Műkereskedelem: meggyőző teljesítmény

Az idei év kezdete még korántsem a várható sikerekről szólt a műkereskedelem számára. A 2001 decemberében bejelentett, a műkincspiacot érintő pénzforgalmi szabályozások drasztikus vonásai ugyanis az év elején még a vásárlókedv csökkenésével fenyegettek. Az illegális pénzmozgásnak, illetve a pénzmosási manővereknek fokozottan kiszolgáltatott üzletágat ugyanis az 1 millió forint feletti vásárlások igazolására kötelezte egy miniszteri rendelet. A kereskedők egyhangúan pesszimista reakciói arról adtak hírt, hogy az egyesek szerint személyiségi jogokat is sértő intézkedések elriaszthatják a vásárlókat a műkincspiacról. A műkereskedelem égetően szükséges, ám számtalan problémát felvető, átfogó jogi szabályozásának megszületése ezzel a rendelettel még távolabbi időpontra tolódott ki. Az év kezdete tehát korántsem a megnövekedett lehetőségekről szólt. Ilyen előjelek után kellemes meglepetést okozott, hogy a tavaszi árveréseken a bizalmatlanság nyomát sem lehetett érzékelni: minden ment tovább a maga megszokott útján.

A korábbi évek tapasztalataihoz hasonlóan a 2002. évben is a festmények szolgáltatták az árverések legnagyobb meglepetéseit. Az öt legnagyobb árverezőház (BÁV, Kieselbach, Mű-Terem, Nagyházi, Polgár) mellett több kisebb galéria (Abigail, Blitz, Premier, VARGart), valamint néhány vidéki kezdeményezés folytán - nem számítva a különböző jótékonysági árveréseket - az idén több mint 30 festményárverést látogathattak az érdeklődők. Ezeknek az aukcióknak az összesített eredménye (4-5 milliárd forint) a hazai műkereskedelem forgalmának mintegy 60-65 százalékát teszi ki. Az aukciók összleütési értéke jellemzően a 15 és 500 millió forint közötti sávban mozgott. Az év legsikeresebb árverését a Kieselbach Galéria tartotta, melynek téli árverésén az összleütés 589,06 millió forint volt.

A lapunk által már közölt legmagasabb hazai leütési árak listája (VG, 2002. december 11., 1. és 10. oldal) is jelzi, hogy az árverések legkelendőbb festményei a 20. század első felében születtek. A nyolcak, az aktivizmus és a római iskola néhány kiemelkedő alkotója mellett a Gresham-kör, valamint a nagybányai festőkolónia tagjainak munkái a legkeresettebbek. Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a KÚT, valamint az Európa Iskola és a Négy Világtáj csoport tagjainak alkotásai is, szemben a kortárs művekkel, melyek a többszöri kísérletek ellenére sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Míg tavaly általánosan 10-15 kortárs alkotás szerepelt a jelentősebb aukciókon, most legfeljebb 2-3 munkával képviseltették magukat napjaink képzőművészei az árveréseken. A 20. századi festészet dinamikusan emelkedő leütési mutatóival szemben a 19. századi, valamint az azt megelőző korok műalkotásainak értékalakulása sokkal kiegyensúlyozottabb képet mutatott. Itt a tavalyi árakhoz képest szinte alig történt elmozdulás.

A hullámzó minőségű felhozatal nívósabb darabjai leggyakrabban - a már hagyományos rendet követő - tavaszi, őszi és téli nagyárveréseken kerültek aukcionálásra. Az évközi kamaraárverések anyaga ezzel szemben jóval gyengébb kvalitású műveket tartalmazott, mégis ez utóbbi árverések is sikeresek voltak, mivel - az általános vásárlási kedv folytán - a kisebb pénzű közönség, a számára elérhető összegen kínált alkotásokat jórészt ezeken az árveréseken vásárolhatta meg.

