Növekedés helyett a nyugdíjra koncentrálnak a nyugati országok, de ez nagy hiba
Miközben a recesszió árnyéka vetül a világgazdaságra, érdemes azt is figyelembe venni, hogy a gazdag országok növekedési gondjai korántsem új keletűek. A hosszú távú növekedés lelassulása olyan problémákat táplál, mint az életminőség stagnálása és a populizmus terjedése.
Ugyanis míg 1980 és 2000 között a vezető gazdaságok átlagosan évente 2,25 százalékkal bővültek, addig ez az ütem az ezredforduló óta 1,1 százalékra csökkent.
Ezt azonban csak részben magyarázzák olyan tényezők, mint a társadalmak öregedése, számos területen lehetne ösztönözni a növekedést. Ez a feladat egyre kevésbé kap fontos szerepet a politikusok teendői között, és a reformokra való hajlandóság is elenyészni látszik.
A 20. század második fele a növekedés aranykora volt,
részben a második világháborút követő babyboom következtében a munkaerőpiacra lépő, sosem látott létszám és képzettségű dolgozó miatt. A folyamatot a hetvenes és nyolcvanas években tömegesen munkába álló nők, valamint a kereskedelmi korlátok lebomlása és az ázsiai piacok integrálása is segítette. A fejlődést érzékelteti, hogy míg 1950-ben az amerikai háztartások közel harmadában öblítéses WC sem volt, addig 2000-re már a többségük két autót is birtokolt.
A növekedést támogató trendek azonban időközben leálltak vagy visszájukra fordultak. A munkaerő képzettsége már nem javul a korábbi ütemben, miközben egyre többen mennek nyugdíjba, és a nők részvétele a munkaerőpiacon szintén stagnál. Az egyre gazdagabb fogyasztók egyre inkább szolgáltatásokra költik pénzüket, ahol a termelékenység javítása nehezebb, mint a gyártás terén.
Az olyan szektorok, mint a közlekedés, az oktatás vagy az építőipar, nem sokat változtak az elmúlt két évtizedben,
miközben más területeket a bürokratikus korlátok és a járadékvadászat fojt meg.
A társadalmak öregedése nem csupán közvetlenül rontja a növekedési kilátásokat, de a választásokon is egyre kevésbé kap fontos szerepet a növekedés, hiszen az főként a karrierjük kezdetén álló dolgozók számára fontos. A The Economist elemzése szerint a növekedésellenes érzelmek mintegy 60 százalékkal nagyobb szerepet kaptak a politikai kiáltványokban, mint a nyolcvanas években. A jóléti államok fókuszába a nyugdíjak és az egészségügyi ellátások kerültek a növekedést ösztönző infrastrukturális programok vagy a fiatal gyerekek képzése helyett.
Noha a politikusok továbbra is arról beszélnek, hogy szeretnék támogatni a növekedést, a tetteik nem ezt bizonyítják.
A strukturális változások és a politikai hanyatlás kettőse pedig sehol nem jelentkezik olyan nyilvánvalóan, mint Nagy-Britanniában, ahol 2007 óta az átlagos növekedés csak évi 0,4 százalékot tett ki. Az ország virágzó délkeleti részén nem épült elég lakás, ami ártott a termelékenységnek, miközben a Brexit súlyos károkat okozott a kereskedelem terén és elriasztotta a beruházásokat. Amikor szeptemberben Liz Truss a költségvetési hiány terhére megvalósított adócsökkentésekkel kívánta gyorsítani a növekedést, csak pénzügyi válságot tudott okozni.
Nem járt nagyobb sikerrel az évi 4 százalékos növekedést ígérő amerikai elnök, Donald Trump sem, akinek növekedési céljait hátráltatta a nemzetközi kereskedelmi rendszer lebontása. Az amerikai kormány csak az elmúlt évben 12 ezer új szabályozást vezetett be. A jelenkor vezetői iparpolitikában, protekcionizmusban és mentőcsomagokban látják a gazdasági siker receptjét. Ennek részben az az oka, hogy
tévesen úgy vélik, a liberális kapitalizmus és a szabadkereskedelem okozza a növekedés hanyatlását,
amit tetéznek azok az elképzelések is, melyek szerint a növekedés nem lehet zöld.
A demográfiai hanyatlás idején a növekedést ösztönző reformok azonban fontosabbak, mint valaha. Bár a 20. század nyaktörő üteme aligha tér vissza, a szabadkereskedelem előtérbe helyezése, a lazább építési szabályok, a bevándorlás reformja vagy épp a beruházásokat ösztönző adótörvények akár fél százalékkal is növelhetik az egy főre jutó évi növekedést. Ez ugyan nem sok, de napjaink növekedési üteme annyira lassú, hogy minden apróság számít.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.