Európának gyors ukrán győzelem kellene, különben végleg kiürülhet a hadikészlete

Nem igazán gondolnak bele a nagy nyugati országok, mi lesz a jövőben, olyan mértékben öntik ugyanis a fegyvereket Ukrajnába, hogy amennyiben nem születik gyors ukrán siker – orosz győzelembe még annyira sem mernek belegondolni Londonban és Párizsban –, akkor komoly gondban lehetnek a kontinens hadseregei. 

Az európai hadiipar ugyanis hosszú ideig nem lesz olyan állapotban, hogy sikeresen ellássa ilyen mennyiségű felszereléssel és fegyverrel a seregeket, mint amilyen gyorsasággal fogyasztja a készleteket az ukrajnai háború. Ezt már sokan felismerték, és magasabb fokozatba kapcsolták a gyárakat, ám ez sem biztos, hogy elég lesz.  

Éppen ezért egyre több európai ország kezdett el alternatívák után nézni. Így például Lengyelország, amely szép csendben Európa egyik legütőképesebb hadseregét építi fel, kénytelen volt Ázsiában és Észak-Amerikában vásárolni: nagyszabású dél-koreai hadiüzleteket kötött Varsó, hogy ellássa a hadseregét a legmodernebb fegyverekkel. De Finnország és Svédország is inkább izraeli és amerikai rendszereket szerez be az európai gyártmányúak helyett.  

A fegyverekre ugyanis már most lenne szükség, mire eléri az európai hadiipar a teljes kapacitását, addigra már késő lesz, kifogyhatnak a tartalékok, és előállhat egy olyan helyzet, amikor Ukrajna lesz a legfőbb védelmi vonala a kontinensnek, mert oda öntenek minden fegyvert. Jól meg kell tehát fontolni, mikor és milyen fegyvereket szállítanak Ukrajnának, mert könnyen belefuthat más ország is olyan felelőtlen kijelentésekbe, mint amit nemrég a finn miniszterelnök tett. Sanna Marin ugyanis anélkül ígért vadászrepülőket Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, hogy erről a saját hadseregével egyeztetett volna, márpedig a finn légierő szerint évekig nem adhatják át F/A–18-asaikat Kijevnek, mert teljesen védtelenné válnak.  

A Politico cikke szerint ugyanakkor végeredményben annak is meglehet az előnye, ha gyorsabban ürülnek a készletek, mert ez arra ösztökélheti az országokat, hogy még többet költsenek a saját hadiiparukra, felgyorsítva ezzel a folyamatokat.  

Márpedig a védelmi költségvetésekkel amúgy is van egy kis bökkenő: alig néhány, a harmincból mindössze hét NATO-tagállam éri csak el ugyanis az előírt kvótát, azaz a GDP-arányos kétszázalékos büdzsét, amelyet a saját hadseregre kell fordítani. Ráadásul épp a legnagyobb európai országok nem igazán jeleskednek ebben. Franciaország tavaly 1,89, Németország 1,49, Olaszország pedig 1,51 százalékot tudott felmutatni. Az elmúlt évben a legtöbb pénzt GDP-arányosan Görögország fordította a hadseregre az egész NATO-ban, mögötte pedig az Egyesült Államok után Litvánia, Lengyelország, az Egyesült Királyság, Észtország és Lettország következik. Ebből is látható, hogy az Ukrajna elleni orosz agressziót leginkább a balti államok vették komolyan.  

Magyarország GDP-arányosan a NATO adatai szerint a tavaly 1,44 százalékot fordított a hadseregre, amellyel a lista második felében tanyázik, ám jól látszik, hogy az elmúlt években egyre több forrás ment a védelemre, és a kormány álláspontja szerint még nagyobb hangsúlyt fektetnek a honvédség megerősítésére.  

Érdekesség, de például Törökország, Csehország, Kanada és Spanyolország költése is elmaradt tavaly Magyarországétól, sőt, a spanyolok lassan egy évtizede a lehető legkevesebbet fordítják a védekezésre. Ebből is következett, hogy a spanyol hadsereg készletei borzasztó állapotba kerültek, olyannyira, hogy sok páncélost  át sem adhattak az ukránoknak, annyira használhatatlanok.  

A védelmi költségek szakértők szerint a következő években növekedésnek indulhatnak, ez pedig az európai hadiiparnak is segíthet.