Azt, hogy mennyire súlyos a bérlakáshelyzet, néhány európai példa jól mutatja: Zürichben borral és csokoládéval kedveskednek a potenciális bérlők az ingatlanok tulajdonosának, Amszterdamban nem ritka, hogy hónapokig kitartóan próbálnak albérlethez jutni, míg Dublinban és Lisszabonban már kezd általánossá válni a szülőkhöz való visszaköltözés is. A hiány folytán a bérleti díjak ára az egekbe szökik, így a bérlők jövedelmük legnagyobb részét kénytelenek a lakhatásukra fordítani.
Nem valószínű, hogy a helyzet gyorsan megváltozik, ugyanis egyre többen dolgoznak külföldön, ami szintén növeli a bérlakásigényt, míg a tömeges bérlakásépítés az európai városok tradicionális arculatának megőrzése miatt a fejlesztőknek okoz jókora gondot.
Lépéskényszerbe kerültek a kormányok, ugyanis nem hagyhatják, hogy a bérlők bevételük egyre nagyobb – aránytalanul magas – részét költsék a lakhatásukra.
Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik nem rendelkeznek semmilyen örökséggel
– hangsúlyozta a London School of Economics lakásgazdaságtan-professzora. Christine Whitehead szerint hatalmas különbség van aközött, hogy valaki beköltözik az egykor szülei által lakott ingatlanba, vagy pedig önállóan próbál elindulni.
Kényszerű paradigmaváltás
Immár nem a kiadók versengenek a bérlőkért, hanem sok esetben a bérlők egy rövid bemutatkozással – amiben nyilván arra hívják fel figyelmet, hogy ők valójában milyen figyelmesek, nem buliznak, nem dohányoznak, tisztelettudóak stb. – próbálnak meg szobához jutni.
Azonban még így sem garantálható, hogy iskolakezdésig hozzájutnak egy bérleményhez. Hasonlóan járt a hollandiai Walbeek család: már áprilisban elkezdtek a frissen egyetemre kerülő fiuknak, Mike-nak albérletet keresni, és éppen a fizika szak szeptemberi elindulása előtt válaszolt hirdetésükre egy uithoorni kiadó, aki az egyetemtől 45 percre tud adni egy szobát havi 500 euróért a fiatalnak.
Amszterdami fiaskó
A lakáshiány különösen nagy a holland metropolisban, mivel a város vonzza a külföldieket. Tavaly 18 ezren költöztek a 880 ezres Amszterdamba.
Olyan holland cégek, mint az ING, az eindhoveni székhelyű Philips és a Just Eat Takeaway.com, bővítették munkaerő-állományukat, de a kedvező adózási környezet a nagy nemzetközi cégek (Tesla, Netflix) számára is vonzóvá tette a várost. Az önkormányzat friss jelentésében 200 ezer hiányzó lakásról ír.
Dublin lakossága is 12 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben, miután a kormány adókedvezményekkel csábított a városba nagy cégeket. A Google, a Pfizer és a Meta is itt alapította meg európai központját. Kétségtelen, hogy sikerült fellendíteni a város gazdasági életét, de immár az önkormányzat eltökéltsége kezd visszaütni, olyannyira, hogy a Ryanair már egy diákszállót kényszerült kibérelni alkalmazottainak, és az ingatlanvásárláson gondolkodik.
Nincs üresedés, van viszont sorban állás
Nem sokkal jobb a helyzet Zürichben sem. A svájci városban a bérelhető lakások üresedési rátája 0,07 százalék, és az apartmanok iránt hatalmas az érdeklődés, nemritkán százan várakoznak csak arra, hogy megnézzék az adott lakást.
A lakásvadászok jelenléte megszokottá vált, az érdeklődők ajánlóleveleket, bankszámlakivonatokat gyűjtenek, és bort, illetve csokoládét is hoznak magukkal egy-egy megtekintés alkalmával.
Walter Angst, a zürichi bérlők egyesületének társigazgatója arra számít, hogy 2025-ig a bérleti díjak körülbelül 30 százalékkal emelkednek, ugyanis a magas kamatok tovább pörgetik a keresletet.
Tömött sorokban érkeznek az ukránok is
A kelet-európai lakásbérleti piacot pedig a háború elől menekülő ukránok forgatják fel. Észtországban például 22 százalékkal ugrottak meg a bérleti díjak, így az sem ritka, hogy a tallinni bérlők kisebb és messzebb fekvő lakásokba költöznek, hogy így védjék magukat az árak elszabadulásától.
A bérleti díjak szabályozása a legrosszabb politika, ugyanis tovább szűkíti a kínálatot
– hangsúlyozza Djordy Steelman, egy bérleti platform, a HousingAnywhere vezérigazgatója. Hozzátette, a politikai döntéshozók gyorsan szeretnék rendezni ezt a kérdést, de ez képtelenség, legalább egy évtizedes folyamatról van szó. Így tehát a szakértő elítéli az osztrák példát, ahol ársapkát húznak a bérleti díjakra.
Egyszerűen kevés a lakás
Mind az infláció, mind a zöldpolitika növeli a beruházások költségeit, így kevés kormánynak sikerül megfelelő mennyiségű lakást építenie. Írországban a bérelhető ingatlanok száma 2009-ben érte el a csúcsát, 23 ezer lakást adtak ki. Egy sokatmondó adat: Írországban a fiatal ápolónők átlagosan a fizetésük 77 százalékát költik lakhatásra, így nem csoda, hogy az önállósodási szándék romlott, s az otthon élő fiatalok aránya 64 százalékra nőtt, szemben az egy évtizeddel korábbi 44 százalékkal.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.