Reneszánszukat élik a matuzsálemi korú atomreaktorok

Miközben az európai országok gőzerővel növelik a megújuló forrásokra épülő áramtermelő kapacitásaikat – és ezzel párhuzamosan visszanyúltak a fosszilis energiahordozókhoz is –, egyre nagyobb szükség van a korábban lebontásra ítélt atomerőművekre a biztonságos energiaellátás érdekében. Az orosz gázszállítások drasztikus csökkenésével egyértelművé vált, hogy a nukleáris erőművek nélkül semmiképpen sem teljesíthetők a kitűzött kibocsátáscsökkentési célok, így most a legtöbb ország az atomerőművek élettartamának meghosszabbításán dolgozik.

A legtöbb létesítmény életkora jóval meghaladta a 40 évet, az Egyesült Államokban 77 éves átlagos élettartammal számolnak, de 

– összegzi véleményét a Bloomberg nukleáris elemzője, Chris Gadomski. Az üzemidő-meghosszabbítások sora elképzelhetetlen volt néhány évvel ezelőtt, ugyanakkor az  Egyesült Államok és az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ig legalább felére csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ebben a helyzetben az országoknak mérlegelniük kell, és szembe kell állítaniuk a zérókibocsátású atomenergia kockázatait az éghajlatváltozással és az esetleges természeti katasztrófákkal.

Beruházások, újranyitások

Miközben az Egyesült Államok hatmilliárd dollárt költ elöregedett atomerőművei üzemben tartására, addig a legtöbb európai országban nő a nukleáris energia részaránya az áramtermelésben. Az Egyesült Királyság a jelenlegi 15-ről 25 százalékra tervezi emelni a részesedést, Franciaország az öreg atomerőműveit részben újakkal váltaná ki, míg Belgium, Finnország és Szlovákia meghosszabbítja a reaktorok élettartamát. 

Így tesz a térségben Szlovénia és Horvátország is. Németország, amely a 2011-es fukusimai katasztrófa után az egyik leghangosabban tiltakozó nemzet volt a nukleáris energia ellen, három blokk bezárását elhalasztotta, de még Japánban is egyre jobban támaszkodnának az atomenergiára.  

Késő bánat

A közelmúltbeli nagy váltás előtt azonban évtizedekig „üldözték” az atomenergiát, sok termelőegységet idő előtt bezártak, és a korszerűsítések is sok helyütt elmaradtak.

– írja a Bloomberg. Persze az elöregedő létesítmények meghatározó építőanyagai, a rideg beton és az acél is korosodik a reaktormaggal együtt. Karbantartást igényelnek, de az is tény, hogy az elmúlt évtizedekben csupán néhány baleset történt – igaz, ezek mindegyike katasztrofális következményekkel járt. 
Az a tény, hogy nem ilyen hosszú üzemre tervezték az erőműveket, további kockázatot hordoz, és a szakértők sem tudnak minden kérdésre korábbi tapasztalatokon alapuló – megnyugtató – válaszokat adni. Emellett a kiégett nukleáris fűtőelemek hosszú távú elhelyezése is folyamatos vitákat generál.

Az üzemidő-hosszabbítás eleve növeli a reaktort övező kockázatokat és azt, hogy olyan „esemény” következik be, amely miatt a létesítmény hosszú időre kiesik az áramtermelésből. Ez pedig éppp az atomerőművek megbízhatóságába vetett hitet aknázza alá. Ez a helyzet most Franciaországban, ahol az ország 56 reaktora közül 16-ot állítottak le, így az össztermelésük három évtizedes mélypontra esett.

Zöldgondok

Hiába pörgetik fel a zöldenergia-beruházásokat az európai országok, a szél-, nap- és vízenergiára való támaszkodás nehézkesnek és kockázatosnak bizonyult. 

De más gondok is akadhatnak a Szabadság-szobornál is magasabb építményekkel. Többször megtörtént ugyanis – elsősorban a tengerentúlon –, hogy a szélkerekek megrogytak és összedőltek, szerencsés esetben a környező mezőgazdasági területre. A több százmillió dolláros költséggel járó balesetek kapcsán sokszor egymásra mutogat a szélerőmű gyártója és üzemeltetője. A három meghatározó gyártó (a GE, a Vestas és a Siemens Energy) mostanra brutális pénzeket költött a kisebb-nagyobb javításokra, ami tovább drágíthatja a termelőegységek biztosítását, s rontja a hatékonyságukat. 

A feszített tempójú gyártás sem tesz jót a  minőségnek. A GCube Underwriting biztosító vezérigazgatója szerint aggasztó, hogy az újabb turbinák gyorsabban mennek tönkre. Maguk a gyártók is korábban úgy nyilatkoztak, hogy kihívást jelent számukra az egyre nagyobb teljesítményű turbinák gyártása, és figyelmeztettek arra is, hogy ideje lenne a „fékre lépni” a megrendeléseket illetően.

Számok kontra közvélemény

Európában is vannak gondok a szélerőművekkel. Németországban 2021 szeptemberében összeomlott egy csaknem 240 méter magas turbina, de Litvániában is ledőlt egy szélkerék. Svédországban 2022 tavaszán önálló életre kelt egy gigantikus lapát. A dán Orsted A/S , a világ legnagyobb tengeri szélerőműpark-fejlesztője áprilisban arra kérte a hatóságokat, hogy állítsák le a hajóforgalmat egyes tengeri szélerőműparkjai közelében, miután a dán partoktól nem messze az egyik turbináról leestek a lapátok.

Ugyanakkor a Bloomberg adatai szerint 

így jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a globális szélerőművi összkapacitás már 2021-ben meghaladta a 840 gigawattot a 2007-ben mért 100 gigawattal szemben. Egyelőre tehát a technológia vészharangjai kondultak csak meg, a projektekbe ömlik a pénz, és a globális energiatermelés zöldítése is szent célként lebeg a döntéshozók orra előtt.