A piac ítélete

Tihanyi Lajos portréi nem éppen bájos hangvételükről, lágy modorukról híresek. A köztudottan nehéz sorsú, süketnéma festő arcképei a művész éles kritikai érzékéről, pszichológiai érzékenységéről vallanak. Tihanyi Lajos 20. századi művészetünk legjelentősebb portréfestői közé sorolható, akinek egykor a modern művészet meghatározó személyiségei - Bölöni György, Fülep Lajos, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső - ültek modellt.

Tihanyit saját vallomása szerint arcképfestés közben kizárólag a portré megkonstruálása érdekelte, amihez kivételes emberi érzékenység, együttérzés, sőt beleérző képesség társult. Fülep Lajos, a Nyolcakkal baráti viszonyban álló művészetfilozófus állapította meg Tihanyiról, hogy a legortodoxabb cézanne-ista, aki ösztönös erővel gyúrja össze a stíluselemeket és válogat a látványból saját festői elveinek megfelelően, de ugyanakkor stílusa rokona Kokoschka drámai expresszionizmusának is. Tihanyi az izmusok tanulságait egyesítő, leginkább a kubizmust és az expresszionizmust ötvöző formanyelven, a kép festői ritmikája érdekében deformálja alakjait.

Tihanyi portréi meglehetősen ritka portékának számítanak a budapesti árveréseken. Az elmúlt évben azonban mégis többször felbukkantak arcképei aukciókon, Sir Alexander Korda filmrendező, producer gyűjteményéből. Közülük a legnagyobb sikert az első, a 2002 szeptemberében árverezett Bölöni György-arckép érte el 42 millió forintos leütési árral. A kép irodalomtörténeti vonatkozásain túl elsősorban időtállóbb technikájának köszönhette sikerét decemberben aukcionált társával, Tihanyi önarcképével szemben. A portrékkal egyetemben a Korda-gyűjteményből még egy Tihanyi-kompozíció került a tavalyi év során a Mű-Terem Galéria gondozásába. A kép valószínűleg az idén szeptemberben, vagy az év végén kerülhet értékesítésre.