Európa jobban függ Kínától, mint az oroszoktól és az araboktól valaha
A lítiumot az EU a „kritikus fontosságú nyersanyagok” között tartja nyilván, amely nélkülözhetetlen az átálláshoz a fosszilis energiahordozókról a zöldenergiára. Gyakran emlegetik „fehér aranyként” is, mivel olyan hatalmas rá világszerte a kereslet, a lítium ugyanis az elektromos autók akkumulátorának, valamint az elektromos hálózatok tárolóegységeinek is alapvető alkotóeleme.
Az EU becslései szerint 2050-re a mainak 57-szeresére nő a lítium iránti kereslet, és ez a kémiai elem olyan fontos lesz, mint ma az olaj és a gáz. Csak egy nagy baj van vele: Európának nem sok van belőle, Kínának viszont igen.
A kontinens azt már megtanulta, milyen veszélyes a függősége az orosz energiahordozóktól, és most Brüsszelben egyre jobban aggódnak amiatt, hogy Kína a jövőben hasonló nyomásgyakorló eszközként használja majd domináns szerepét a nyersanyagellátásban.
Keressük az új forrásokat
A különbség ezúttal az, hogy az EU semmit nem hagy a véletlenre. Brüsszel decemberben új megállapodást kötött Chilével, az Atacama-sivatag rejti ugyanis a Föld legnagyobb lítiumkészletét. A világ lítiumkészletének több mint 50 százaléka Dél-Amerikában, Bolívia, Chile és Argentína lítiumháromszögében található, és januárban Olaf Scholz német kancellár négynapos régióban tett látogatása során megújította a kétoldalú bányászati és nyersanyagellátási együttműködést Chilével.
A következő lépés a lítium, ritkaföldfémek és más kulcsfontosságú ásványanyagok biztonságos ellátására kidolgozott stratégia, amelyet Brüsszel még ebben a hónapban nyilvánosságra hoz majd.
A „kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló törvény” a Politico értesülése szerint tartalmaz majd egy tervet az EU saját kitermelési és finomítási kapacitásának növelésére. Célja továbbá, hogy a tagállamoknak útmutatást adjon az eligazodáshoz az ásványi anyagokért folytatott új nemzetközi hatalmi harcban.
Kínát szinte lehetetlen megkerülni. Ugyan vannak más nagy szereplők is, hiszen Chile mellett Ausztrália a világ legnagyobb lítiumkitermelői közé tartozik, a világ kobaltkeresletének 70 százalékát pedig a Kongói Demokratikus Köztársaság adja. Az ausztrál lítiumexport 85 százaléka azonban Kínába irányul, ahol felhasználható szintre finomítják, a 19 kongói kobaltbányából pedig 2020-ban 15 volt kínai tulajdonban vagy finanszírozásban.
Peking mindenkinél korábban ébredt
A kínaiak ott vannak még Chilében is, ahol pedig az amerikai Albemarle és a helyi SQM dominálja a lítiumbányászatot, mivel az utóbbi részvényeinek több mint ötödét a kínai Tianqi birtokolja. „Már betették a lábukat az ajtón. Máris van bizonyos előnyük” – értékelte a helyzetet Daniel Jimenez piaci elemző, az SQM egykori alelnöke.
Ez nem is csoda, mert Peking mindenkinél előbb ébredt, már az 1980-as években stratégiai fontosságúnak minősítették a ritkaföldfémeket,
amelyek kulcsfontosságúak az állandó mágnesektől kezdve a szélturbinákon keresztül az elektromos autók motorjáig egy sor területen – így nem véletlen, hogy már az autógyárak is beszállnak a bányászatba. Európa és az Egyesült Államok csak most próbálja utolérni Pekinget, de messze mögötte kullog.
Kína ellenőrzi a világ ritkaföldfém-termelésének 60 százalékát, domináns szerepet játszik az akkumulátorok és napelemek gyártásában, és ami még kritikusabb: globálisan vezet a kulcsfontosságú nyersanyagok finomításában.
„Jelenleg Kína 80-90 százalékos monopóliumot élvez a lítium finomításában, ami természetesen nagyon erős függőséget okoz” – ismerte el Thierry Breton belső piacért felelős uniós biztos. Ugyanez a helyzet a ritkaföldfémekkel. Nem elég, hogy Kína a készletek 60 százalékával rendelkezik, a feldolgozásban a részesedése már 90 százalékos, és onnan származik az EU-ban felhasznált állandó mágnes 98 százaléka.
