Az olajárak miatt a magyaroknak is fájna, ha Irán lezárná a Hormuzi-szorost

Irán megtorlással fenyegette meg Izraelt, miután a Hezbollah-vezér elleni merénylettel szinte egy időben a Hamász vezetőjével is precíziós rakéta végzett Teheránban.  A két országnak nincs közös határa, így elsősorban légi háború alakulhat ki a felek között, de Teherán kezében van még egy ütőkártya: lezárhatja a Hormuzi-szorost, vagy megzavarhatja a hajózást a létfontosságú vízi útvonalon.

A Perzsa-öblöt az  Ománi-öböllel, s így az Indiai-óceánnal összekötő szoros közel 161 kilométer hosszú és több mint 33 kilométer széles, bár a hajózási útvonalak jóval keskenyebbek. A hajók sebezhetők az aknákkal szemben, továbbá a szárazföld, különösen Irán közelsége miatt a tankereket partról indított rakétákkal is sikerrel támadhatnák, sőt járőrhajókkal és helikopterekkel el is foghatják a monstrumokat.

A Hormuzi-szoros alapvető fontosságú a globális olajkereskedelemben: a tankerek naponta mintegy 15,5 millió hordó fekete aranyat szállítanak a szoroson keresztül Szaúd-Arábiából, Irakból, Kuvaitból, az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból, vagyis a világ olajkereskedelmének csaknem 30 százalékát bonyolítják itt le.

Szaúd-Arábia exportálja a legtöbb olajat a Hormuzi-szoroson keresztül, bár a közelmúltban kiépített egy alternatív útvonalat: egy 1200 kilométer hosszú, az egész országon átívelő vezeték szállítja a kőolajat a szaúdi olajmezőkről egy vörös-tengeri terminálhoz, onnan pedig tovább Európába, így elkerülve szorost. 

Az Egyesült Arab Emírségek pedig az Ománi-öbölben lévő Fudzsejra kikötőjébe épített ki vezetéket. Irak viszont a teljes olajexportját tengeri úton bonyolítja, miután a Földközi-tengerhez vezető, Törökországon keresztül haladó olajvezetéket Ankara több mint egy éve lezárta egy elszámolási vita miatt. A tankerek a bászrai kikötőből szállítják az importőrökhöz az iraki energiahordozókat, így Bagdad bevételei a szabad átjárástól függenek. 

Kuvaitnak, Katarnak és Bahreinnek pedig nincs más választása, mint vízi úton szállítani az olajat, így nekik létfontosságú a Hormuzi-szoros. Bár a közel-keleti olajból jut Európába is, a legfontosabb vásárlók az ázsiai energiafalók (India, Kína, Japán, Dél-korea), így nekik fájna a legjobban a Hormuzi-szoros lezárása, 

Főleg, hogy az ázsiai vásárlók ebben az esetben mindenki elől igyekeznének felvásárolni a szoroson át nem haladó olajat, továbbá Oroszország is felpörgethetné az exportját. Irán 2011-ben a szoros lezárásával fenyegetőzött, miután szankciókat vezettek be az ország ellen, ám végül meghátrált. 

Az olajkereskedők kételkednek benne, hogy a perzsa állam bármikor teljesen lezárná a tengerszorost, mivel ez megakadályozná saját kőolaja exportját is. Ráadásul Irán haditengerészete nem képes felvenni a versenyt az Egyesült Államok ötödik flottájával és a térségben lévő más erőkkel.

Érdemes megjegyezni, hogy Teherán soha nem zárta le a szorost, de az évek során többször is célba vette a szoroson áthaladó kereskedelmi hajókat. Például áprilisban egy Izraelhez kötődő konténerhajót foglalt le, míg tavaly áprilisban egy Egyesült Államokba tartó tankert kerített hatalmába. Az utóbbi lépés megtorlás lehetett, mert az amerikai hatóságok Malajzia partjainál lefoglaltak egy iráni nyersolajat szállító hajót.