A kiugró eredményeket elérő, ezzel szemben csak ritkán felbukkanó magyar mesterek főműveinek gyakorlati elérhetetlensége várhatóan tematikus gyűjtemények létrehozására, valamint a már meglévők ilyen irányú továbbfejlesztésére ösztönzi majd az igényes gyűjtőket. Az egyes korszakok, illetve iskolák, a különböző festészeti témák - például művészportrék, tájképek stb. - tovább tagolhatják a műkincspiac keresleti oldalát, és ennek révén a jelenleginél is markánsabb eltérések alakulhatnak ki a leütési árak között.

A gyűjteményfejlesztés egy másik lehetséges területét jelentheti egy az utóbbi időben egyre népszerűbbé váló műfaj, a grafika. A gyenge ellenálló képessége és sérülékenysége miatt sokáig mellőzött papírra készült művek - akvarellek, tus- és más technikájú rajzok, pasztellképek, valamint sokszorosított grafikák - ma még viszonylag olcsón megszerezhetők annak ellenére, hogy közülük nem egy alkotás az olaj-vászon képek minőségével vetekszik. A leggyakrabban a nagy festményárverések kínálatában megbúvó grafikák számára önálló árveréseket ritkán szerveznek. E téren a Budapesten szinte egyeduralkodó Arte Galéria mellett idén először rendezett önálló grafikai árverést az egyébként a középmezőnybe tartozó festmények aukcionálásáról ismert Abigail Galéria. Az egyre keresettebb műfaj önálló árverései ma még csak a nagy festményárverésekről "kimaradt" grafikák aukcionálásával foglalkoznak. A két galéria téli árverései eredményei 4,5 millió forint körül mozogtak, így elszívó hatásról még korai lenne beszélni, de a jövőben a grafikát mint üzleti profilt felvállaló galériák jelenlétével a gyűjtők egyre inkább számolhatnak.

A érdeklődők kívánságlistáin nagyjából a festménykereslettel azonos irányzatok és csoportok szerepelnek a leggyakrabban, azzal a különbséggel, hogy a grafikai árveréseken jobban érvényesült a kortárs anyag. A néhány tízezer forintért kínált 60-as 70-es évekből származó alkotások itt szinte mindig gazdára találtak, ugyanakkor az úgynevezett "antik" rajzok, metszetek csak nagy ritkán fordultak elő a grafikai árveréseken. A festmények teljesítményével állítható párhuzamba a könyvek és papírrégiségek hazai kereskedőinek 2002-es teljesítménye. A moziplakátoktól az ősnyomatokig terjedő, igen széles skálán mozgó árverésekből a fővárosban az utóbbi hónapokban legalább kettőt rendeztek hetente. Az antikváriumok által igencsak megkedvelt értékesítési formának köszönhetően nagyjából húsz budapesti könyvkereskedés tart ma kisebb-nagyobb rendszerességgel árveréseket. Az utóbbi években a fővárosi kezdeményezésekhez több vidéki antikvárium is csatlakozott, ahol általában félévente kínálják fel licitre portékájuk legjavát a kereskedők. Az éves viszonylatban megrendezett 50-60 könyv- és papírrégiség-árverés eredményei a széles választékhoz mérten 5 és 50 millió forintos összleütési öszszegek között mozogtak. Az idei év legsikeresebb antikváriuma a Központi volt, melynek - a Kieselbach Galériához hasonlóan - ugyancsak a téli árverése sikerült a legjobbra. Az 54 millió fölötti leütési eredmény abszolút rekordnak számít a hazai antikváriumok világában. Az év rekordleütését a Mike és társa Antikvárium jegyezhette, mely a 20. árverésén 3,6 millió forintért árverezte el Melius Péter debreceni evangélikus püspök füvészkönyvét. Egyébként az antikváriusok aukcióinak abszolút rekordere ugyancsak a Központi árveréséről került ki, ahol 2001-ben, Ady Endre Léda ajkai között című versének kézirata a költő aláírásával 5 millió forintért kelt el.

