Még ez is: elszállnak a cseppfolyós gáz fuvarozási árai
A földgáz kontinensek közötti szállítása meglehetősen bonyolult folyamat, miután ez csak úgy lehetséges az óceán alatt átnyúló vezetékek híján, ha lehűtik annyira, hogy cseppfolyóssá váljon, így kiterjedése a töredékére csökkenjen, és hajóba tölthessék. Ráadásul igen alacsony, mínusz 160 fokos hőmérséklet szükséges ehhez, a hűtést fenn kell tartani a hosszú út és az esetleges várakozások során, a be-, és kifejtéshez pedig speciális terminálokra van szükség, az oda vezető csővezetékekkel együtt.
Az iparág ezzel együtt fellendült az elmúlt években, miután így is megérte Ázsia nagyobb fogyasztóinak, mint Japán, Dél-Korea vagy India, ilyen módon vásárolni. A gázár ugyanis alacsony volt, Ausztrália, Kanada, Amerika, Katar és néhány más ország pedig szívesen exportált ilyen módon többletéből. A fuvardíj ugyanakkor nem alakult kiegyensúlyozottan: jelentős ingadozások mutatkoztak attól függően, hogy a kereslet hogyan alakult, és mennyi rövid távú hajókapacitás volt éppen. A szerződések jelentős részét hosszú távra kötötték, ami meghatározta, mennyi kapacitás marad rövid távra.
Egy hajó átlagosan 172 ezer köbméter cseppfolyósított gázt szállít, a fuvardíjat naponta számolják, és korábban, amíg a gázárak nem indultak emelkedésnek, napi 50 ezer dollár körül alakult a díj. Tavaly év végén aztán, amikor az európai hiány jelei először mutatkoztak, ez
felszaladt 200 ezer dollárra, persze együtt a gázárral, hisz csak így érte meg ez a gázkereskedőknek.
A következő időszakban hullámzott a piac, azonban a háború kezdete után az amerikai és az európai gázárak között már 5-6-szoros különbség is kialakult, így egy hajónyi szállítmányon hirtelen 200 millió dolláros arbitrázs profit, mondhatni extraprofit keletkezett. Ebből bőven ki lehetett fizetni a megdráguló fuvarköltséget, és miután ekkor már egyre inkább az orosz gáz pótlását próbálta Európa megoldani, hirtelen megnőtt a szállítási igény is, az árakat tartósan napi 200 ezer dollárra emelve.
A elmúlt hónapokban a helyzet még feszültebbé vált, miután az orosz szállítások már csak 20 százalékát teszik ki az egy évvel korábbinak, ennek pótlásában pedig továbbra is döntő a cseppfolyósított gáz szerepe. A kereslet olyannyira megnőtt a hajók iránt a Zerohedge szerint, hogy már 300 ezer dolláros napi árak is előfordulnak, sőt, a piacon tevékenykedő közvetítők szerint a téli szezonban akár
egymillió dolláros napi fuvardíj is előfordulhat.
A 200 milliós arbitrázs profit persze ezt is elbírja, viszont ilyen körülmények között megnő a hajók iránti kereslet. A gyártás persze időigényes, azonban ha felfut a gyártás, a piac a helyreálló verseny következtében normalizálódhat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.