Fotó: Getty Images
A fenyegetés az első lépés az ellátás elvágásához
Mi lesz, ha Peking úgy dönt, hogy megtámadja Tajvant? Vagy megfenyegeti Európát, hogy elvágja a ritkaföldfém-ellátást? Milyen hatással lenne ez az európai zöldiparágakra, elektromosautó-gyártásra, energiabiztonságra és nettó zéró kibocsátási célokra?
A gondolat pedig nem teljesen ördögtől való, hiszen Kína 2010-ben egy időre felfüggesztette a ritkaföldfémexportot Japánba a vitatott hovatartozású szigetek körüli kiéleződő feszültség miatt, és elemzők szerint ez
figyelmeztetés, hogy geopolitikai fegyverként használható a nyersanyagellátás is.
Európa függősége a kínai nyersanyagoktól nagyobb, mint amilyen az Öböl menti arab országoktól olajban és gázban valaha volt. „Szerintem már rengeteg időt elvesztegettünk” – figyelmeztetett Frank Umbach, a német kormány volt tanácsadója, a King’s College energia- és nyersanyagbiztonsággal foglalkozó intézetének európai igazgatója.
Stratégiai partnerség és készlethalmozás
Az új brüsszeli törvényjavaslat célja segíteni e lemaradás behozásában. A hazai bányászat, feldolgozás és újrahasznosítás fejlesztése mellett megpróbálja felkészíteni a tagállamokat az ellátás esetleges fennakadásaira is – ismertette a tervezetet a Politico. Ennek része a készletek felhalmozása, valamint nemzetközi szövetségek létrehozása a kínai függőség csökkentésére. A törvény formális támogatást nyújt „stratégiai partnerségek” kialakításához forrásokban gazdag harmadik országokkal, hogy „diverzifikálja az EU ellátását stratégiai fontosságú nyersanyagokkal”.
Kulcsfontosságú lesz az ellátási lánc monitorozása, egy korai jelzőrendszer kialakítása is – árulta el a lapnak az Európai Bizottság egyik, a javaslat előkészítését jól ismerő illetékese. „A monitorozás nem olyasmi, amit proaktívan végeztünk, és ez az egyik legfontosabb elem” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a jogszabály valószínűleg tartalmazni fog egy cselekvési tervet is az uniós szintű válaszlépésekhez, ha potenciális hiányt állapítanak meg.
Ha azt látjuk, hogy túlságosan függünk egy adott alkatrésztől vagy nyersanyagtól, amely csak egy vagy két beszállítótól származik, akkor akár az EU-n belülről, akár más kereskedelmi partnerektől elkezdhetjük pótolni ezeket a hiányosságokat
– mondta a neve elhallgatását kérő tisztviselő.
Európa a szükséglet harmadát biztosíthatja csak
De Európa nem lehet önellátó. Bár Portugália rendelkezik jelentős lítiumkészletekkel, Svédországban pedig nemrég fedeztek fel hatalmas mennyiségű ritkaföldfémet, Breton szerint a kontinens csak a szükségletei mintegy 30 százalékát tudja fedezni saját forrásból.
Mivel egy-egy bánya beindításához 10-15 év kell, nyilvánvaló, milyen fontos a nemzetközi partnerség kialakítása.
Brüsszel már folytat tárgyalásokat Washingtonnal egy kritikus fontosságú alapanyagokkal foglalkozó „klubról”, és a bizottság folyamatosan egyeztet Japánnal és Kanadával is, amely szigorít a kínaiakkal szemben. Ausztrália is a minap nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megakadályozta, hogy egy kínai cég növelje a részesedését egy ritkaföldfémbányában. „Sok esetben a geológia az adu ász, de a stratégia szerepét sem szabad lebecsülni” – hangsúlyozta Anna-Michelle Aszimakopulu, az Európai Parlament kereskedelmi bizottságának görög tagja.
Afrika gyakorlatilag kiesik a potenciális új partnerek közül, mert ott Kína az „új selyemút” kezdeményezéssel megvetette a lábát a nyersanyag-kitermelésben, amivel az EU-nak nehéz lenne versenyeznie. „Remélhetőleg az Egyesült Államok és Európa sokkal nagyobb szerepet játszhat abban, hogy hiteles alternatívát nyújtson” a bányaprojektekbe történő beruházások terén, „hogy az országok ne Kínához forduljanak”, mert jelenleg „Kína az egyetlen választás”, mondta ezzel kapcsolatban Jacob Gunter, a németországi székhelyű Mercator Institute for China Studies munkatársa.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.