A fejlődő országokban – főleg a vidéki területeken – a lakosok ivóvízhálózattal való ellátása rendkívül alacsony, miközben a meglévő vezetékek állapota sem megfelelő, vagy nincs is ilyen hálózat. Ezeken a területeken az ivóvízellátás részben egészségtelen vízforrásokból, részben és időszakosan működő csőhálózatokkal vagy azok nélkül történik. Számos helyen nemhogy szennyvíztisztító telepek, de csatornarendszerek sincsenek, így a keletkezett szennyvizek több mint 80 százaléka tisztítatlanul kerül vissza a víztestekbe. A népesség növekedése és az urbanizáció erősödése, a vízkészletek korlátozott mennyisége, a vidéki települések elszigetelődése miatt fennálló vízválság tehát azonnali megoldásra vár.
Senki sem tudná finanszírozni, ha hálózatépítéssel egybekötött tisztító rendszereket kellene ezekben az országokban is kiépíteni. Viszont ivóvízre szükség van, a keletkező szennyvizet a környezeti és egészségügyi problémák elkerülése érdekében pedig kezelni kell. Ráadásul azonnali megoldás kell, olyan, amely tovább is fejleszthető, ha később mégis kiépítenék a hálózatokat, a csatornarendszert. E vízipari fejlesztéseknek
A fenti kihívásokra már létezik az ENSZ által is elismert, nevesített, fenntartható, megfizethető és megtérülő magyar technológia. A 10. Víz Világfórumon, valamint az ENSZ tavalyi Vízkonferenciáján Áder János is ezeket a magyar megoldásokat ajánlotta Afrika vízellátására és szennyvíztisztítására.
A Hungarian Water Partnership (HWP) tagvállalatai – köztük kiemelten a Pureco-Tradeland Kft. – által kidolgozott, majd nemzetközi partnerekkel már több afrikai településen alkalmazott technológiák a fejlődő világ egészséges ivóvízellátásának és szennyvíztisztításának jól működő és egyetlen, reálisan megfizethető módját jelentik a Pureco-Tradeland Kft. ügyvezetője szerint. Forintos Róbert, a HWP egyik alapítója és társelnöke a Világgazdaságnak elmondta, hogy a szintén ENSZ-ajánlással rendelkező, könnyen telepíthető, egyszerűen üzemeltethető, Puraid nevű mobil víztisztítási technológia alkalmazásával nincs szükség csővezeték építésére. E megoldással a fejlett világban tapasztalt,
egy főre jutó 500–2500 eurós költség helyett 25 euró fejenkénti ráfordítással nyújtanak a magyar szakemberek biztonságos vízszolgáltatást, az egy főre jutó üzemeltetési költség pedig – szemben a szokásos 35–70 euróval – 5 euró alatti.
Kovács Károly, a HWP másik alapítója és elnöke kiemelte, hogy ezek a hálózatépítés nélküli, fogyasztóközeli technológiák a szükséges beruházási tőke mintegy 99 százalékos csökkenését teszik lehetővé. Ez a biztonságos ivóvízellátás esetében évi 5 eurónál kisebb fejenkénti ráfordítást igényel, a folyékony hulladék kezelése és a szennyvíztisztítás esetében pedig kevesebb mint fejenkénti 10 eurót évente. Ezek mellett a kiadások mellett a befektetett tőke megtérül, és lehetővé válik a magántőke bevonása is.
Rámutatott arra, hogy az ENSZ által is elismert és az SDG 6 nevű, víz- és szennyvíztisztasági uniós terv megvalósításának felgyorsítását támogató megoldásként ajánlott Septopure szennyvíztisztító technológia használatával, évi 5-6 milliárd dolláros fejlesztéssel Afrika nagy részének szennyvíz-tisztítását meg lehetne oldani. Mindkét megoldás Ghánában már bizonyított. A fővárost követő három legnagyobb ghánai városban (Kumasi, Takoradi és Tamale) e technológiával épült szennyvíztisztító telep közel ötmillió ember mindennapjait teszi egészségesebbé. A ghánai Akim Wenchiben eközben a Puraidet tesztelték, amellyel a közkutak vizéből távolíthatók el a vas- és mangánszennyeződések, betegséget okozó baktériumok.
A teszt során napi tíz köbméter ivóvíz minősége vált olyan tisztaságúvá, hogy megfelelt a a WHO előírásainak.
A pilot eredményeképpen új koncepció bevezetésén dolgoznak Ghánában a magyar szakemberek.
A HWP célja
Tagvállalatainak az említett Ghánán túl például Kínában, Vietnámban, Ruandában és Indonéziában is vannak projektjei, üzemeltetett létesítményei. További lehetőségeket látnak Sierra Leonében, Tanzániában, Ruandában, Egyiptomban és Azerbajdzsánban is.
A HWP a tagszervezeteinek befizetéseiből fedezte az IFAT-on való részvételélének költségeit, míg például a hasonló németországi szervezet, a German Water Partnershippel (GWP) tevékenységét a német állam finanszírozza.
Az idei IFAT további hozadéka az volt Forintos Róbert válasza szerint a magyar vízipar számára, hogy a HWP és a GWP négy területet érintő együttműködési megállapodást kötött. A területek a következők:
Másik hozadékként a 21. századi magyar víztechnológiák bemutatásával a magyar vízipar felkerült a világtérképre. E technológiák közé tartoznak a felsorolt speciális és az ENSZ által is regisztrált víz-, illetve szennyvíztisztítási eljárások. Részben ezekre alapozva a rendezvényen újabb partnerségeket, üzleteket megalapozó informális tárgyalások sorozatára is sor került.
Európában is nehézkes a finanszírozásAz elöregedő vízügyi infrastruktúra rekonstrukciója alulfinanszírozott. A meglévő infrastruktúrának évente mindössze 1-0,01 százalékát újítják fel. A megfizethetőségi korlátok miatt nincs biztosítva ezeknek a fejlesztéseknek a költségmegtérülése. Ha a fejlett világ esetében is elmondható, hogy a teljes körű víziközmű-infrastruktúra fejlesztése (melynek finanszírozásához szükséges pénzügyi források elérik a 22 600 milliárd dollárt) nem biztosítható (a beruházások nem megtérülő, nem bankolható jellege miatt), akkor aligha várható el, hogy e kihívásokat a fejlődő országok megfelelően kezeljék. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.