Őrületes mennyiségben veszik az amerikai vadászgépeket a régióban – degeszre keresik magukat a tengerentúli cégek

Az orosz–ukrán háború nyomán szinte valamennyi NATO-tagország felgyorsította fegyverkezését, növelte a védelmi kiadásokra fordított GDP-részt (amely a NATO-követelmények szerint minimum 2 százalék). Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerint az ukránok hadieszközökkel való támogatása jelentős mértékben csökkentette az európai tartalékokat. Emiatt is szükséges az eddig meglehetősen vontatottan haladó közös fegyverbeszerzés ösztönzése. A téma évtizedek óta napirenden van, de az eddigi eredmények roppant szerények. A beszerzéseket illeti, azokat Kelet-Közép-Európa továbbra is nagyrészt egyéni alapon intézi. Nézzük térségünkben a légierő metamorfózisát, a szovjet-orosz technika (a merev szárnyú MiG–21, MiG–29, Su–25-ök) lecserélését nyugatiakra. 

Ahány ország, annyiféle típusú repülőgép, annyiféle megoldás, azaz nem sok jelét látni a gazdaságosság jegyében a beszerzési, gép-szervizelési, fenntartási összefogásnak. A szegényebb kelet-közép-európaiak, főleg a Balkán államai a használt gépek vásárlását preferálták – eddig. Mostanában e tekintetben is változik a helyzet. 

olyanokat (Block 70/72), mint a jóval gazdagabb szlovákok, de nem hallani róla, hogy bármilyen vásárlási vagy szervizelési/fenntartási együttműködésben gondolkodnának. Sőt, a leváltott szófiai kormány még távozása előtt egy második, ugyancsak nyolcdarabos F–16-os géprendelést is kilátásba helyezett. Az ország parlamentje azonban erről egyelőre nem döntött.  

Darabja 80 millió dollár

V4-es tagtársunk, Csehország a minap előzetes érdeklődést jelző, de nem kötelező érvényű felkérést küldött az amerikai F–35 Lightning II. típusú, ultramodern és nagyon drága többcélú, ötödik generációs vadászbombázók gyártójának, a Lockheed Martinnak. Ráadásul cseh barátaink egyszerre két századnyi (legalább 24 darab) F–35-öst vennének, darabját legalább nyolcvanmillió dollárért – nem számolva az új amerikai gépek üzemeltetéséhez szükséges technikai-szerviz környezet megteremtési költségeit. 

A washingtoni kormány számvevőszéke (GAO) fél éve felmérést készített a Pentagon ez idő szerint legköltségesebb fegyverbeszerzési programjáról. Eszerint 

Ebből a vételár gépenként mintegy 80 millió dollár. Azaz Prágának körülbelül 15,6 milliárd dollárjába kerülhet a 24 gép beszerzése, működtetése, fenntartása. Az F–35-ös egy repült órájának a költsége tavaly jóval meghaladta a harmincezer dollárt – szemben a JAS 39 Gripen 6-8 ezer dollárjával.  Persze azt is figyelembe kell venni, hogy az amerikai hadsereg már jó ideje hadrendben tart F–35-ösöket, azaz a fenntartásukhoz, szervizelésükhöz, működtetésükhöz szükséges infrastruktúra egészében már létezik. 

Szlovák csúszás, a románok használtban utaznak

Ausztria és Lengyelország hasonló célokat tűzött ki, ők is F–35-ösöket szeretnének. Szlovákia és Magyarország ennél mértéktartóbb, főként olcsóbb megoldásokat keres. Szlovákia átmeneti állapotban van. A századnyi (12-14 darab) MiG–29-es két hajtóműves, NATO-szabvány szerint korszerűsített gépét vélhetően teljes számban átadta az ukránoknak (akik nyugati segítséggel villámgyorsan integrálták a MiG–29-eseket az amerikai AGM–88-as radarvadász HARM levegő-föld rakétákkal). 

2025-re számolhatnak a gépek hadrendbe állításával. Ez idő szerint Budapest vélhetően marad a JAS 39-es Gripenek mellett, amelyeket egyébként a svéd gyártó folyamatosan korszerűsít. 

Délkeleti szomszédunk is szemezget új harci repülőgépek (a hírek szerint F–35-ösök) beszerzésével. 

Emellett hadrendben tartja harmadkézből vett, portugál eredetű F–16-osait és a mintegy hatvan évvel ezelőtti technikai színvonalat képviselő MiG–21-es gépeit. Ez utóbbiakat még legalább egy évig röpteti.