Kína a japán útra lépett

Gyakori az összehasonlítás a két legnagyobb ázsiai hatalom, Kína és Japán között. A kínai nagy menetélésnek, úgy tűnik, vége, a Mennyei Birodalmat gazdasági sokkok tépázzák. Japán ezzel szemben feljövőben van, vélhetően sikerül kikecmeregnie az évtizedekig tartó gazdasági bénultságból és a deflációs spirálból.

Az elmúlt 20-30 év egyik globális uralkodó narratívája az volt, hogy  Kína elkerülhetetlenül utoléri és végül háttérbe szorítja az Egyesült Államokat, a világ legnagyobb és legdinamikusabb gazdaságát. Ez a nézet mára erősen megkérdőjeleződött. A pénzügyi válság utáni korszak különösen euforikus volt Kínával kapcsolatban, mivel az folyamatosan cáfolta a pesszimisták véleményét – foglalja össze a helyzetet a Financial Times.

Kína GDP-je 2010 eleje és 2020 vége között folyó dollárban kifejezve mintegy 11,6 ezermilliárddal nőtt. Ez nagyjából annyi, mintha egy évtizeden keresztül minden évben (!) 

• majdnem négy brit vagy indiai, 
• majdnem három német, 
• több mint két japán 
• és egy indonéz országot adnánk hozzá.

 Hihetetlen fejlődést láthattunk. 

Mára már viszont teljesen megváltott a helyzet. A Kínáról érkező hírek kísértetiesen hasonlítanak a pár éve-évtizede Japánról szóló tudósításokhoz: túlfújt hitelállomány, rossz gazdasági szerkezet, deflációs veszélyek, lehangoló növekedési ráta, kedvezőtlen demográfiai folyamatok. 

Reménytelennek tűnik beelőzni az Egyesült Államokat

A Barclays elemzői szerint Kína felgyorsult gazdasági fejlődése Japán háború utáni gazdasági csodájára emlékeztetett. Ráadásul egyes vélemények szerint Kína 2035-re a világ legnagyobb gazdaságaként megelőzi az Egyesült Államokat. Miután azonban évtizedekig gyorsan csökkentette a lemaradását az USA-hoz képest, 2022 óta Kína elkezdett teret veszíteni. Az USA gazdaságának megelőzése ma már távoli reménynek tűnik; a gyengülő munkaerőpiac, a csökkenő vállalati nyereségesség, a visszaeső ingatlanpiaci tevékenység és a kedvezőtlen adósságdeflációs dinamika aggodalmat kelt Kína hosszabb távú növekedési kilátásaival kapcsolatban. 

– írták a nagybank közgazdászai.

A Goldman Sachs nemrég megjegyezte, hogy Kína eladósodottsága (beleszámolva a gazdasági szereplőket és az államot is) valójában ismét növekszik, és idén valószínűleg átlépi a GDP 300 százalékát. A piacok is érzik ezt. A 10 éves kötvények hozamában még viszonylag nagy, bár csökkenő a különbség Kína és Japán között. A hozamgörbe hosszabb végén azonban már erősen megjelennek a Kínával kapcsolatos pesszimista várakozások, elemzők szerint a két görbe közel jár ahhoz, hogy keresztezze egymást.

Az 1990-es évek eleji Japán és a mai Kína között számtalan párhuzam van – állapította meg elemzésében a Barclays. Bizonyos szempontból Kína mostanra inkább tűnik japánnak, mint maga Japán. A japán gazdasági stagnálást a szakirodalom japanifikációnak (japanification) nevezi. 

Kína japánabb Japánnál

E jelenség mérésére egy japán közgazdász, Ito Takatosi bevezette a Japanification Indexet, amely az inflációs ráta, a nominális irányadó kamat és a potenciális, valamint az aktuális GDP közötti különbséget méri. A Barclays közgazdászai a kínai gazdaságra való alkalmazáshoz kiigazították az indexet, és a GDP helyett a munkaképes korú népesség növekedésével helyettesítették be. (Ennek hátterében az áll, hogy a GDP-re vonatkozó becslések módszertana országonként erősen eltérő tud lenni, a munkaképes korú népesség változása pedig a legalapvetőbb meghatározója a hosszú távú növekedésnek.) 

Peking persze tökéletesen tisztában van ezzel a veszéllyel, és egy sor gazdaságélénkítő intézkedést vezetett be, illetve ígért meg. Közgazdászok megjegyezik azt is, hogy Kínának még mindig sok előnye van az 1990-es évek Japánjával szemben, nem utolsósorban az, hogy tanulhatna abból, amit a szomszédja elrontott. A harmadik negyedévben a várakozások szerint 4,5 százalékra visszaeső év per év alapon számolt GDP azonban nem ebbe az irányba mutat.