglalhattak Kijev csapatai a támadóktól – megtorpanni látszik. Kijev még több nyugati fegyvert akar, főként az emberi erőforrások hiányával küszködik, és Moszkva, mint legutóbbi lépései is jelzik, hasonló helyzetben van. Oroszország esetében azonban mások a körülmények. A 142 milliós lakosság nem szenvedett akkora emberveszteséget a kivándorlás, menekülés miatt, mint Ukrajna. Ez utóbbinak ma 30-34 milliós lakossága lehet. Ukrajnában általános a 18–60 év közötti férfiak hadkötelezettsége, ez egyelőre nem vonatkozik a nőkre, akiket viszont szintén összeírtak.
Ezt a hátrányt próbálja ledolgozni a Nyugat növekvő mennyiségű és minőségű fegyverek szállításával. A vonakodásuk, állítólagos rejtett Moszkva-szimpátiájuk miatt sokat bírált németek most huszárvágással igyekszenek a fegyverszállító Nyugat élbolyába bekerülni.
Berlin olyan hipermodern fegyverrendszert ígért Ukrajnának, amilyen még Nyugaton sincs rendszerbe állítva, és a kidolgozója, a német Krauss-Maffei Wegmann hadiipari óriáscég is minimum két és fél év múlva tudja csak szállítani.
Tizenhat darab RCH 155-ös, a lövegrészben robotizált, 155 milliméteres, nyolc gumikerekes páncélozott alvázra épített, ember nélkül működő, messze hordó és nagyon pontos (hosszú csövű, 52-es kaliberű) önjáró lövegről van szó, amely menet közben is képes lövések leadására.
A börtönből a frontra
Oroszországban a tartalékelv érvényesül. A moszkvai vezetés makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy nem háborúzik, hanem „speciális katonai műveletet” hajt végre. A minap éppen Putyin elnök erősítette meg, hogy Moszkva a hadereje csak egy részét (a szerződéseseket) mozgósította a művelet végrehajtására. Oroszországban nincs mozgósítás, az ott is érezhető katonahiányt zsoldosokkal és a börtönökben végrehajtott toborzással próbálják megoldani.
Jevgenyij Prigozsin, a Vlagyimir Putyinhoz közel álló oroszországi oligarcha (cateringüzletben utazik – a Kreml-rendezvényekhez a vállalata, a Konkord szállítja az enni-innivalót, emiatt Putyin szakácsának is hívják)
a börtönöket járja, hogy féléves frontszolgálatra csábítsa az elítélteket. Ezeknek, ha teljesítik a feltételeket, kegyelmet és szabadlábra helyezést ígér.
Hogy ennek az akciónak enyhén szólva is foghíjas a jogi megalapozottsága, az Prigozsint nem izgatja. Pedig a BBC orosz adása szerint az orosz büntetés-végrehajtásban jó néhány magas beosztású tisztviselő is rosszallja, mi több, ennek hangot is ad, hogy a testület teljes megkerülésével, semmibevételével járnak be a börtönökbe Prigozsinék, olyasmit ígérgetve, amihez semmiféle jogalapjuk nincs.
Prigozsin a nem hivatalosan hozzá kötődő és hivatalosan nem is létező oroszországi bázisú, több ezer alkalmazottat, kiszolgált obsitost foglalkoztató (Wagner) katonai magánvállalatnak (oroszul CSVK) toboroz katonákat ukrajnai bevetésre. Prigozsin populista, demagóg, de a tömegekre láthatóan ható érve:
Vagy a katonai magánvállalatok és az elítéltek (az orosz népnyelvben a „zek”-ek), vagy a gyerekeitek (mennek Ukrajnába meghalni)
– működik. Persze hatalmas hivatalos hátszél nélkül Prigozsin, aki arcát vállalva hozzájárult, hogy a börtönudvarokon tartott toborzóbeszédét a média rögzítse és sugározza, nem boldogulna. Cége, a Konkord válaszolt egy orosz tévécsatorna kérdésére, hogy valóban ő látható-e a felvételeken. A cég sajtóosztálya meglehetős magabiztossággal, ha úgy tetszik, cinizmussal úgy nem mondott semmit, hogy de facto megerősítette, hogy a főnökéről van szó.
Valóban megdöbbentő a hasonlóság Jevgenyij Viktorovics (Prigozsin) és a felvételen látható személy között, és az illető éppoly jól bánik a szavakkal, mint J. V.
– hangzik a Konkord semmit és mindent elmondó válasza.
Wagner helyett Mozart
Ukrajna ügyeiben helyszíni tapasztalattal, ismeretekkel rendelkező magyar „szakmabeli” lapunknak elárulta, hogy
az ukrán hadsereget is segítik nyugati katonai magánvállalatok.
Ezekről nem sokat tudni, de egy név, a Mozart sokszor felbukkan. A Guardian szerint a mozartisták (akik a Wagnerre reagálva adták ezt a furcsa nevet a katonai magánvállalatuknak) öt-tíz napos gyorstalpalókat tartanak a frontvonal mögött. Harmincon jóval felüli civilekről van szó, akiket besoroztak, s akik parasztok vagy taxisofőrök voltak, minimális katonai ismeretekkel. „Egyikőjük sem akart katona lenni, de mint mondják, országukat megtámadták. Hatalmas tisztelet jár ki nekik. De őszintén szólva elég szomorú a helyzet” – nyilatkozik egy bolgár származású exhivatásos, a Mozart kiképzője.
Vezetőjét, a 31 év katonai szolgálatot (Iraktól Maliig) teljesítő Andy Milburnt, az amerikai hadsereg nyugalmazott tengerészgyalogos ezredesét
Ukrajnában szóra bírta a Le Monde riportere. Mintegy háromtucatnyi Mozart-tag működik Ukrajnában, elsősorban a Donbaszban. Ahogy az ezredes mondja, közvetlen katonai akciókban nem vesznek részt, de a helyszínen képzik, segítik az ukrán hadsereg tagjait.
„Itt azt csináljuk, amit a hivatalos Washington nem tud megtenni. A Pentagon cáfolja, hogy bármi köze lenne hozzánk. Igazuk van…”
– nyilatkozik a keménykötésű, de már erősen őszülő ezredes a francia napilapnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.