Sikerekkel zárult az őszi szezon

A szenzációnak számító két teljesítmény az egész ország közvéleményének figyelmét felkeltette. Pedig a 95, illetve 80 millió forintos leütési árak egy hosszas fejlődési folyamat törvényszerű következményei voltak. A honi műkincspiacon évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújtó 20. századi klasszikus magyar festészeti anyag az utóbbi időben már a nyugat-európai műkereskedelemmel összevethető eredményeket ér el. Az itthoni műkincskínálat legdinamikusabban fejlődő szegmensének sikere olyan lehetőségekkel kecsegtet, amely - mint azt a VARGart első ízben megtartott árverésének sikere is jelezte - új piaci résztvevők megjelenését is biztosíthatja.

Nem meglepő tehát, hogy mindhárom említett árverezőház téli aukcióját a növekvő érdeklődés jellemezte. A VARGartnál

110 705 000-ről 146 715 000 forintra, a Mű-teremnél 272 530 000-ről 504 040 000 forintra, a Kiesel-bachnál pedig 321 500 000-ről

589 060 000 forintra emelkedett a kikiáltási árak összege. A mostani leütéseket egybevetve a Mű-Terem és a Kieselbach őszi eredményeivel szembetűnő a forgalomnövekedés: míg a Vígszínházban a szeptemberi 491 860 000 után most 589 060 000 forintért árverezett a Kieselbach, addig a Mű-Terem 391 140 000-ről 504 040 000 forintra növelte teljesítményét. A három árverésen szereplő 522 alkotás közül öt lépte át a 30 milliós határt, míg a 10 és 20 millió forintos leütési sávban 19 festmény szerepelt a leütési listákban.

A látványosan emelkedő teljesítmények mellett a legszembetűnőbb változást az egyes művészek életművén belüli differenciálódó árkategóriák jelentik. Jellemző például, hogy egy a nyolcak köréből származó festő a csoport fennállásának időszakára datálható alkotása jelentősen magasabb árat tud elérni, mint ugyanezen művész későbbi időszakból származó munkája. Ilyen okokra vezethető vissza például Márffy Ödön 1910-es Álló női akt című képének 12 milliós leütési ára (Kieselbach, 131. tétel), vagy más példa után nézve Scheiber Hugó ún. "sturmos" időszakára datálható - egyébként nem túl kvalitásos - Városi forgatag című festménye, melynek ára egészen 2,2 millió forintig emelkedett a Mű-Terem árverésén (212. tétel). Ez az egyre árnyaltabb specializáció eredményezi a mind gyakrabban ránk köszöntő 30 millió forint körüli vagy azt meghaladó leütési árakat is. Az "árnyalatnyi" különbségek gyakran milliós összegekben mérhetők.

Az egyes képek minőségét, különlegességét biztosító és a leütési árakat nagyban befolyásoló jegyekre irányuló figyelem fokozott szerephez - és természetesen felelősséghez - juttatja a képzőművészetben jártas szakértőket is. A laikusok számára sokszor érzékelhetetlen különbségek megítélése komoly anyagi vonzattal jár, így az elkövetkezőkben képvásárlás esetén feltehetőleg egyre többen fordulnak majd független művészettörténeti, műkincspiaci szakértőkhöz.

A mostani árverések másik figyelemre méltó jelensége a grafika térhódítása volt. A korábban gyakorlatilag egyeduralkodó olaj-vászon technika mellett egyre több tempera-, akvarell- és pasztellalkotás található a magas leütési árak között. A kényesebb, az idővel kevésbé dacoló technikák hátrányait az utóbbi időben örvendetes módon egyre több gyűjtő szemében előzik meg a művészi kvalitás szempontjai. E technikák vonzerejét tovább növeli megfizethetőségük és az is, hogy a legtöbb gyűjtő részéről korábban tapasztalt tartózkodás miatt ma Magyarországon nívós grafikai gyűjteménnyel csak kevesen büszkélkedhetnek.