A finn parlamenti választás eredményének ismeretében azt lehet látni, hogy megváltozhat az északi ország politikai vezetésének színezete. A Nemzeti Koalíció vezetője, Petteri Orpo (53) jó úton halad a miniszterelnöki poszt felé, miután 48 mandátumot szerzett, de a maga 46 mandátumával megerősödött a szélsőjobboldali Finn Párt, míg az eddig kormányzó szocdemek 43 mandátummal a harmadik helyen végeztek.
A verseny szoros volt, több hétig, esetleg akár egy hónapig tartó kemény koalíciós tárgyalássorozat kezdődhet április 12-én az eurózóna legészakibb tagállamában.
Az eredmény hasonló, mint a tavalyi svéd választáson kialakult erősorrend, ahol szintén megerősödött a szélsőjobb, és a konzervatívok vették át a hatalmat a szociáldemokratáktól.
Még maga a választásokon győztes Orpo szavai is nehéz koalícióalakítást vetítenek előre. Azt mondta:
A megbeszélések biztosan nehezek lesznek, de egyetlen lehetőség a megegyezés. Sokat klell majd dolgozni, nagy különbségek vannak az első három párt között.
Rövid távon nem kell piaci turbulenciára számítani, a Nordea Bank elemzői szerint a kötvénybefektetők üdvözölni fogják az eredményeket, mivel a következő négy év valószínűleg szigorúbb költségvetési irányvonalat hoz.
Orpónak két fő lehetősége van a koalíció létrehozására. Együttműködhet Marin pártjával vagy a Riikka Purra vezette nacionalistákkal. A szocdemekkel ugyan hasonlóan gondolkodnak a klímapolitikáról, a fiskális oldalon azonban nagy különbségek vannak. Már a kampányban is a gazdasági tervek kerültek középpontba.
A Nemzeti Koalíció ígéretet tett a kiadások 6 milliárd eurós (6,5 milliárd dollár) csökkentésére, míg a kiadási oldal vágását Marin elutasította.
A jobbszéllel egyetértenek gazdaságpolitikai kérdésekben, de ellentétesen gondolkodnak bevándorlási, és klímapolitikai kérdésekben. A Nemzeti Koalíció több munkavállalót akar Finnországba csábítani, ezt viszont teljes mértékben ellenzik a szélsőségesek. Az éghajlatváltozásból pedig szerintük túl nagy felhajtást csinál a közvélemény.
Függetlenül attól, hogy ellenzékbe kényszerül, az eddigi, 37 éves miniszterelnök a finn politika meghatározó személyisége maradhat. Ugyan Finnország államadóssága meredeken, 40 milliárd euróval, 195 milliárd euróra emelkedett tavaly – amit nagymértékben az energiaválság és az orosz–ukrán háború okozott – az exminiszterelnök személyes életstílusa is vonzza a fiatalokat, illetve a világjárványt is kitűnően kezelte.
Az 1990-es évek második felét és a 2000-es évek jelentős részét egy igen gyors fellendülés jellemezte, de ez a virágzó időszak már rég elmúlt – írja elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató szakértője. Németh Viktória szerint ennek egyik fő oka a Nokia-válság.
A finn óriásvállalat a versenytársaknál nehezebben nyitott az okostelefonok felé, eladásai mélyrepülésbe kerültek. Amellett, hogy önmagában a Nokia rossz teljesítménye is képes lehúzni az egész finn gazdaságot, a beszállítói láncokon keresztül mélységeiben is érintette az egész gazdaságot.
Sok cég specializálódott a Nokia kiszolgálására, így a termékei iránti kereslet is szoroson kötődött a telefongyártóhoz. Ráadásul a válság a legjobb termelékenységű és legmagasabb hozzáadott értékű szektort temette maga alá. Egyúttal a többszörös krízis arra is ráirányította a figyelmet, hogy a munkaerőpiac nem elég rugalmas, mivel nem ment gördülékenyen a szektorok közötti váltás, és az átképzések is döcögtek.
Az elöregedő társadalom növeli a szociális kiadásokat, csökkenti a munkaerő-kínálatot, de a magánszektor beruházásai visszafogott szinten vannak. A gazdaság szerkezetének megváltozása miatt pedig 100 ezer munkahely szűnt meg a feldolgozóiparban.
Észak-európai összehasonlításban is alulteljesített a finn gazdaság az elmúlt időszakban, a gazdaságnövekedési ütem a tavalyi utolsó negyedévben 0,6 százalékos volt.
Tavaly a finn GDP a 2010-es szint 112 százalékán állt, eközben a mindenkori eurózónatagok 115,1 százalékos szintet értek el.
Svédországban, amellyel a finnek egyszerre léptek be az Európai Unióba, dinamikusabban növekedett a gazdaság, 12 év alatt 28,3 százalékponttal javult teljesítménye. Ebben szerepe lehetett a saját devizának is: a svéd monetáris politikának nagyobb a mozgástere az eurózónatag Finnországnál. A munkanélküliségi ráta 6,7 százalék volt februárban, nem változott az előző év azonos hónapjához képest, az infláció februárban 8,8 százalékot ért el.
A történelem során nem mindig volt jó a kapcsolat Oroszország és Finnország között, az elmúlt évtizedeket azonban a békés egymás mellett élés jellemezte. Az észak-európai ország a Szovjetunió idején is szoros kereskedelmi kapcsolatban állt keleti szomszédjával. A két ország gazdasági kapcsolatai a hidegháború végével veszítettek intenzitásukból, de összességében a 2014-es orosz–ukrán konfliktus és az európai uniós szankciók hozták az első igazi törést.
A finn közvélemény nagyot fordult az orosz–ukrán háború kitörése miatt,
és a hosszú évtizedig tartó semlegesség után többségbe kerültek az ország NATO-csatlakozásának hívei. Még a múlt héten utolsóként a védelmi szövetség tagjai közül Törökország is jóváhagyta Finnország csatlakozását, Helsinki akár már a kedden és szerdán esedékes külügyminiszteri találkozón a szervezet 31. teljes jogú tagja lehet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.