Hamvába holt a januáreffektus

Majdnem úgy indult az idei év is az amerikai részvénypiacon, ahogy azt mindenki szerette volna. Eleinte úgy tűnt, hogy minden sínen van, és a szokásos januári teljesítményt nyújtják a részvények. Ezt még a vállalati szektor is igyekezett erősíteni, az eddig megjelent vállalati eredmények (a társaságok egyötöde tett közzé negyedik negyedéves eredményeit) a vártnál ugyan valamivel kedvezőtlenebbek, de még mindig jobbak, mint a makromutatók, ami kellemes meglepetést okozhatott volna a piacon.

Sajnos azonban makrooldalról kevés támogatás érkezett, és a politika is csak hátráltatja a tőzsdei fellendülést, a küszöbönálló iraki háború árnyékában nem kapkodnak a részvényekért a befektetők.

Kár, pedig az év a megszokott januáreffektussal indult, az S&P 500 és a Dow Jones is 5 százalék körüli emelkedést produkált, amelyet a múlt héten majdhogynem lenulláztak. George W. Bush is megtett mindent - azon kívül, hogy a háborús helyzetet nem oldotta meg - a tőzsde és a gazdaság, de főként a Wall Street érdekében, gazdaságélénkítő csomagja nagy kedvezményeket biztosít a részvénytulajdonosoknak. Úgy tűnik azonban, hogy ez is kevés volt a piacnak.

A tavalyi évvel ellentétben most éppen a vállalati eredmények azok, amelyek relatíve kedvezőek, és a makrogazdasági mutatók gyengék. 2002-ben, amikor sokan a recesszióból való kilábalás felett örvendtek, éppen az volt a furcsa, hogy a vállalatvezetők nem vettek részt az ünneplésben, és a tőzsde a maga könyörtelen módján az egyik legrosszabb évvel ajándékozta meg a befektetőket.

Az elmúlt időszakban a Fed elkedvetlenítette a piacot azzal, hogy az ipari termelés 0,2 százalékkal csökkent decemberben, majd ehhez jött még a University of Michigan fogyasztói bizalmi indexének esése, ami szintén kiábrándítóan hatott a gazdasági növekedés beindulásában bízó befektetőkre. A legutóbbi új, lakáscélú ingatlanok építéséről szóló, vártnál jobb adat ugyan némileg javított a kedélyeken, áttörést azonban nem tudott elérni. Eközben pedig nem szabad elfeledkezni az amerikai folyó fizetési mérleg deficitjéről, amely 40,1 milliárd dolláros szintjével "Damoklesz kardjaként" lebeg a gazdaság felett, hiszen napi több mint egymilliárd dollár tőkebeáramlás szükséges finanszírozásához.

A fogyasztók és a piaci szereplők egyaránt tartanak az iraki háború kitörésétől, és ezzel kapcsolatos bizonytalanságuk rányomja a bélyegét az egész tőkepiacra. Emellett az olajár alakulása jelentősen befolyásolhatja a gazdaság pályáját, amit a jelenlegi helyzetben igen nehéz megjósolni. Néhány szakértő úgy véli, hogy a háború okozta sokk már beépült az olajárba, de ez valójában csak utólag fog kiderülni.

Az azonban biztos, hogy több nagyvállalat, köztük a DuPont is jelezte: számukra a magas olajár jelentős költségnövekedést okoz. A hüvelykujjszabály szerint minden centemelkedés a benzin gallonjára vetítve (majdnem négy liter benzinnek felel meg) egymilliárd dollár többletköltséget jelent a gazdaság egészének.

A bizonytalan környezetben a már említett DuPont 4,3, a Microsoft 8, az IBM 7,3 százalékot veszített értékéből az elmúlt héten.

A részvénytulajdonosok többsége tehát nem repes az örömtől, de legalább a tavalyi nagy veszteseknek jut némi vigasz. Az "utolsókból lesznek az elsők" aforizma érvényesnek tűnik a Wall Streeten. A tavalyi tíz legnagyobb vesztes papír az idei évet 25 százalékos emelkedéssel kezdte, míg a 2002-es tíz legjobban teljesítő cége csak 2,1 százalékos növekedést produkált.

Ennek persze többnyire prózai okai vannak, azok a részvénytulajdonosok, akik sokat veszítettek befektetéseiken, általában decemberben zárják pozícióikat, hogy az adóból leírhassák a veszteségeket. Ily módon pedig a már amúgy is gyengén szereplő részvények tovább esnek. A jól teljesítő papírokkal pedig fordított a helyzet, azokat általában januárban adják el, hogy még ne kelljen utánuk adózni.