Virágzó piac a derivatívoké

Az a bizonyos ág a vállalatokat manapság duplán is húzza. Egyrészről a piaci hangulat a vezető gazdaságok szinte mindegyikében kivárásra ösztönöz, nemcsak a befektetések kezelése, de sokszor a fogyasztási döntések során is. A társaságok jövedelmezősége az ingadozó teljesítmény következtében romlik, amire általában költségcsökkentő intézkedésekkel, illetve szükségszerűen pótlólagos források felkutatásával reagálnak. Utóbbi feltételei azonban szintúgy nem mondhatók ideálisnak, a részvénypiacok az elmúlt években néhány euforikus kitörést leszámítva halódtak, a kötvénypiacokon való hatékony szereplést pedig nem egy esetben a hitelminősítő intézetek torpedózták meg. Az idei év eleji kibocsátási rali is igen hamar elhalt, részben a sorozatos leminősítések, illetve ezzel összefüggésben a befektetői érdeklődés hanyatlása következtében.

A társaságok azonban nem csüggednek: ha forrásra van szükség, de nincs megfelelő fórum annak megszerzésére, akkor megteremtik azokat. Ez a fajta kreativitás nemritkán eddig ismeretlen pénzügyi eszközöket szül, leggyakrabban azonban már eddig is bejáratott termékeket helyez egészen újszerű megvilágításba.

Nem történt ez másképp a kötvény-, illetve részvényderivatívokkal sem. Februárban a Deutsche Bank (DB) 1,06 milliárd dollár értékben bocsátott ki az USA Interactive részvényeire átváltható kötvényeket. A tranzakció hátterét a pénzintézet természetesen nem tette közzé, a piaci szereplők azonban a lejáratok rövid elemzése után arra következtettek, hogy a forrásbevonás igénye valójában az amerikai társaság tulajdonosánál, a Vivendi Universalnál keletkezett. Utóbbi 60 millió warrant tulajdonosa volt az USA Interactive-ban. (A warrant jellemzően kötvénykibocsátáshoz kapcsolt, önállóan is forgalmazott eszköz, ami lehetővé teszi tulajdonosa számára, hogy adott áron a jövőben meghatározott mennyiséget megvásároljon a kibocsátó társaság részvényeiből.)

A Vivendi tehát ahelyett, hogy önálló kötvénykibocsátással próbálkozott volna, egy sor fedezeti ügyletet kötött a Deutsche Bankkal, kihasználva ezzel annak kedvezőbb hitelbesorolását. A társaság lényegében eladott 28 milliót a pénzintézetnek a meglévő warrantok közül, és ezzel 240 millió dolláros bevételre tett szert. Ezzel párhuzamosan a DB pedig két sorozatban átváltoztatható kötvényeket bocsátott ki, mindkét mennyiséget jelentős árfolyamprémiummal. A papírokat megvásárló befektetők ezáltal a legroszszabb esetben a pénzintézet kötvényeit tudhatják a magukénak, kedvező piaci fordulat esetén pedig az USA Interactive részvényeinek árfolyam-emelkedéséből profitálhatnak.

Egy másik, gyakran alkalmazott megoldás az, hogy a forrásra vágyó társaság a nyílt kibocsátás helyett zárt körben hoz forgalomba új részvényeket. Ezt követően, hogy az árfolyamesésből eredő kockázatát mérsékelje, egy partnerbanktól eladási jogot vásárol a papírokra, mondjuk a jelenlegi ár 90 százalékában megállapított kötési árfolyamon. Annak érdekében, hogy költségeit mérsékelje, a társaság is elad hasonló opciókat, de valamivel kisebb, például 70 százalékos kötési árfolyamon. Ezzel a technikával lefedezi magát minden, a jelenlegi árfolyam 10 és 30 százalékos esése közötti esetre, de profitálhat a kurzus emelkedéséből is.

Az ehhez hasonló kombinált ügyletek mára mindennapossá váltak. Míg két-három éve a derivatívok útján értékesített pénzügyi eszközök aránya mindössze 30-35 százalékos volt, addig mára részesedésük a teljes forgalomból 70 százalék fölé emelkedett. A klasszikus származtatott termékek felhasználási köre ezzel párhuzamosan rohamosan bővül.

A folyamat hátterében a már említett indokokon - kedvezőbb hitelbesorolás elérése, magasabb árfolyam - túlmenően egyéb tényezők is szerepet jászanak. Különös előnyt jelent az ehhez hasonló összetett folyamatok esetében azok korlátozott átláthatósága, a tranzakcióban érdekelt társaság sokáig rejtve maradhat a piaci szereplők előtt. További szempont, hogy a folyamatot beindító vállalatok sokszor valamely érdekeltségük értékesítésével teremtik meg pótlólagos forrásaikat. Amennyiben a részvényeket a nyílt piacon bocsátják forgalomba, az a befektetők számára azt az üzenetet is hordozhatja, hogy a tulajdonos a kérdéses vállalat rossz teljesítménye miatt igyekszik megválni a papírjaitól. Bármennyire közkedveltek is azonban manapság ezek a megoldások, az ilyen fokú népszerűségük a legtöbb szakértő szerint átmeneti lesz.