A svájci jegybank által dobott 54 milliárd dolláros mentőöv átmenetileg megmentette az egykor szebb napokat látott svájci óriásbankot. A Credit Suisse (CS) árfolyama azonban így is mélyrepülésben van, és a befektetők aggodalmait tükröző CDS-felár (egyfajta biztosítás a csőd ellen) szintén nem csökkent. A gond nem a CS likviditási helyzetével van, sokkal inkább azzal, hogy az üzleti modell nem termel nyereséget. Ez utóbbi tényező tovább romolhat, ha folytatódik a kezelt vagyon csökkenése.
Egy, a Financial Timesnak nyilatkozó nagytulajdonos szerint fennáll a veszély, hogy „a bank a jelenlegi állapotában próbál meg vegetálni a következő hónapokban, esetleg egy-két évben, ez azonban nagyon kockázatos. Ha bármi váratlan történik, ismét sérülékennyé válhat a pénzintézet.”
A bank vezetése már korábban bejelentett egy nagy átszervezési programot, amelynek során az erőforrásokat a veszteséges befektetési banki üzletágból a vagyonkezelés felé csoportosítanák át. A befektetők azonban nem igazán bíznak a tervben, jó példa erre, hogy az egyik legnagyobb és legrégibb tulajdonos, a Harris Associates teljes, 10 százalékos részesedésétől megszabadult.
Most újabb átszervezési tervet készítenek, az elmúlt másfél év alatt ez lenne már a harmadik.
A folyamatok azt mutatják, hogy a bankvezetés maga se tudja, hogy mihez kezdjen, ami tovább erodálja a bizalmat a pénzintézet és főleg annak vezérigazgatója, Ulrich Körner iránt. Pont ez áll a mögött, hogy az igazgatóság néhány tagja erősen megkérdőjelezi egy új terv szükségességét.
Sokkal drasztikusabb elképzeléssel állt elő már korábban a pénzintézet előző vezérigazgatója Tidjane Thiam, aki egész egyszerűen leválasztaná a CS belföldi, univerzális szolgáltatásokat nyújtó kereskedelmi bankját. Az ötlet megvalósítása 2017-ben nem sokon múlt, a belföldi üzletág 25 százalékának tőzsdére vitele azonban az igazgatóság tagjainak ellenállásán megbukott, ráadásul a tulajdonosok sem voltak elragadtatva attól, hogy a bank koronagyémántja önálló entitás legyen. Elemzői becslések szerint
a svájci érdekeltség eladása 15 milliárd frank körüli bevételt hozna – a CS jelenlegi tőzsdei értéke mintegy 17,7 milliárd frank.
Egy ilyen drasztikus lépés szöges ellentétben állna a hatályos restrukturálási tervvel, amely épp a helyi banküzemet és a vagyonkezelést szándékozik erősíteni.
Feltételezhető az is, hogy az amúgy nem túlzottan nacionalista svájciaknak is lennének ellenvetéseik, hiszen a CS az ország ikonikus bankja, 167 éve alapították a svájci vasúthálózat kiépítésére és fejlesztésére, a frank pozícióinak megerősítésére.
A JPMorgan elemzője, Kian Abouhossein az ügyfeleknek tartott szerdai prezentáción úgy vélekedett, hogy a CS legvalószínűbb sorsa az lesz, hogy a rivális UBS felvásárolja, ezzel a két legnagyobb svájci pénzintézet egyesülne.
A két bank igazgatósága már régóta napirenden tartja a fúziót,
az utóbbi években szinte folyamatosan tárgyaltak erről, viszont félő, hogy a frigyhez a versenyhatóságnak is lenne egy-két szava, hiszen az új bank domináns piaci szereplő lenne. A mostani helyzetben azonban elképzelhető, hogy a felügyelet mégiscsak megenyhül, ha úgy látja, hogy a CS, a svájci bankpiac egyik meghatározó szereplője talpon maradásának ez a legmegfelelőbb módja.
A múlt héten szivárgott ki, hogy a UBS vészhelyzeti üzemmódban van, bármikor számítanak arra, hogy a kormány rájuk csörög: ugyan vegyék már meg a CS-t. „Svájc elkötelezte magát a két nagybankos modell mellett, de naivak lennénk, ha nem készülnénk egy felvásárlásra” – mondta a UBS egyik vezetője a Financial Timesnak. A JPMorgan szerint ha ez létrejön, akkor
a CS belföldi szolgáltatásokat nyújtó üzletágát egy külön cégbe kiszervezve a tőzsdére vinnék, megszabadulnának a befektetési banki üzletágtól, viszont a vagyonkezelést megtartanák.
A felvásárlás ellen szóló érv az, hogy a UBS az amerikai vagyonkezelési piacon szeretne terjeszkedni, felzárkózni a Wall Street nagybankjainak kapitalizációjához, s ebbe egy CS-felvásárlás meglehetősen bekavarna, túl sok kockázati tényező koncentrálódna egyetlen bankban. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor a versenyhatóságok sem repesnének az örömtől, hiszen egy akkora pénzügyi behemót jönne létre, amelyet bármilyen körülmények között muszáj lenne megmenteni.
A lehetőségek szintjén felvetődik az is, hogy a Deutsche Bank (DB) vásárolja fel a CS-t,
a kiszivárgott hírek szerint azonban – túl azon, hogy a DB-nek is van épp elég baja, ráadásul maga is egy jókora átszervezés kellős közepén van – inkább csemegézgetne a svájci bank üzletágai közül, mintsem az egészet átvenné.
A szóba kerülő forgatókönyvek között ez a legradikálisabb. Ha nem találnak vevőt a CS-re, a svájci jegybank dönthet úgy, hogy garantálja a betéteket, visszafizetik azokat, teljesen átveszi a bankot, darabonként eladja, amit tud, a maradékot meg felszámolja. Ez azonban politikai szempontból is meglehetősen kockázatos lépés lenne, ki tudja, mennyi pénzébe kerülne az adófizetőknek, ráadásul a svájci mítosz egy fontos eleme is megszűnne. Kizárni mégsem lehet ezt a szcenáriót sem.
„A felügyeleti hatóságok árgus szemekkel követik majd, hogy mi történik a CS-nél, s ha nem működnek a dolgok, belenyúlnak majd.
A Credit Suisse sorsa immár nem a saját kezében van”
– mondta a Financial Timesnak az egyik rivális bank felső vezetője.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.