Elporladt a nyugati országok dominanciája, Kínának áll a zászló
A geopolitikai kihívásokra és a jelenlegi puskaporos konfliktushelyzet elemzésére és a szükséges teendők felvázolására fókuszáltak a felszólalók a Danube Institute konzervatív agytröszt kétnapos, idén második alkalommal megrendezett budapesti geopolitikai, biztonsági és védelmi konferenciáján.
Fotó: Shutterstock
Az előadók közt volt Neven Vidakovic, a LOTI Trading vezérigazgatója, egyben a maribori Közgazdasági Egyetem adjunktusa, aki új gazdasági világrendről beszélt. Úgy fogalmazott, hogy
a G7-ek – Egyesült Államok, Japán, Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Kanada – sokáig Csipkerózsika álmát aludták.
Miközben ezek hatalmak a szorosabb együttműködésükből szándékosan kihagyták a feltörekvő Kínát és Indiát, azok szerepe időközben óriásit nőtt a világgazdaságban. A keleti országok együttműködése már szemmel látható a gazdasági számokban. Vidakovic a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatait hozta fel ennek szemléltetésére, amelyek szerint 2021-ben a G7-ek 40,2 ezermilliárd, az EU-val kiegészülve pedig 47,6 ezermilliárd dollár értéket állítottak elő, míg velük szemben a BRIC-országok (Kína, India, Oroszország, Brazília) GDP-je már 22,95 ezermilliárd dollárt tett ki.
A világgazdaság kibocsátása csökken, a kínálat beszűkült, 2019 óta a globalizáció ellenében elindult egy lokalizációs folyamat. Új, polarizált, mégis erősen függő gazdasági világrend kezd kialakulni. A világ erősen függeni fog Kína gazdaságától és az Egyesült Államok politikai lépéseitől – állapította meg Vidakovic.
A szakember előadásában hangsúlyozta, hogy 2021 változást hozott a gazdasági rendszerben:
az euró a dollárral szemben elvesztette értékének ötödét, az egyes fejlett országok kereskedelmi hiánya pedig történelmi magasságba szökött.
Az Európai Unió gazdasága gyengül, az euró és a pénzügyi eszközei veszítettek vonzerejükből. A világ átalakul, és ez ellen Európa semmit sem tehet – szűrte le Vidakovic.
Nemcsak a világgazdaságban, hanem a világpolitikában is változások történtek az elmúlt években. Szemerkényi Réka közgazdász egy panelbeszélgetésben elmondta, hogy az elmúlt harminc év stratégiai konfrontációk nélküli aranykorszak volt, amelynek most vége szakadt. Magyarország korábbi amerikai nagykövete szerint a geopolitikai hatalmi eltolódások most már tisztán kivehetők.
Véleménye szerint a transzatlanti biztonsági együttműködésre most nagyobb szükség van, mint valaha, ám a prioritáson változtatni szükséges.
„Elemeznünk kell a geopolitikai kihívásokat és fenyegetéseket, és azok szerint kell kialakítanunk a stratégiánkat” – mondta. Kiemelte, hogy a kelet-közép-európai országok három-öt éve jól ismerték fel az orosz veszélyt. Ezek az államok biztonságpolitikájukon a fenyegetéshez mérten változtattak, és aktivizálódtak a NATO-ban.
Pozitívumként említette, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének gyors és egységes reagálása Ukrajna orosz megtámadására még Putyinékat is meglepte. A NATO elítéli az orosz agressziót, és tagországai együttműködnek Ukrajna védelmében. Félő ugyanakkor, hogy a tagállamok idővel egyre inkább helyi konfliktusként tekintenek majd az orosz–ukrán háborúra, de ennek nem szabad bekövetkeznie.
Fotó: Andrej Pungovszkij / Bloomberg via Getty Images
John Venable biztonságpolitikai kutató egyetértett abban, hogy meg kell erősíteni a NATO-t, és el kell érni, hogy annak elrettentő ereje megkérdőjelezhetetlen legyen. Tüzetesen át kell nézni a képességeit, és javítani kell rajtuk. Meg kell akadályozni, hogy Putyin újabb határvonalakat lépjen át. Úgy véli, hogy az orosz vezető továbbra is erős, és országa veszélyezteti az észak-atlanti szövetséget.
Példaként hozta fel, hogy Donald Trump exelnök jól észlelte az amerikai haderő lemaradásait, ám hiába növelte 30 százalékkal, rekordszintre a védelmi költségvetést, a hadsereg ütőképessége nem fejlődött ezzel arányos mértékben.
A NATO számos országának bepótolandó feladata van a hadereje képességeinek fejlesztésében.
David Hobbes, a NATO Parlamenti Közgyűlésének volt főtitkára hozzátette: az új stratégiai realitás az, hogy Oroszország már nem partner, hanem katonai fenyegetés. Kínát a NATO biztonságára, értékeire és érdekeire való fenyegetésként említette, hozzátéve, hogy az országban a demokratikus elveket és intézményeket egyaránt megkérdőjelezték.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.