Az űrben jobban állnak az ukránok, mint az oroszok

Halálpontosan céloz az ukrán tüzérség. Mi a titkuk? – kérdi a Der Spiegel. A válasz viszonylag egyszerű: mögöttük áll a világ technikailag legjobban felszerelt hadserege, így egy dologban vitathatatlan Ukrajna óriási fölénye az oroszországi támadókkal szemben: a földi hadviselést nagymértékben segítő, űrből szerzett adatokban, felvételekben. Oroszországnak vannak ugyan saját kémműholdjai, de azok, tudomásunk szerint, sem a képek minőségében, felbontásában, sem pedig az ilyen műholdak számában nem vehetik fel a versenyt az Egyesült Államok eszközeivel. 

Noha Kijevnek egyetlen saját kémműholdja sincs az ország felett, az Egyesült Államok legalább 50 „állami”, tehát a Pentagon és a 17 amerikai hírszerző szervezet valamelyike által fenntartott űreszközzel figyeli a Donbasz, Dél-Ukrajna hadszíntereit. Ehhez jönnek a nyugati kereskedelmi alapon működő magáncégek űrben keringő megfigyelő műholdjai (több ezer darab) által folyamatosan küldött képek, amelyek ártól függő, de az oroszországi eszközöknél sokkal jobb, nagyobb felbontású felvételeket kínálnak. 

Konyhakész felvételek

Ilyen magáncég például az amerikai Colorado állambeli, 4400 alkalmazottal működő Maxar Technologies Inc. vállalat, amely elektrooptikai (EO), radar- és egyéb szenzorokkal, szűrőkkel készített műholdfelvételeket kínál. Mi több, nemcsak nyers felvételeket, hanem „félkész” vagy a megrendelő kívánságai szerinti késztermékeket nyújt. Ezek a Maxar műholdjai és/vagy más műholdak, felderítési eszközök révén különféle szűrőkkel készített képeinek integrációjával, egyesítésével készülnek. Ha a megrendelő például egy adott (ukrajnai) terület várható mezőgazdasági termésére kíváncsi, akkor a gabonaföldekről készített képek megfelelő integrációjával adnak az elemzők kezébe „konyhakész” felvételeket. 

A kereskedelmi műholdrendszerek elterjedése megszüntette a katonai űrfelvételek monopóliumát. Először a nemzetközi közvélemény a kereskedelmi műholdképeken láthatta a több mint 60 kilométer hosszú, oroszországi katonai járművekből álló konvojt, amely az Ukrajna elleni háború első napjaiban megindult Kijev bevételére. Ugyancsak kereskedelmi műholdfelvételek leplezték le Mariupolban az eltitkolt sírokat vagy Bucsában a lemészárolt emberek holttesteit, amelyek hetekig feküdtek az utcákon.

A CNN betekinthetett a Maxarnak a kaliforniai Palo Altóban lévő szupertitkos gyárában a műhold-összeszerelő csarnokba és az ott folyó munkálatokba. A szerelőpadon látható műholdak méretesek, akár több tonnát is nyomhatnak. „A Pentagon éppolyan fizető kliensünk, megrendelőnk, mint a vállalatok, intézmények” – mondja Daniel Jablonsky, a Maxar vezérigazgatója a CNN riporterének. A katonák a rendelés feladásakor jelzik, mit milyen szögből, minőségben szeretnének látni. Ugyanígy a Google Maps szolgáltatásához is adnak képeket. A Maxar most épít hat új, nagy teljesítményű kamera- és szenzorrendszerekkel felszerelt műholdat, amelyek a Föld bármeny pontjáról naponta tizenötször (ennyiszer kerülik meg a Földet mindennap) készítenek felvételeket. 

Kijev kap Maxar-felvételeket propaganda- és katonai célokból, az ellenség állásainak felfedezésére, a célpontok koordinátáinak meghatározására. A műholdfelvételeket egyeztetik, integrálják az esetleges drónfelvételekkel (és ha van, emberek, felderítők által gyűjtött információkkal – HUMINT), és 

amely elsősorban a precíziós fegyverek (HIMARS család), az irányítható tüzérségi lőszerek (M982 Excalibur), az „öngyilkos” drónok bevetését segíti. 

A három orosz műholdból mindössze egy működik

De mi a helyzet a támadóknál? A rendelkezésre álló, meglehetősen szűkös és nem egészen friss nyílt források szerint Moszkva jó néhány évvel le lehet maradva Washington mögött. Kérdéses az orosz rendszerek megbízhatósága is. Emellett Oroszországnak is vannak kereskedelmi, kvázi állami műholdrendszerei. 

Az állami Gazpromnak például féltucatnyi saját Szputnyikja kering a Föld körül. Az elektrooptikai hírszerzésre, felvételekre szakosodott, egyenként több mint hét tonna súlyú Perszóna műholdrendszer három tagjából csak kettő működik. Az első néhány hónappal a felbocsátása után irányíthatatlanná vált, és a megmaradt kettőből az egyiknek már lejárt a hétéves működést garantáló szavatossági ideje. A másodiknak, a 2015-ben felbocsátott Perszóna–3-nak idén jár le a hétéves hivatalos szolgálati ideje. Azaz többé-kevésbé 

Moszkva eddig – Washingtontól eltérően – viszonylag kevés háborút vívott külföldön, ezért nem is nagyon építettek a harcterek figyelésére alkalmas műholdrendszert. Először 2015-ben, a szíriai katonai beavatkozás idején jöttek rá, hogy milyen nagy szükség lenne ilyen eszközökre. 

A katonai, illetve kettős célú (katonai-polgári) műholdrendszerek Oroszországban: 

1. Az új generációs, űrtávközlési célokat szolgáló rendszer, orosz rövidítéssel az ESZSZSZ–2. Három szakaszban telepítették a kora hetvenes évektől. A különböző generációs műholdak egymással kommunikálnak, összehangolva működnek. 

2–3. A Rodnyik rendszer a Blagoveszttel együtt a katonai távközlést szolgálja 

4. A digitális információ továbbítását-átjátszását segítő műholdak

5–6. A felderítés és a harci információtovábbítás (EKSZ) Kupol nevű rendszere és az Oko (Szem) rendszer

7. A haditengerészet felderítő és célmeghatározó/követő űrrendszere, a Liana

8. A Perszóna nevű EO-felderítő rendszer 

9. A KA radarfelderítő Szputnyik-rendszer 

10. A katonai/polgári geodéziát kiszolgáló műholdrendszer