Egyre óvatosabbak a vevők

Látványos ellentétek jellemezték a nemzetközi műkincspiac tavalyi évét: miközben a kivételes műalkotásoknál továbbra is magas, nemegyszer rekordleütési árak születtek az árveréseken, a közepes minőségű darabokat a romló gazdasági környezet hatására egyre rosszabbul lehetett eladni.

Az év biztatóan kezdődött - emlékeztet a Handelsblatt. A 2002. januári New York-i régi mesterek-aukciókon már nem lehetett érezni a 2001. szeptember 11. után tapasztalható rossz hangulatot, és a márciusi amszterdami vásáron is valamennyi fontos tengerentúli gyűjtő és múzeum jelen volt. A nyáron azután Londonban megszületett a nemzetközi műkereskedelem történetének abszolút rekordja: Pieter Pauwel Rubens újonnan felfedezett Betlehemi gyermekgyilkosság című vászna nem kevesebb, mint 49,5 millió fontért cserélt gazdát. A hasonló profilú decemberi árverések már sokkal rosszabbul sikerültek (VG, 2003. január 27., 20. o.), jóllehet kiugró eredmények ekkor is születtek - Andrea Riccio Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló, a Thyssen-gyűjteményből származó terrakotta mellszobráért 3,3 millió fontot fizetett új tulajdonosa (VG, 2003. január 6., 12. o.).

Ősszel más szegmensekben is érezhető volt a vásárlók óvatossága. A hagyományosan parádés eredményeket elérő New York-i impresszionista és modern árveréseken ezúttal olyan halhatatlanok képei is visszamaradtak, mint Claude Monet, Paul Cézanne, Amedeo Modigliani vagy Pablo Picasso. Az aukciós- házak ebben a helyzetben az olyan, a korábbi évekhez képest alacsony leütési áraknak is kénytelenek voltak örülni, mint például Monet Tavirózsák sorozatának egy 18,7 millió dollárért elkelt darabja (VG, 2002. november 11., 16. o.). A vásárlók óvatosságának áldozatul esett többek között a Tenschert-gyűjtemény félszáz illusztrált kézirata, amelyeknek alig több mint harmada kelt el a Sotheby's december 3-i árverésén. Az azt megelőző héten egy hét éve töretlenül erősödő szegmens, a 19. századi brit festmények piaca élt át súlyos megrázkódtatást.

Kontrasztok tehát nemcsak a csúcs- és a középkategória között figyelhetők meg, hanem az első és a második fél év között is. Nyárig viszonylag jól tartotta magát a piac, az őszt viszont már inkább a gyengélkedés jellemezte. Különösen látványosan jelentkezett ez az Európai Unió legnagyobb tagországában, a gazdasági pangástól különösen sújtott Németországban. Az ottani helyzetet a kormányzat adóemelési tervei is beárnyékolták: Berlin ugyan időközben elállt a műkincsek forgalmi adójának tervezett emelésétől, helyette azonban értéknövekedési adót vetett ki a képzőművészeti alkotásokra (VG, 2003. január 27., 20. o.). Az eladók közül ebben a helyzetben egyre többen döntenek úgy, hogy külföldre viszik árujukat, a németországi műkereskedelem volumene pedig folyamatosan visszaesik. A német piacban leginkább a külföldi vásárlók tartják a lelket: a nemzetközi árut forgalmazó kereskedőknél a forgalom mintegy 80 százaléka nekik köszönhető.

Miközben a németországi és nagy-britanniai árverések közönsége egyre óvatosabban vásárol, az amerikai gyűjtők aktivitása egyelőre töretlen. Az öreg kontinensen a francia piac látszik a legerősebbnek: itt az éppen tavaly januárban végrehajtott piacliberalizáció hatására nagy mennyiségű és jó színvonalú áru jelent meg a kirakatokban és az árveréseken, így az itteni galériák és aukciósházak komolyabb nehézségek nélkül vészelték át az évet. A nemzetközi piac egyik nagyágyúja, a Sotheby's ezzel szemben súlyos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, és New York-i székháza eladására kényszerült (VG, 2003. január 6., 12. o.). Egyelőre azonban korai volna arról beszélni, hogy a brit főváros helyett belátható időn belül Párizs válhatna az európai aukcióspiac központjává: világszinten továbbra is a London-New York tengely a meghatározó.