Megállítható-e az FTX-hez hasonló kriptocsalás?

Az FTX kriptotőzsde ügye egyre tisztább. A nyomozás, a kisemmizett befektetők és két, vezető pozícióban lévő munkatárs vádalkuja is erősíti a gyanút, hogy csalás történt. Az átverés mérete mellett  az is aggasztó, hogy milyen könnyen lehet egy ehhez hasonlót véghez vinni – olvasható a MarketWatch véleménycikkében.

Sam Bankman-Friedet, az FTX alapítóját a Bahamákon tartóztatták le, innen vitték az Egyesült Államokba repülővel, hogy szembenézzen a csalás vádjával. Menet közben a szövetségi ügyészek bejelentették, hogy két munkatársa is bűnösnek vallotta magát és együttműködik a kormánnyal. Caroline Ellison, az Alameda Research korábbi vezérigazgatója és Gary Wang, az FTX társalapítója vádalkut kötött, hogy Bankman-Fried ellen tanúskodjanak.

Az FTX felbomlásának nem kellett volna nagy meglepetést okoznia. Amikor egy olyan szabályozatlan piacot, mint a kriptopénzeké, megnyitnak a kezdők előtt, elkerülhetetlen, hogy hibákat kövessenek el – a csalók biztosan kihasználják a lehetőséget. Az egy dolog, ha milliárdosokat vernek át, viszont ha egy átlagembert rávesznek, hogy a vagyonkáját hamis termékbe fektesse, ott komolyabb szabályozásra van szükség.

Elméletben az FTX-botrány az úgynevezett „szabályozási lemaradás” jól kitaposott útját követi. A pénzügyi válságok néha azért alakulnak ki, mert a törvényhozók nem vesznek észre egy botrányt, de ennél is gyakoribb, amikor a szélesebb pénzügyi piac szabályozatlan szegleteiben való változás okozza.

Ezzel az a probléma, hogy a kriptopiac legsúlyosabb problémáit nem új dolgok okozták. Tőzsdekrach, csalás, pénzmosás, hibás előrejelzések, egy átverésbe fektetett túlzott bizalom – ezek nem új jelenségek, sőt némelyik régebbi, mint maga a pénzpiac. Ezek elkerülésére léteznek szabályozások és törvények, a kérdés, hogy miért nem használjuk őket.

 Az egész ágazat papíron ezekre az elvekre épül, amelyekkel egy nemzetközi, szabad pénzpiacot hoztak létre, ahol az állami és pénzintézeti befolyás és garancia nem létezik. A felhasználók ezért is ódzkodtak a szabályozástól, a szűk keretek felállítása szerintük megöli az innovációt.

Már a legelső értékrobbanás után egyre több, kriptodevizára szakosodott pénzintézet jelent meg a piacon – tőzsdék, bankok és hitelezők, sőt, még pénzverdék is, amelyek számítógépfarmokon végzik a „bányászatot”. Ezek egyre nagyobb szeletet vágtak ki maguknak a piacból, ami ellen a kripto támogatói nem tiltakoztak, annak ellenére, hogy szembement mindennel, amit az „új pénz” képvisel. Majd beütött a kriptokrach, a befektetők egyik felét kizsebelték, a másik fele elveszítette a vagyona jelentős részét a piacon. Most a törvényhozókon a sor, hogy a jövőben megakadályozzák az ehhez hasonló katasztrófákat.

Mit lehet tenni a kriptopiacon? Az egyik lehetőség, hogy elfogadjuk a már meglévő szabályozási lemaradást, hiszen a változtatás „megölné az innovációt”. A törvényhozók hallgatnak a kriptogurukra, akik szerint minden rendben van, a növekvő piac csak most indul be igazán, a jelenlegi helyzet átmeneti és többet nem fordul elő. 

Alternatív megoldásként fel lehet állítani egy új bürokráciát, amely a kriptodevizákra szakosodva ellenőrizné a piacokat és szabályozná a digitális vadnyugatot. Ehhez komoly erőforrásokra, szakemberekre és új törvényekre lenne szükség. A harmadik lehetőség az, hogy a már meglévő felügyelőszervek hatáskörét kell kibővíteni. Az intézmények helyett pedig a piaci aktivitást kellene szabályozni, függetlenül attól, hogy ki nyújt szolgáltatást. Erre van kiépített infrastruktúra, a blokklánc megkönnyíti az ellenőrzést és a felhasználók is komolyabb védelmet élveznének a csalók ellen.

Az FTX-botrány egy figyelmeztető jel arra, hogy mi történhet a későbbiekben. Az „új” pénzintézetek szabályozás nélküli működése több kockázatot jelent a hétköznapi befektetők és hitelfelvevők számára, mint amennyit sokan elismerni vagy kezelni szeretnének.