Ukrajna elszipkázza a NATO-erőforrásokat – Európára vetül Trump árnyéka

Meglepő tényeket közölt a minap a The Financial Times: a NATO keleti szárnyának védelméhez lég- és rakétavédelméhez szükséges kapacitásainak mindössze 5 százaléka áll rendelkezésre, a többit elvitte Ukrajna. Tegyük hozzá, keleti szomszédunknál ma vélhetően a világ legkorszerűbb és legnagyobb számban telepített rakéta- és légvédelmi rendszerei működnek. Hatékonyságukat a kijevi főhadiszállás, a GenStab napi jelentései bizonyítják, amelyek szerint az ukrán légvédelem 75-100 százalékos hatékonysággal birkózik meg a betörő oroszországi drónokkal, harci gépekkel, ballisztikus és cirkálórakétákkal. Attól függően, hogy érkeznek-e Nyugatról a légvédelmi rendszereihez a „vasöklök”, az elfogórakéták.

Ilyen hatékonysággal még a nyugati világ legkiválóbb rakéta- és légvédelmi rendszereit (Vaskupola, Dávid Parittyája, Hec, Patriot) alkalmazó Izrael sem büszkélkedhet. Izrael területét jelenleg a CNN tudomása szerint tíz Vaskupola-üteg védi. Mindegyik üteg egy 100-150 négyzetkilométeres terület védelmét látja el. Egy-egy ütegben ütegenként három-négy indító konténercsomag működik, mindegyikben 20-20, 8–50 kilométeres hatótávolságú ellenrakétával. Ez ütegenként átlagosan 300 rakétával számolva 3000 rövid hatótávolságú rakétát jelent. Az Egyesült Államok ezzel együtt is aggódik, hogy a Hezbollah koncentrált támadásával még ez a rendszer sem birkózna meg. 

Ukrajna soron kívüli kiszolgálást élvez

Ám az ukrajnai lég- és rakétavédelmi rendszereknek olyan nagy az utánpótlásigénye, hogy az Egyesült Államok bejelentette: a Patriot-rendszerekre vonatkozó megrendeléseknél egyfelől megemelik a gyártást, másfelől Kijev soronkívüliséget élvez. Magyarán az amerikai rakétagyártók,

• a Raytheon, 
• a Lockheed Martin 
• és a Boeing 

akár pozícióhátrányba kerülhetnek a hadiipari piacokon, mert a nem ukrán vevők megbízhatatlannak ítélik szállításaikat, a velük kötött szerződéseket. Ez idő szerint a három nagy amerikai hadiipari vállalatcsoport már fokozott termelési tempó szerint dolgozik, évi 100 darabra emelve az egyenként négymillió dollárba kerülő Patiot elfogórakéták gyártását.

A magyar védelmi ipart is érintheti a probléma

Az ukrán szükségletek soron kívüli kielégítése problémákat okoz a NATO európai tagországainak is. Itt is ütköznek a nyugati szövetségi rendszer pillanatnyi nagypolitikai szempontjai a gyártó államok és a többségében állami tulajdonú hadiipari cégek gazdasági érdekeivel. 

Mindkét példa szerepel az ukrán védelmi ipari invesztíciókban is, s ha igaz a tétel, hogy Kijev előnyt élvez az amerikai (nyugati) hadiipari vállalatokhoz beérkezett rendelések teljesítésében, akkor a hazai védelmi ipari közgazdászok törhetik a fejüket az alternatív megoldásokon.

Az európai politika is megosztott

Eközben a gazdasági feszültségek mellett politikaiak is jelentkeztek, Ukrajna támogatásának ügyében és annak mértékében ugyanis koránt sincs olyan nagy egyetértés a tagok között, mint amilyeneket a hivatalos közlemények sugallnak. Érződik a tagállamok soraiban a jövő miatti szorongás, a helyezkedési szándék, a „mi lesz, ha Trump tényleg nyer” helyzettől, az erre való felkészülés hiányából fakadó félelem.

A Politico a NATO-ról, a Mark Rutte főtitkári posztja elfoglalásáról szóló cikkében a kihívások között első helyen említi Donald Trump elnökségét. Az új főtitkárnak kell kezelnie az új helyzetet: Trump elnökségével csaknem bizonyosan felborul az Ukrajnának gyors NATO-tagsági ügyintézést vállaló terv, és Trumpnak láthatóan nincs nagy véleménye Zelenszkij ukrán elnökről mint politikusról. Az amerikai elnökjelölt a napokban meglehetősen kétértelmű kijelentést tett, amelyben Zelenszkijt minden idők legnagyobb politikus-kereskedelmi ügynökének nevezte. 

 – mondta Trump az ukrán elnökről.

Kelet-Nyugat ellentét is feszíti a NATO-t

Ami a belső ügyeket illeti, a NATO felső vezetésében a kelet-közép-európaiak alul-, valamint a nyugat-európaiak, amerikaiak felülreprezentáltsága okozhat súrlódásokat. Az október elsejével, Jens Stoltenberg távozásával megüresedő NATO-főtitkári posztra korábban esélyesnek tekintett Klaus Iohannis román elnököt a holland Mark Rutte gond nélkül leelőzte, és mára mind a 32 NATO-tagállam elfogadja a jelöltségét. Még az sem zavarta a döntéshozókat, hogy Hollandia tavaly GDP-jének jóval kevesebb, mint 2 százalékát fordította védelmi kiadásokra, elmaradva ezzel a védelmi szövetség által kívánt szinttől.

Leköszön Mircea Geoana, a román első NATO-főtitkár-helyettes is, és a hatalmi piramis következő szintjén lévő „sima” NATO-főtitkár-helyettesek (assistant general secretary) valamennyien nyugat-európaiak vagy amerikaiak. A NATO 19 tagú felső vezetésében egyetlen kelet-közép-európai van, a pénzügyeket felügyelő lengyel Miroslava Boriczka. Kaja Kallas észt kormányfő NATO-főtitkári jelöltsége is elhalványult (maga az érintett jelentette be, hogy az egész április elsejei tréfa volt), de neki legalább kinéz az EU külügyi és biztonságpolitikai biztosi helye az új brüsszeli felső vezetésben.