Mindjárt beköszön, amire rémálmaikban sem számítottak az amerikai jegybankárok
Egyre fenyegetőbb árnyékot vet az amerikai jegybank (Fed) inflációellenes törekvéseire a százdolláros olajár réme. Eddig az üzemanyagár hatását kizárták a jegybankárok a kamatemelési periódus utáni puha landolást akadályozó tényezők közül, ám a Wall Street most attól tart, mégis komolyan számolni kell a Fed által alábecsült hatással. Bár nyár elején még úgy tűnt, hogy az olajpiac elsodorja az egyoldalúan termelést csökkentő Szaúd-Arábiát, a szaúdi–orosz tandem végül mégis csak célt ért.
Az Egyesült Államokban a normál benzin gallonja átlagosan 3,88 dollár volt a múlt héten, ami 25 százalékos növekedés az év eleje óta. Az augusztusi emelkedés több mint egy éve a leggyorsabb ütemben emelte a fogyasztói árakat. A közgazdászok attól tartanak, hogy az emelkedő költségek arra kényszerítik az amerikaiakat, hogy csökkentsék az éttermekre és utazásra fordított kiadásaikat.
Emiatt megtorpanhat a növekedés, és stagfláció alakulhat ki.
A magasabb energiaköltségek a munkaerőpiacot is szűkíthetik, mert az alacsony fizetéssel rendelkezők kétszer is meggondolják a munkába járást. Bár a lehetséges hatások hosszasan zongorázhatók, valójában a várható következmények mégsem annyira egyértelműek, ami jókora bizonytalanságot teremt a tőzsdei befektetők körében.
Elemzők abban reménykednek,
hogy az amerikai vállalkozások és fogyasztók manapság kevésbé érzékenyek az olajársokkokra, mint évtizedekkel korábban, mert időközben csökkent az üzemanyagköltségek aránya az összes kiadásból. Emellett a benzin ma inflációval korrigálva is olcsóbb, mint a korábbi vészhelyzetekben volt. És arról sem feledkezhetünk meg, hogy a volatilis energiaárakat a közgazdászok hajlamosak kiszűrni, amikor kicsontozzák az inflációt.
Minden azon múlik, mennyire tartósak a magas energiaárak
– hangsúlyozta a múlt heti kamatdöntést követően Jerome Powell, a Fed elnöke, aki jelentősnek minősítette az energiaköltségek emelkedését, mondván, ez befolyásolhatja a fogyasztói kiadásokat és a fogyasztói hangulatot.
A The Wall Street Journal kiemelte, hogy a százdolláros olajár lehetséges hatásainak kezelése
messze meghaladja az amerikai monetáris politika erejét.
Az olajpiacon irányadó Brent nyersolaj már elérte a hordónkénti 95 dollárt, múlt pénteken 93,27 dolláron zárt, míg az amerikai WTI 90,03 dolláron. A Wall Streeten még a medvepiaci beállítottságú elemzők is azt mondják, hogy az olajár még ebben az évben elérheti vagy meghaladhatja a százdolláros lélektani határt. Ugyanakkor kevesen számítanak arra, hogy az árak ennél sokkal magasabbra ugranának, amit az Egyesült Államok rekord-olajtermelésével magyaráznak.
Kulcskérdés, hogy miként reagálnak az amerikai fogyasztók, akik tavaly egy ideig az inflációval is szembementek, ám ha csökkentik a kiadásaikat a magas üzemanyagárak miatt, akkor keményen befékezhetik az amerikai gazdaságot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.