Miért vesztett Emmanuel Macron, és mi történik, ha az előrehozott választáson a jobboldal győz?

Emmanuel Macron francia elnök pártja leszerepelt a hét végi európai parlamenti választáson: a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés (RN) több mint 31 százalékkal győzött. A földcsuszamlásszerű vereség alapján a francia választók elégedetlenek Macron teljesítményével a bevándorlás és a közbiztonság terén, miközben a megélhetési költségek növekedése sem segítette az államfő helyzetét.

Az elnök az elmúlt hónapokban többször felvetette, hogy szükség lehet a nyugati országok katonai jelenlétére Ukrajnában, ami szintén kiváltotta a választók elégedetlenségét. Azt is érdemes megemlíteni, hogy idén számos gazdatüntetést tartottak a kontinensen, így Franciaországban is. A felmérések szerint a franciák többsége támogatta a farmerek ügyét.

A kiábrándító eredmény után Macron bejelentette, hogy feloszlatja a törvényhozás alsóházát, és új parlamenti választást írt ki. A legerősebb ellenzéki párt, az európai parlamenti voksolást megnyerő Nemzeti Tömörülés 88 mandátummal rendelkezik, a többséghez 289 képviselőre lenne szüksége. Macron taktikázása könnyen visszafelé sülhet el.

Külpolitikában mindig az elnök dönt

Franciaország félprezidenciális köztársaság: a végrehajtó hatalom a kormány és az elnök között oszlik meg, de utóbbi a jelentősebb szereplő. A francia elnök a hadsereg főparancsnoka, irányítja a külügyet, kinevezi a miniszterelnököt, vezeti a kormányüléseket, és joga van feloszlatni a nemzetgyűlést, valamint népszavazást kezdeményezhet bármilyen témakörben.

A belpolitikai kérdésekben viszont a kormány és a törvényhozás dönt. Az elnököt közvetlenül az állampolgárok választják öt évre, egy politikus legfeljebb két cikluson át töltheti be a posztot. A parlament alsóházának (nemzetgyűlés) összetételéről néhány hét különbséggel külön voksolnak az állampolgárok, de az esetek többségében mindig az elnököt támogató szervezetek aratnak győzelmet.

Ebből kifolyólag ez nem okozott politikai feszültségeket, azonban ritkán az is előfordul, hogy nem az államfő mögött álló szervezetek nyernek, vagy időközben felbomlik a kormánykoalíció, esetleg elrőrehozott választáson marad alul az elnök pártja, így kénytelen más pártállású kormányfőt kinevezni. A politikatudomány ezt kohabitációnak (társbérlet) hívja, és 

Ugyanis Jacques Chirac akkori jobbközép elnök feloszlatta a parlamentet, de a szocialista párt által vezetett baloldali koalíció győzött. A szocialista Lionel Jospin lett a miniszterelnök öt évre, aki baloldali törvényjavaslatok sorát fogadtatta el, például bevezette a 35 órás munkahetet. 

Ha most a Nemzeti Tömörülés végezne az első helyen, akkor egy jobboldali miniszterelnök például szigoríthatná a bevándorlással kapcsolatos szabályokat. Azonban a nemzetközi szerződések letárgyalása és elfogadása továbbra is Macronnak jutna. Ez főleg az európai uniós politika kapcsán lenne érdekes, mivel abba mindkét félnek lehetne beleszólása.