Az Egyesült Államok valójában az európai vállalatok potenciális diszkriminációjával járó támogatási versenybe kezdett a klímasemleges gazdaság kialakulásának ösztönzése érdekében jövőre induló egymilliárd dolláros beruházási programjával (IRA) – véli Thierry Breton, az Európai Unió belső piacért felelős biztosa.
„Igazán sajnálatos, hogy szövetségesünk ilyen eszközökhöz folyamodik” – mondta Breton a Handelsblatt című német lapnak adott interjúban.
A francia biztos szerint a törvény arra késztetheti az európai uniós vállalatokat, hogy ellátási láncuk jelentős részét az Egyesült Államokba helyezzék át. Hozzátette, az Európai Bizottság és Washington pénteken munkacsoportot hoz létre a megoldások keresésére.
A bizottság főként az akkumulátorgyártás, az autóipar, valamint a szél- és napenergia-termelés miatt aggódik, ezekben a szektorokban torzítják ugyanis a leginkább a versenyt az amerikai támogatások.
Az amerikai–EU munkacsoport létrehozása ellenére Breton határozottan támogatja, hogy az EU a problémával a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) forduljon. Ezt a kérdést egyelőre Valdis Dombrovskis kereskedelmi biztos vizsgálja.
A kihívásra felfigyelt Robert Habeck német gazdasági miniszter is, aki egy csütörtöki berlini konferencián szintén tárgyalást javasolt az amerikaiakkal egy újabb kereskedelmi háború elkerülése céljából, ám megerősítette, hogy
látja, mi folyik, és erre európai válaszokat kell találni.
Amellett a belső piaci biztos fontosnak tartja a pozitív programokat is, hogy minél több zöldtechnológiai befektetés érkezzen Európába.
Az Európai Beruházási Bank a következő két évben 1,6 milliárd euróval támogatja a villamosítást, míg a pandémia miatt létrehozott újjáépítési alapból 19 milliárd jut az autóiparnak és a mobilitási ágazatnak. Az IPCEI-program pedig 6 milliárdos állami támogatást és 14 milliárdos magánbefektetést irányít az akkumulátorok gyártásába.
Breton
egyetért Ursula Von der Leyen bizottsági elnökkel is, valóban egyfajta Made in Europe stratégiára van szükség az autóiparban.
Ezért egy olyan kerekasztalt akar létrehozni, amely összehozza a nagy gépkocsigyártókat, a kis- és középvállalkozásokat, a fogyasztói szervezeteket, az akkumulátorgyártókat és az áramszolgáltatókat.
Háromhavonta lesz egy-egy találkozó, majd 2026-ban időközi értékelés készül arról, hogy még mindig jó úton haladunk-e a célunk felé, hogy 2035-től kezdve Európában csak emissziómentes új autókat engedjünk a forgalomba
– emelte ki.
Ezzel, mármint a robbanómotoros új kocsik európai utakról való 2035-ben esedékes kitiltásával kapcsolatban – egy héttel az Európai Parlament döntését követően – a biztosnak komoly aggályai vannak – erről azonban már a Politicónak nyilatkozott.
Szerinte ugyanis az átállás óriási zavart okozhat az EU legfontosabb iparágaiban, ezért a közösség egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy kudarcot valljon, amennyiben pedig a folyamat során fennakadások adódnak, az EU-nak felül kell vizsgálnia a tilalom időpontját – figyelmeztetett a „tabukra” ezúttal fittyet hányó biztos.
Tekintettel a hatalmas tétre, Breton ragaszkodik egy vészfékhez, ez lenne az a bizonyos 2026-os felülvizsgálat, amelynek az eredményétől függően az EU időben kitolhatná a 2035-ös kivezetési határidőt.
Az átállás nem játék, szerinte
a folyamat során mintegy 600 ezer munkahely szűnik meg a kontinensen, és nemcsak a nagy autógyártókról van szó – amelyek amúgy biztosan boldogulni fognak –, hanem az egész ökoszisztémáról és az áramtermelésről.
Emellett a hagyományos autókat felváltó elektromos gépkocsik gyártásához 2030-ra 15-ször több lítiumra, négyszer több kobaltra, négyszer több grafitra és háromszor több nikkelre lesz szükségünk – mondta.
Ha azt akarjuk, hogy minden autó elektromos legyen, akkor évente 150 gigawattal több áramtermelésre lesz szükségünk – ez 20-25 százalékos növekedés lenne, mégpedig kizárólag szénmentes technológiával, különben nonszensz az egész átállás
– folytatta.
Továbbá, ha 2030-ra 30 millió elektromos járművet szeretnének Európa útjaira, akkor körülbelül 7 millió töltőállomásra lenne szükség. Ma azonban csupán 350 ezer akad, amelyek a 70 százaléka három államban – Franciaországban, Németországban és Hollandiában – található.
Thierry Breton a fentiek ellenére mindent el kíván követni az átalakítás sikere érdekében, ám ehhez szerinte jéghideg realizmusra van szükség, amihez az is hozzátartozik, hogy el kell engedni némi idealizmust, és helyette a kulcsfontosságú fő teljesítménymutatókra (KPI) kell összpontosítani – a töltőállomások EU-n belüli kiépítésétől kezdve a nyersanyagtermelés felfuttatásáig.
Ezeket a KPI-ket Breton csapata az elkövetkező hetekben az érdekelt felekkel közösen dolgozza majd ki.
Ha még a tabudöntögetésből nem lenne elég, a biztos még egy kényes témát feldobott a Politicónak, nevezetesen azt, hogy az e-autók környezetszennyezését is csökkenteni kell, mert azok sem makulátlanok.
Például a gumiabroncsokból és a fékekből kibocsátott részecskék rendkívül károsak az emberi egészségre, és mivel a villanyautók az akkumulátorok miatt körülbelül 40 százalékkal nehezebbek a hagyományos járműveknél, sokkal több ilyen részecskét bocsátanak ki, holott a becslések szerint már most is 70 ezren halnak meg évente idejekorán e részecskék miatt.
Ráadásul ha a 450 milliós Európai Unió polgárai csak elektromos autókat vásárolhatnak majd, az nem jelenti azt, hogy a világon élő több mint 7 milliárd ember évtizedekig nem használ belsőégésű motorokkal felszerelt járműveket.
Az EU-nak azonban nem szabadna lemondania például Afrikáról – hangsúlyozta Breton. Éppen ellenkezőleg, mivel az Európában gyártott belsőégésű motorok tisztábbak lesznek, mint az alternatíváik, ezért továbbra is exportálniuk kell őket a nagyvilágba:
Arra bátorítom az uniós vállalatokat, hogy folytassák a belsőégésű motorok gyártását
– tette hozzá.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.