A zéró tolerancia megrendítette a bizalmat a kínai gazdaság megbízhatóságában

A szigorú kínai járványkorlátozások egyelőre nem okoznak gondot a globális ellátási láncban, mivel ezek elsősorban a belső fogyasztást érintik, a gyárak fennakadás nélkül működnek. Hosszú távon azonban egészen más a helyzet Li Tao-kui, a pekingi Csinghua Egyetem közgazdászprofesszora szerint. „Már látszik a hosszú távú hatás, a nemzetközi gazdasági közösség kétszer is meggondolja, stabil-e az ellátási lánc Kínában” – nyilatkozta a CNBC-nek.

Emlékeztetett, hogy régebben mindenki úgy tartotta, hogy Kína „a legmegbízhatóbb, legbiztonságosabb, legstabilabb ellátási forrás”, „most viszont azon gondolkodnak, hogy a saját országukban vagy régiójukban építik újjá az ellátási tartalékláncaikat”, vagy átviszik a termelést máshová, az Apple például egyre inkább Indiába. Az amerikai tech cég a túlzott kínai függés iskolapéldája. Az Apple legnagyobb beszállítója a Foxconn, amelynek csengcsoui gyára a világ legnagyobb iPhone-összeszerelő üzeme, ahol piacra kerülő okostelefonok több mint kétharmadát készítik.

Bár a tiltakozókkal azóta sikerült megegyezni , a fennakadások miatt az idén a tervezettnél hatmillióval kevesebb iPhone 14 Pro és Pro Max készülhet. Részben a csengcsoui problémák miatt tervezi a Foxconn, hogy a következő két évben megnégyszerezi iPhone-okat gyártó indiai üzemében a munkások számát.

A korlátozásokat már az egyébként fegyelmezett és szófogadó kínaiak sem bírják, egy hete tiltakozások törtek ki az ország különböző pontjain, még az elit pekingi egyetemen is, ahol Li tanít. A majdnem három éve tartó szigorú zéró tolerancia politikája lelassította a gazdaság növekedését, amely sok közgazdász szerint azt idén nem éri majd el a 3 százalékot sem, ami messze elmarad nem csupán a korábbi évek 6-8 százalékos bővülésétől, de még a 2022-re hivatalos célul kitűzött 5,5 százaléktól is.

A fordulat jeleként értékelik elemzők azt is, hogy a központi kormány kezdi azt hangoztatni, hogy a koronavírus jelenleg terjedő omikron-variánsa nem is olyan halálos, mint amilyennek korábban tartották.

Li szerint a nyitás immár Peking első számú prioritásává vált, és egyetért külföldi elemzőkkel, például a Nomura szekértőivel, akik arra számítanak, hogy legkésőbb március végére alapvetően megváltozik a kínai álláspont. Addigra már Peking is a leginkább veszélyeztetettek, vagyis az idősek védelmére összepontosít majd, és ismét lehetővé teszi a normális életet a társadalom többi részének. Bár Peking megfontolhatja esetleg, hogy nyugati mRNS vakcinákat importál, amelyek sokkal hatékonyabbak a saját fejlesztésűeknél, Li szerint valószínűleg inkább másfajta ellenőrző intézkedések mellett maradnak, például a célzott lezárásoknál.

Ha Peking elfordul a zéró tolerancia politikájától, akkor Li szerint az ország visszatérhet a „varázslatos” 5-6 százalékos gazdasági növekedéshez, ami a munkaerőpiac mérete alapján éppen megfelelő ütemű bővülést eredményezhet. A nyitás azonban önmagában nem elegendő, a központi kormányzatnak foglalkoznia kell az összeomlás szélén álló ingatlanszektorral is, és segítenie kell az eladósodott helyi önkormányzatoknak a refinanszírozásban. Első lépésként infrastrukturális projektek és beruházások révén gyorsan beindíthatják a gazdaságot, mert „nagyon rövid távon még mindig ez a gazdaság stabilizálásának első számú legfontosabb hajtóereje”, hangsúlyozta Li, hozzátéve, hogy számos olyan projekt van, amely készen áll a beindításra, és azonnali lendületet adhat a világ második legnagyobb gazdaságának.