Nem lesz sétagalopp a vilniusi NATO-csúcs

Három nagy gond a vilniusi (Litvánia) NATO-csúcstalálkozó előtt. Először is, mit mondjanak a NATO-ba roppant intenzitással igyekvő ukránoknak, akik várják, követelik a meghívást a szervezetbe, de Washington – és az utóbbi időben Berlin is – ódzkodik? Másodszor kérdés a védelmi szervezet terjeszkedése is. A NATO-t eredetileg a Nyugat-Európát fenyegető szovjet veszély ellen hozták létre. Ma már globalizálódott, például Afrikában, a Távol-Keleten is jelen van, és ez megosztja a gazdaságilag amúgy sem csúcsformában lévő NATO-tagok erőforrásait. A harmadik nagy kérdés pedig a kazettás lőszerek Ukrajnának való szállítása. 

A szállításról a döntést az USA kormányzata hozta, a NATO-t nem bevonva. De facto a Nyugat, a NATO, az „Öt Szem” (USA, Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada) valamennyi jelentős országa, beleértve Japánt – kivétel az USA – csatlakozott a 2008-as, a kazettás lőszereket betiltó konvencióhoz. Kijev, Moszkva és Washington mellett nem csatlakozott az egyezményhez Varsó, Helsinki, Bukarest, Vilnius és Tallinn sem. Magyarország alapító tagként írta alá a 2008-as konvenciót. 

További két probléma terhelheti a vilniusi csúcs menetrendjét. Az első a Svédország tagfelvétele körüli huzavona. A stockholmi kormány engedélyezte a provokatív Korán-égetést – egy rendőr őrizte az égetőt, aki laponként tépte és gyújtotta meg a szent könyvet. Ez a kormányasszisztenciával végrehajtott, a médiumok tekintélyes része szerint provokáció, Stockholm szerint szabad véleménynyilvánítás, komoly mértékben visszavetette a fő ellenző, Törökország megenyhülésének lehetőségét. 

Piszkos bombák

A másik tényező a GDP 2 százalékát kitevő katonai költségvetési cél elérése. Jelenleg 

Megvalósítása a jelenlegi helyzetben szükséges – már csak az Ukrajnának nyújtott katonai-hadiipari segítség miatt kimerült készletek, a lőszer pótlása szempontjából is. Ám Nyugat-Európa államainak döntő többségében a rossz gazdasági helyzet, az infláció, a magas energiaárak nem teremtenek a 2 százalékos kötelező minimumjavaslatot elfogadó hangulatot. 

A kazettás lőszereket elsősorban a polgári lakosságot veszélyeztető jellegük miatt tiltották be. Pontatlan fegyverek, de arra jók, hogy egy nagyobb területen megsemmisítsék az élőerőt, az ott tartózkodókat – függetlenül a kilétüktől (polgári személyek vagy katonák). Közös jellemzőjük, hogy egy tartályból akár több száz, kisebb, általában öklömnyi méretű minibombát szórnak szét. Repülő alkalmatosságokról ledobott tartályokban, nagyobb kaliberű (120, 122, 152, 155 milliméter űrméretű) tüzérségi gránátokban juttatják el a kiszemelt célterület fölé. Itt a levegőben, meghatározott magasságon kisebb robbantással szétszórják a minibombákat (bomblet – faramuci becézéssel bombácskák). A minibombák röppályáját a menetszél, a levegő hőmérséklete, a légnyomás, a légnedvesség és más tényezők befolyásolják. Pontos röppályájuk kiszámíthatatlan. Ezért a velük való támadás területek, nem pontcélok ellen irányulhat. 

Noha már a második világháborúban bevezették, tömeges alkalmazására az 1955–1975 között folyó vietnámi háborúban került sor. Nyugati források szerint 1964 és 1973 között Laoszban (a vietnámi háború fontos mellékhadszínterén) az amerikaiak 260 millió minibombát szórtak szét kazettás lőszerek formájában. Ezek közül 80 millió nem robbant fel, azaz a besülési arány (dud) jóval 30 százalék feletti volt. Az amerikai gyártók azt állítják, hogy a mai kazettás lőszereknél a besülési arány kevesebb mint 3 százalék. 

Laoszban (Vietnámban és Kambodzsában) még ma is folyik az évtizedekkel ezelőtt ledobott, de fel nem robbant kazettás minibombák felszedési, hatástalanítási programja. A háború vége óta 20 ezer laoszi veszthette életét a fel nem robbant kazettás bombáktól. Veszélyességüket fokozza, hogy élénk színűre vannak festve, és a gyerekeket – akik játéknak hiszik a gyilkolóeszközöket – ez sokszor megtéveszti. Csak Laoszra az amerikaiak több mint kétmillió tonnányi bombát, robbanószert dobtak le a háború idején. „Legalább száz évet vesz majd igénybe a fel nem robbant lőszerek (beleértve a kazettás bombák) hatástalanítása” – idéz a The Guardian egy szakértőt. 

A NATO is használta

Itt, a szomszédunkban, az 1999-es szerbiai bombázáskor a NATO-légierő kazettás bombákat is bevetett. Amikor 2007 szeptemberében (mielőtt a legtöbb NATO-tagállam csatlakozott a kazettás lőszer betiltását előíró konvencióhoz) Brüsszelben, a NATO-központban átadták a szerbeknek a térképeket, amelyeken feltüntették, hol bombáztak kazettás lőszerrel. 

Noha a pontos okokat az érintettek (Fehér Ház, Pentagon) nem közölték, egyes források lehetségesnek tartják, hogy 

Ukrajna igen súlyos lőszerhiánnyal küszködik – jegyzik meg elemzők. Ukrajnát megfelelő légierő hiányában a tüzérségi kazettás lőszerek érdeklik, az USA 155 milliméteres nehéztüzérségi kazettáslőszer-gránátokat ígért Kijevnek. 

Az európai NATO-szövetségesek közül Berlin – Londonnal ellentétben – jelezte „megértését” az amerikai döntés iránt. A mértékadó francia Le Monde szerkesztőségi cikkének címe szerint a kazettáslőszer-szállítás „veszélyes eszkaláció” . Spanyolország, egyes skandináv NATO-tagok határozottan ellenzik az amerikai lépést.