Donald Trump 2016-os választási győzelme, majd az azt követő kereskedelmi háború sokakat – köztük Kínát is – vártalanul ért, ám azóta mind a Potomac folyón, mind a Jangcén sok víz lefolyt, különös tekintettel, hogy Pekingből nézve Joe Biden 2020-as megválasztása sem hozott lényeges változást a két ország viszonyában. Az elmúlt nyolc évben így Hszi Csin-ping vezetésével az ázsiai szuperhatalom felkészült egy újabb kereskedelmi konfliktusra, és különböző törvények módosítása és elfogadása után jóval több eszköze van arra, hogy szükség esetén visszaüssön.
Bár az ingatlanpiac válsága mellett az exportra alapozó kínai gazdaság is egyre inkább sérülékeny az amerikai nyomásgyakorlással szemben, Peking megteremtette a külföldi vállalatok szankcionálásának lehetőségét, amit már az elmúlt években is használt, miközben kibővítette az exportkorlátozások lehetőségeit is. A Financial Times által megkérdezett szakértők és elemzők szerint Peking nyitott lehet a tárgyalásokra, ám ha úgy hozza a helyzet, nem lesz rest visszaütni, akár szankciók, akár a megbízhatatlan vállalatok listájának segítségével, de
Peking kezében fegyverré válhat az ország domináns szerepe a modern gazdasághoz elengedhetetlen ritkaföldfémek vagy lítium terén is.
Trump első kinevezései között több, Kínával szemben kemény hangnemet megütő héja található, ám az ázsiai ország olyan lépései, mint a legnagyobb amerikai dróngyártó, az ukrán hadseregnek is szállító Skydio elleni szankciók figyelmeztetésként is felfoghatók. Peking emellett olyan fenyegetéseket is megfogalmazott, mint hogy a PVH nevű, többek között a Calvin Klein és Tomy Hilfiger márkákat birtokló céget is felteszi a megbízhatatlan cégek listájára, ami a ruházati céget kizárná az ország piacáról.
Kína továbbá igyekszik technológiai téren, valamint az erőforrások ellátási láncában is bebiztosítani gazdaságát az amerikai szankciókkal szemben, és bővíteni kereskedelmét olyan országokkal, melyek nem állnak közel Washingtonhoz. Olyan hangok is vannak azonban, amelyek szerint mindenki a legrosszabbra számít, így meglepetés aligha várható. Azonban
ha Trump tényleg bevezeti a több mint 60 százalékos vámokat a kínai importra, az nagy csapást jelenthet a lassuló növekedés, a gyenge üzleti és fogyasztói bizalom árnyékában, miközben továbbra is magas a munkanélküliség a kínai fiatalok körében.
Ha tárgyalásokra kerülne sor, Peking nyitott lehet az Amerikába irányuló feldolgozóipari beruházásokra vagy éppen a gyártás áttelepítésére olyan országokba, amelyeknek jobb a viszonyuk az Egyesült Államokkal. Kína számára gondot okoz a növekedés beindítása, így kérdéses, hogy az ország képes lesz-e az idei 5 százalékos növekedési célját elérni, ami évtizedek óta az egyik legalacsonyabb. Az ázsiai ország ezért igyekszik eszközeit sebészi pontossággal használni, hogy minél kevésbé rontsa az amúgy is gyengélkedő nemzetközi befektetői bizalmat.
Egyes elemzők szerint azonban Kína jól is kijöhet Trump protekcionista politikájából, hiszen a megválasztott elnök globálisan is legalább 10 százalékos importvámokat ígért, ami ahhoz vezethet, hogy sok ország inkább Kína felé fordul, mint megbízhatóbb kereskedelmi partnerhez. A kereskedelmi háború fellángolását azonban az is tüzelheti, hogy Kína nem tartotta be a 2020-ban, még az első Trump-adminisztráció ideje alatt vállalt ígéreteit a több amerikai termék vásárlásáról.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.