Németországnak rengeteg földgáza van, mégis a földben hagyják

Nagy cikkben foglalja össze a Handelsblatt, mért nem nyúl hozzá az európai energiaválság közepette sem Németország a rendelkezésére álló, hatalmas földgáztartalékhoz, inkább vállalva annak a kockázatát, hogy nem jut hozzá elegendőhöz a kék energiából.

Németországban a becslések szerint negyvenszer annyi földgáz rejlik a föld mélyében, mint amennyit az idei szankciós csomagok előtt évente Oroszországból szállított. Az orosz szállítások elapadtak – sőt hosszabb távra igényt sem tartana rájuk Berlin –, a nyár óta felpörgetett ütemben folyik a tárolók feltöltése más forrásokból, illetve a takarékoskodás, és nagy a félelem, hogy a készletek nem tartanak ki a tél végéig. A földgázvagyonhoz mégsem nyúlnak hozzá, holott már precedens is van arra, hogy egy európai kormány pragmatikus okokból feladta hasonló hozzáállását.

Ehhez a gázvagyonhoz csak repesztéses technológiával lehetne hozzájutni, csakhogy ennek az alkalmazását 2017 óta környezetvédelmi okokból tiltják Németországban. Ugyanígy voltak ezzel a britek is, az új miniszterelnök, Liz Truss azonban bejelentette, hogy újra engedélyezik ezt a technológiát, mert az Egyesült Királyság is küszködik az energiaválsággal, amelynek a következményeit elterjedten nevezik megélhetési válságnak a briteknél. Többek közt ezért is vetődik fel egyre nagyobb hangerővel a kérdés, miért nem cselekednek hasonlóan a németek is, holott a probléma Európa legnagyobb gazdaságában is súlyos.

A földgázt hagyományosan azzal az egyszerűbb módszerrel nyerik ki, hogy lefúrnak, és a nyomástól feljön. Vannak azonban olyan területek, ahol a kinyeréséhez folyadékot kell bepumpálni és kőzetrétegeket megmozdítani ahhoz, hogy a gáz kijöjjön: ezt nevezik repesztésnek vagy frakkolásnak (angolul fracking).

A közelmúltban még Christian Lindner szövetségi pénzügyminiszter is úgy vélte, a repesztést, ahol felelősen elvégezhető, igénybe kellene venni. Lindnert nem a szociáldemokraták vezette koalíció tagja, a Zöldek delegálták, hanem a másik tag, a gyengébb választási eredményt elért, az üzleti szférához közelebbi szabad demokraták. A repesztéssel szemben azonban hagyományosan erős az ellenkezés, sokan egyáltalán nem tartják felelősen elvégezhetőnek, mások viszont azzal érvelnek, hogy a modern repesztési technológiák nem környezetkárosítók.

A környezetvédelmi aggályok azonban többszörösek. 

A veszélyek

Az egyik félelem – amely miatt egyébként a kormányzó brit Toryk két éve leállították a most visszahozott frakkolást, és a visszaállításával meg is kapták a magukét politikai ellenfeleiktől – az okozott földrengésveszély. Andreas Hagedorn, a Német Geotudósok Szakmai Szövetségének (BDG) elnöke szerint ez megelőzhető, hiszen csak akkor jön létre hirtelen vibráció, ha túl rövid idő alatt sajtolják be a repesztést végző, nagy nyomást okozó folyadékot.

– idézte a lap.

A repesztéshez használt folyadékkal kapcsolatban is vannak aggodalmak. Ez 80-95 százalékban vízből áll, de – a homok mellett – tartalmaz a repesztést elősegítő vegyszereket is. Andy Gheorghiu környezetvédelmi aktivista szerint, akit a Handelsblatt idéz, Németországban nincsenek olyan létesítmények, amelyek újrahasznosítanák a tecfhnológia által szennyezett vizet. Hagedorn szerint azonban a semlegesítés megoldott. Gheorghiu másik ellenérvét – miszerint a repesztésnek óriási a vízfogyasztása, ami aszályos időkben konfliktust okozna a mezőgazdasági termelőkkel – Hagedorn szintén cáfolta. 

A Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség tanulmánya szerint a fúrólyukanként felhasznált víz mennyisége néhány ezer és több tízezer köbméter között van – írta a lap. A Szövetségi Statisztikai Hivatal szerint egy átlagos német 128 liter vizet használ el naponta, vagyis egy egymilliós város lakói napi 128 ezer köbmétert, ami akár tíz-száz fúrásra is elegendő lenne.

Mások szerint már azzal is túlságosan összelyuggatnák a tájat, ha 15 milliárd köbméter földgázt akarnának repesztéssel előállítani, vagyis az orosz import egyharmadát. Egy másik ellenérv szerint a repesztési folyamatban nagy mennyiségű metán szabadul fel, ami a klíma szempontjából sokkal károsabb, mint a szén-dioxid. 

Mivel az orosz gáz nem jön, Németország Amerikából vásárol cseppfolyósított gázt (LNG), amit azonban ugyancsak frakkolással hoznak a felszínre, és Hollandiából is importál gázt, ahol évek óta szenvednek az emberek a földrengésektől. Akkor Németország miért vállalja el a más országokban okozott károkat? – teszi fel a kérdést a lap. A választ a termelők adták meg: ők csak akkor kezdenének el frakkolni, ha látszana, hogy meg fogja érni. Csakhogy nem látszik.

Az időzítés

A lap által megszólaltatott egyik szakértő azt mondta, egy-egy repesztéses fúrás három-hét év alatt térül meg, mások szerint ez egy évtized is lehet, vagy még több, egy olyan időszakban, amikor Németország már úton szeretne lenni a deklarált klímasemlegességi céljai felé. 

De mi lenne, ha a politikusok pragmatikusan állnának hozzá, és radikálisan felgyorsítanák a jóváhagyási folyamatot?

– volt Hagedorn válasza. 

A szükséges berendezésekből azonban alig van Németországban. A legjobb esetben is csak tavasszal lehetne kezdeni, ami a most közelgő télhez már késő. (Igaz, hogy akár elkezdhették volna korábban, és lesznek még következő telek is.) Hagedorn szerint másfél-két évbe telne, mire az érdemleges termelésig el lehetne jutni. A frakkolás pedig teljes mértékben nem helyettesíthetné az orosz importgázt, egy másik szakértő szerint két-három év alatt legfeljebb az egyharmadát.