Betett a klímacsúcsnak Pelosi tajvani látogatása

Háború Ukrajnában, gazdasági visszaesés, elszálló infláció és európai energiaválság – ezekről most mind feledkezzünk meg, és térjen vissza a figyelem az előttünk álló globális kihívásra – erre kérte az Egyiptomban megkezdődött COP27 klíma-világkonferencia résztvevőit a Reutersnak adott nyilatkozatában Patricia Espinosa, az ENSZ volt klímafőnöke.

A csúcson – várhatóan viták közepette – megvitatják azt az egyre égetőbb kérdést is, hogyan kompenzálják a gazdag országok az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett szegény államokat. 

– jegyezte meg a COP27-ről szóló írásában szkeptikusan Neil Shearing, a Capital Economics globális főközgazdásza. 

Szerinte aki fotólehetőségeknél és fennkölt kinyilatkoztatásoknál többet vár a csúcstól, az valószínűleg csalódni fog. A klímavédelem ügye nem itt dől el, hanem a nemzetek szintjén.

Kéthetes gyakorlat lesz

A világ több mint száz vezetője sereglett össze hétfőn az egyiptomi Sarm es-Sejkben, hogy a két hétig tartó klímakonferencián megbeszéljék, miként haladjanak az erőfeszítések a globális felmelegedés megfékezésére.

Espinosa nem optimista azzal kapcsolatban, hogy a klímafinanszírozásra szolgáló alap sok ország által sürgetett ügyében megegyezés születik. Egyben elszomorítónak nevezte, hogy a 200 országból, amelyek a múlt évi csúcson megegyeztek abban, hogy ambiciózusabbak lesznek a gázkibocsátás csökkentését célzó terveikben, ténylegesen csak harminc tette ezt meg, köztük, Ausztrália, Indonézia és Dél-Korea.

Töredezések a világpolitikában

Shearing ennél még nagyobb bajt is lát: a világ öt legnagyobb környezetszennyező országának vezetői közül háromé – kiemelten a kínai elnök Hszi Csin-ping – nem is lesz ott a konferencián. A közgazdász már korábban is felhívta a figyelmet a világpolitika „széttörésének” (fracturing), a globalizáció eddigi szakaszának véget vető új nagyhatalmi vetélkedésnek a következményeire.

A vezetők távolmaradása is a multilateralizmus hanyatlását tükrözi – írta hétfői jegyzetében. 

– tette hozzá. 

Hat évvel ezelőtt Barack Obama amerikai elnök és Hszi még aláírta a párizsi klímaegyezményt, az amerikai–kínai együttműködés ritka és kiemelkedő jeleként. A viták ellenére a klíma ügye a kétoldalú egyeztetések utolsó főbb csatornája maradt ezután is, egészen a közelmúltig.

– emelte ki a közgazdász. 

Ez a törés érzékelhető a kötelezettségvállalásokban is: Kína, Oroszország és India –  amelyek együttesen a globális metánkibocsátás 30 százalékáért felelnek – nem csatlakozott az előző klímavilágcsúcs, a COP26 vállalásához, hogy az emissziót 2020-hoz képest 2030-ra 30 százalékkal csökkentsék – tette hozzá Shearing.

Semmi sem Egyiptomban dől el

Shearing szerint hiú remény a COP27-től és az ehhez hasonló nemzetközi eseményektől várni az eredményeket a klímaküzdelemben. Bármit határoznak el, és bármit ígérjenek együtt a világ nagyjai, az egyes országok a változásokban mindig a saját javukat fogják keresni, és minden azon múlik, hogy miképpen használják az átalakulási folyamatot a maguk gazdaságának az előremozdítására.

– írta a Capital Economics főközgazdásza.

Shearing egyébként mindezt nem azért írta le, mert borúlátó, ellenkezőleg, inkább optimista. Szerinte a Joe Biden inflációcsökkentési törvényébe foglalt ösztönzők globálisan is éreztetni fogják a hatásukat. 

Kína – szintén saját gazdasági érdekei mellett fellépve – alapvetően hozzájárult, hogy a nap- és szélerőművek áramtermelési költségei szinte megfeleződjenek 2010 óta, és globálisan a belső égésű motorok hatékonysága is 35 százalékkal javult 2005 óta. 

– összegezte.