Az európai energiaválság hátán kapaszkodhat fel Afrika
Európa a világ szerencsésebb és ami talán még fontosabb, gazdagabb részéhez tartozik, így az orosz gázszállítások csaknem teljes leállítása – mely az uniós import közel felét tette ki korábban – sem okozott egyelőre hiányt, ehelyett csak a globális energiaárak szárnyalását érte el.
Az európai kitettség jelentős mértéke miatt sokan jósolták azt, hogy az orosz ellátás nélkül az EU áramszünetekkel és az energia adagolásával kell, hogy szembenézzen,
ám a cseppfolyósított földgáz (LNG) piacot letarolva Európa mindeddig elkerülte a legrosszabbat. Ennek ellenére sokan arra figyelmeztetnek, hogy az igazán nehéz a jövő évi tél lesz, hiszen az idei év elején még jelentős mennyiségű orosz földgáz érkezett az európai piacra, amire jövőre aligha lehet számítani.
Az áramszünetek európai elkerülése azonban mindössze azt jelentette, hogy azokat az alternatív forrásokat felvásárló unió csupán más országokba exportálta, melyek elől elhappolta a szűkös készleteket. A jövő héten kezdődő African Energy Week előtt érdemes felidézni, hogy a fekete kontinens akár jól is járhat az energiaválsággal, ugyanis az megnyithatja az utat Afrika jelentős fosszilis ásványkincsvagyonának kiaknázása előtt.
Az energiaválságot megelőzően a forráshiányos afrikai országok nem igazán számíthattak a nyugati tőke segítségére fosszilis energiahordozóik kiaknázása terén,
annak ellenére sem, hogy a Föld népességének több mint 15 százalékát adó földrész mindössze a karbonkibocsátás kevesebb mint 5 százalékért felel és annak Szaharától délre elterülő részén a lakosság többsége még az áramhoz sem fér hozzá.
Európa gázellátási problémái miatt azonban mindez változhat, és megindulhat a tőke áramlása a gáz- és olajkitermeléséhez, noha a beruházások továbbra is inkább a magánszektorból jöhetnek inkább, hiszen a nyugati állami szereplők némiképp képmutató és kioktató hangnemben beszélnek a kontinens országaihoz. A múlt hónapban például az amerikai klímanagykövet, John Kerry finoman felszólította az afrikai országokat a fosszilis energiához kapcsolódó beruházások mellőzésére.
A helyzetet súlyosbítja, hogy
a gazdag országok, bár szívesen kioktatják a térséget a klímaváltozás veszélyeiről és az energiaátmenet fontosságáról, a folyamat támogatására tett vállalásaikról hajlamosak megfeledkezni.
Az energiaválság alatt a szénhez visszatérő Európa még inkább nyilvánvalóvá teszi a nyugati képmutatást. A párizsi egyezmény idején évi 100 milliárd dollárnyi befektetést ígérő fejlett országok mindenesetre eddig folyamatosan adósak maradtak ígéreteikkel, ahogy az a glasgowi COP 26 klímacsúcson is vitákat váltott ki. Ezek a viták az idei, egyiptomi COP 27 találkozón is valószínűleg a fókuszban maradhatnak. A nyugati világ közönyét a szeptemberi rotterdami Afrikai Adaptációs Csúcstól távolmaradó európai vezetők is jól szemléltetik.
A Nigériából Marokkóig vagy épp Algériáig tartó gázvezeték, vagy épp a mozambiki és szenegáli gázberuházások felpörgése ugyanakkor jelzi a helyzet változását, de mint arra az IC Intelligence jelentése is rámutat,
Afrika már régóta több energiát termel, mint amennyit elfogyaszt, ám annak jelentős részét exportálja.
Azonban az energiaválság történései mindenképp adnak érveket a saját energiavagyon felhasználására jogot formáló afrikai országok számára. Afrikában nem csupán az áramhoz férnek hozzá kevesen, de mintegy 900 millióan tiszta főzésre alkalmas üzemanyaggal sem rendelkeznek, ami sok esetben a földgáznál a klímára károsabb, szilárd anyagok elégétését eredményezi.
Talán az uniós elképzelések változására utal az orosz szénre vonatkozó korlátozások terén végrehajtott fordulat is, mely végül – harmadik országok kérésére – lehetővé tette, hogy uniós vállalkozások segítsék a nyersanyag útját az unión kívülre. Az afrikai energiavagyon kiaknázása nemcsak az Európát elhagyó orosz forrásokat pótolhatja – melynek jelenleg csak a töredéke tud más piacokra utat találni a vezetékes vagy LNG kapacitás hiányában –, de a kontinens fejlődéséhez is utat nyithat, és milliók számára hozhatja el a modern élet vívmányait az áramtól a vezetékes, főzésre alkalmas gázig.
A klímaváltozás elleni erőfeszítések mellett persze fennáll az esélye annak is, hogy ezek a projektek a vártnál hamarabb válnak használhatatlanná,
azt is érdemes megjegyezni, hogy a környezeti szempontból kiemelten káros, hidraulikus repesztéssel felszínre hozott amerikai olajjal és gázzal szemben ritkán hangzanak el hasonló kritikák.
Az egész biztosan nem fenntartható magatartás a fejlett világ részéről, hogy miközben sosem látott ütemben használja a fosszilis erőforrásokat, és Afrikában is csak exportprojektekre ad pénzt, közben kioktatja a szegényebb országokat a nettó zéróról. Afrika ugyanakkor nem csupán a fosszilis energia, de az energiaátmenet terén is kulcsszerepet játszhat. Ezek a kérdések nem csak a jövő heti African Energy Weeken kerülnek majd a viták középpontjába, de várhatóan a novemberi, egyiptomi Sarm es-Sejkben megrendezésre kerül klímacsúcson is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.