Ezer sebből vérzik az Európai Unió klímapolitikája, aminek fő és immár nagyon is valószínű veszélye, hogy nem sikerül tartani a 2030-as célokat, ez esetben pedig a hosszú távúakat sem lehet, ami igen sötét jövőképet fest. Ráadásul jó drágán.
Az Európai Számvevőszék már a múlt heti, az elektromos autókhoz szükséges akkumulátorok gyártásról szóló jelentésében, illetve a riportot részletező sajtótájékoztatón is kitért arra, hogy lemaradásban van az Európai Unió az akkugyártás, illetve a közvetett klímacélok tekintetében.
Legfrissebb vizsgálatának az éghajlat- és energiapolitika volt a témája, és ez is súlyos kritikát kapott.
Jól hangzik, hogy a 2020-ra kitűzött célokat sikerült elérni, de a számvevők hozzátették, hogy ez főleg annak tudható be, hogy a koronavírus-járvány nyomán esett vissza jelentősen az általános károsanyag-kibocsátás. Enélkül, a normál trendeket figyelve valószínűleg, már a 2020-as célokat sem tudta volna tartani a unió 27 tagállama, amelyek igen rugalmasan értelmezik a célértékeket és azok teljesítését.
A friss jelentés szerint nem átlátható, ki, hogyan és mit számol el, miként üzleteltek a kibocsátási jogosultságokkal vagy a megújulóenergia-részarányok vásárlásával más tagállamoktól.
Az sem ismert, a célok elérése milyen tényleges költségekkel járt az EU-s, valamint a nemzeti költségvetések és a magánszektor számára, emiatt nehéz megállapítani, az unió költséghatékonyan valósítja-e meg átfogó céljait. Mindez a 2030-ra kitűzött célokra gondolva nehézséget jelent a tanulságok levonásakor is.
Ebből fakad a félelem, hogy nem lehet elérni, hogy az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása.
Az EU által okozott valamennyi üvegházhatású gáz kibocsátását számításba kell venni, beleértve a kereskedelemből, a nemzetközi légi közlekedésből és a hajózásból származót is. Ez azért is fontos, mert az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy vezető szerepet töltsön be a klímasemlegességre való átállásban
– nyilatkozta Joëlle Elvinger, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag.
Megjegyezte: nagyobb átláthatóságra van szükség a szervezet és a tagállamaik éghajlat- és energiapolitikai teljesítménye tekintetében.
Az unió hangoztatja, hogy a többi iparosodott országhoz képest jól áll a kibocsátások terén, csakhogy más a számítási módszere, mégpedig nyilván kedvezőbb – ha a kereskedelem, a nemzetközi légi közlekedés és a hajózás által okozott kibocsátásokat is figyelembe vennék, akkor egy tizeddel rosszabb lenne az EU-s összérték.
Ezekhez jönnek az anyagi aggodalmak.
Az Európai Számvevőszék szerint az eddigi finanszírozási igényeket sem elégítették ki teljesen, a következő időszak ambiciózusabb klímacéljai pedig még költségesebbek lesznek, ami dupla veszély.
Ráadásul a középtávoli tervek a jelentés szerint nem vesznek kellően figyelembe egyes adottságokat, például az Oroszországtól való energiafüggőséget, továbbá a tagállamok nem is hajtják végre hiánytalanul a bevezetett szakpolitikákat.
Mindenesetre a tagállamoknak június 30-ig kell beadniuk a 2021–2030-as időszakra vonatkozó nemzeti energia- és klímaterveik aktualizált változatát.
Az EU a 2021–2027-es költségvetésének legalább a 30 százalékát, évi körülbelül 87 milliárd eurót (32,2 ezermilliárd forint) kíván éghajlat-politikai fellépésekre fordítani,
bár ez még mindig kevesebb mint 10 százaléka a 2030-as célok eléréséhez szükséges összes beruházásnak. A többi a várakozások szerint nemzeti és magánfinanszírozásból származik majd.
A témában pesszimista a Másfélfok hazai klímakutató intézet, és aggodalmas véleményt fogalmazott meg a Levegő Munkacsoport is, amely szerint itthon arra tervezik felhasználni a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) forrásait, hogy a Mol fejlesztéseit, három új gázerőmű építését támogassák, továbbá egyéb cégek olyan beruházásait, amelyeknek a környezeti haszna kétséges.
A nettó befizető tagállamok polgárai már most is egyre nagyobb értetlenséggel követik, hogy mire használják a pénzüket. A kinyilvánított célokkal ellentétes támogatások még inkább növelhetik az aggályaikat
– mondta Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. A szervezet levelet is küldött az Európai Bizottságnak, mert véleménye szerint a fosszilis energiák támogatásával az EU a saját hitelességét is veszélyezteti.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.