késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Négy ok, ami miatt gyengülésre van ítélve a dollár
Az intézményi befektetők szerint a tavalyi húszéves csúcshoz képest tovább folytatódhat a dollár gyengülő tendenciája. Úgy vélik, hogy a piacok alulárazták a Federal Reserve hamarosan elinduló lazítási ciklusát, ami a vártnál nagyobb kamatcsökkentéseket hozhat.
A Bloomberg felmérésében 331 befektető vett részt, 87 százalékuk számít arra, hogy az amerikai jegybank 3 százalékra vagy az alá csökkenti kamatszintjét, 40 százalékuk szerint ez már az idei évben elkezdődik. Véleményük ellentétben áll a piac által árazottakkal, amely kétéves időtávon 3,05 százalékra csökkenő kamatot jelez. A Fed hivatalos kommunikációja szerint az idén még nem várható lazítás az amerikai monetáris politikában.
A felmérés szerint a dollár gyengülésére, illetve erősödésére számítók aránya között 17 százalékpontos a különbség – vagyis a válaszadók a zöldhasú gyengülésére számítanak.
Sokak véleménye szerint a piac túl meredek hozamgörbét hozott létre, túl magas kamatszintet árazott, így a hozamok várhatóan erősen lefelé korrigálnak, ami a külföldi befektetők eladásai révén a dollár gyengülésével jár.
Némileg meglepő módon a felmérés szerint a második legerősebb dollárgyengítő tényezőként arra számítanak a befektetők, hogy a bankbajok az Egyesült Államokra korlátozódnak. Márpedig ez azt jelentené, hogy az amerikai nemzeti bank kénytelen lesz a többi nagy jegybankhoz képest lazább monetáris kondíciókat létrehozni, hogy biztosítsa a bankrendszer olajozott működését és legyen elegendő likviditás a piacokon.
A korábbi példák azt mutatják, hogy a Fed általában a többi jegybankhoz képest agresszívebben csökkenti a kamatait. A 2000-es évek eleji dotkomlufi kidurranását követően, valamint a 2008-as pénzügyi válság idején is így történt, az amerikai monetáris politika radikálisan eltért a világ többi nagy jegybankja által követett pályától. Utóbbi esetben a Fed 2007 augusztusa és 2008 áprilisa között 325 bázisponttal lazított, ehhez képest az EKB 2008 júliusában 25 bázisponttal emelt – tankönyvekbe illő hibával mély recesszióba taszítva ezzel az eurózónát.
Ázsiai fenyegetés
A dollárral kapcsolatos pesszimizmust azonban nem kizárólag a Fed várható kamatpolitikája vezérli. A befektetők meglepően nagy aránya szerint a jen és a jüan erősödése is hozzájárul a zöldhasú gyengélkedéséhez. Japánban előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a jelenlegi ultralaza monetáris politika feladása. Ueda Kazuo, a Bank of Japan (BoJ) kormányzója a közelmúltban első ízben tett erre vonatkozó utalást, bár sietett hozzátenni azt is, hogy egyelőre marad a jelenlegi kurzus. Ha BoJ feladja a 10 éves kötvény hozamának a célsávját, az ennél lényegesen magasabb infláció miatt a hozamok megugrása várható. Ennek következtében megindul hazafelé a japán tőke, ami a jen akár szeizmikus erősödésével járhat.
A múltbéli tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a BoJ rászánja magát a monetáris szigorra – ami meglehetősen ritka jelenség arrafelé –, akkor egy apró kis szigorítás is jelentős árfolyamkilengéseket idéz elő.
A dollárgyengítő tényezők között ott van Kína is, a Citigroup által számolt, a gazdasági meglepetéseket felmérő Economic Surprise Index áprilisban 2006 óta első ízben megközelítette a történelmi csúcsot egy olyan helyzetben, amikor a jüan az idén mindössze egy százalékkal erősödött a Kína legnagyobb kereskedelmi partnereinek devizáiból összeállított, a forgalom nagyságával súlyozott kosárral szemben. Vagyis a jüan mélyen alulértékelt, nagyon erős rajta a felértékelődési nyomás.
A dollár trónfosztása
Hosszú évek óta a közgazdasági gondolkodás egyik kulcskérdése a dollár szerepének gyengülése a nemzetközi tartalékokban. A folyamat strukturálisan, hosszú távon gyengíti a zöldhasú árfolyamát. Kína tudatosan törekszik arra, hogy minél kevesebbet tartalékoljon dollárban, ez része a geopolitikai térhódításával összefüggő pénzügyi stratégiájának. A felmérésben a válaszadók többsége úgy véli, hogy egy évtizeden belül a dollár súlya a nemzetközi tartalékokon belül 50 százalék alá csökken.
A felmérésben meglepően kevesen említették az amerikai adósságplafonnal kapcsolatban már most éleződő helyzetet. A jövő évi elnökválasztásra készülve egyre feszültebb a politikai hangnem az Egyesült Államokban. Az adósságplafonnal kapcsolatos viták amúgy is a politikai ketrecharc egyik legerősebb megnyilvánulásai közé tartoznak, most azonban várhatóan mindkét fél elmegy a falig. A nominálisan meghatározott államadósság-plafont már elérte az USA, az igazi bajok nyáron jöhetnek. Hasonló helyzet 2011-ben volt , az S&P az amerikai adósság leminősítésével fenyegetett, és csak a súlyos piaci reakciók voltak képesek megegyezésre kényszeríteni a politikai homokozóban civakodó pártokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.