A sikerre ítélt darabok között leggyakrabban könyveket és kéziratokat találhatunk. Az érdeklődés általában a magyar vonatkozású régi könyvek (RMK) iránt a legnagyobb, de - ahogy az a festészeti anyagnál is érzékelhető volt - a 20. század első felében alkotó, nagy költők kéziratai is széles népszerűségnek örvendenek. E két favorit téma mellett kedveltek voltak még a régi térképek, valamint az igényes tipográfiájáról híres Kner nyomda kiadványai is.

Az egyéb papírrégiségek inkább különlegességük kapcsán keresettek a gyűjtők körében. A régi képeslapok, fotók és okmányok, kártyák és társasjátékok elsősorban nosztalgikus hangulatuk okán ejtik rabul a nézelődőt. Utóbb e tárgykörben egyre inkább a régi játékok vették át a vezető szerepet. A BÁV téli árverésén például a különböző babákból, vasúti makettekből, lemezautókból egy egész napos kollekciót bocsátott árverésre a nagy kereskedőház. A műtárgy műfajának fogalmi határát súroló ritkaságok - a hagyományos kategóriák között - azonban elsősorban az újszerű kezdeményezésből fakadóan arattak sikert. A műtárgyak hagyományos kategóriái ugyanis a 2002. év talán leggyengébben teljesítő árverései közé tartoztak. A legnívósabb műtárgykollekciókat árverező cégek, mint a BÁV, a Nagyházi és Polgár egész évben hiába próbálkozott figyelemfelkeltő tematikus anyagok összeállításával, a kereslet a műtárgyak után mindvégig közepes maradt. Még a korábban remek eredményeket produkáló néprajzi és keleti tárgyak aukcionálása sem hozta meg a várt fellendülést, s Kékedi Árpádnak a Nagyházinál elárverezett hagyatékán kívül nem is számolhatunk be átütő sikerekről a műtárgypiacon. Az ismert gyűjtő 186 tételből álló anyaga 80 százalékos leütési arány mellett összesen 77 913 500 forintért kelt el. Az év legmagasabb műtárgylicitje ugyancsak a Kékedi-hagyatékhoz köthető: a gyűjtemény egyik legszebb darabja, egy 18. századi német rokokó komód 13 millió forintos áron cserélt gazdát.

A régi használati és dísztárgyak összességében sokkal kevesebb érdeklődőt vonzottak, mint ahogy azt az aukciósházak korábban remélték. A szélesebb közönség távol maradt a műtárgyárverésektől, azoknak csak a kitartó gyűjtők voltak aktív szereplői. Ők azonban a különleges darabok iránt mutattak érdeklődést, amiből sajnos az utóbbi időben egyre kevesebb akad.

A bútorok sikertelenségének elsődleges oka a mai lakberendezésben uralkodó visszafogott és hűvös minimalista irányzatban keresendő. Míg a kisebb méretű, könnyen elhelyezhető és mozgatható eklektikus, szecessziós és art deco-bútorok kelendősége változatlan maradt, a nagyobb bútorok, mint például a korábban igazán kelendő barokk és biedermeier darabok az eltökélt gyűjtőkön kívül csak nagyon keveseket érdekeltek. Nem mutatkozott az előző évekhez mérhető kereslet a néprajzi és a keleti tárgyak iránt sem. A korábban szinte visszamaradt tételek nélkül lezajló árverések helyett ma már az 50 százalékos teljesítmény is nagy sikernek számít.

Ugyancsak visszaesés tapasztalható a dísztárgyak aukcióin. A Mű-Terem Zsolnay kerámiáin kívül egyetlen árverezőház sem tudta megtartani a korábbi kínálatára jellemző színvonalat. A kvalitásos darabok jóval kisebb számban bukkannak fel az árveréseken, unalomba fojtva ezzel a zömében közepes anyagot felvonultató eseményeket.

Korábbi fényéből a szőnyegek és az ékszerek kínálata tudott a legtöbbet megőrizni. Az ékszerek szép szereplését a BÁV és a Polgár több kimagasló leütési eredménye is jelezte, míg a szőnyegek kelendőségét az árveréseken tapasztalható 80-90 százalékos eladási arány igazolta.