Átigazoló kötvénypiaci elemzők

A Deutsche Bank (DB) azon kevés pénzintézet egyike, amelyek kimagasló teljesítményükkel nemhogy számottevően javítani tudtak a Euromoney által összeállított kötvénykibocsátói rangsorban eddig elfoglalt pozíciójukon, de a 2003-as listán abszolút értelemben is diadalmaskodtak. A DB befektetési banki szerepkörében a 18 meghirdetett kategória közül hatban vitte el a pálmát, és különösen sikeresnek bizonyult a magas hozamú kötvények piacán, ahol ötből négy kategóriában a dobogó legfelső fokára állhatott. A Deutsche Bank kötvényelemző csapata az összesített listán a szektorban a legnagyobb hagyományokkal rendelkező Morgan Stanley mögött a második helyen végzett.

A csoport két vezető elemzője, Simon Adamson és Helen Rodriquez azonban, akiknek az idei sikerekhez vezető feladatokból oroszlánrész jutott, az év elején váratlanul elhagyta a bankot. A hír sokakat meglepett, nem sokkal később azonban újabb váratlan események következtek. Felix Kaiser telekommunikációs vállalatokra szakosodott elemző, akinek a segítségével a Goldman Sachs az it-szektor kötvényeire összpontosító kategóriában megszerezte az első helyet, szintén bejelentette távozását. A Morgan Stanley elemzője, David Meade, aki az autóiparban tevékenykedő társaságok hitellehetőségeinek elemzéséért felelős, 10 év mun-kaviszony után hagyta ott a pénzintézetet. A Morgan Stanley a Euromoney összeállításának ezen fejezetében aranyérmes lett.

A példákat szinte a végtelenségig sorolhatnánk. A sorozatos kilépések szakértők szerint egy és ugyanazon okra vezethető viszsza: a befektetési bankokat az elmúlt években erőteljesen sújtó piaci depresszió túlzottan drágává tette a mégoly sikeres kötvényelemző csapatok fenntartását. A költségcsökkentést célzó intézkedések elérték a pénzintézetek szinte egyetlen megmaradt profitforrásának, a kötvénykibocsátások szervezésének bázisát is.

A bankok kötvényrészlegeit az elmúlt években, a recessziót megelőzően jelentősen felduzzasztották. A Bear Sternsnek például egy évvel ezelőtt még 17 elemzője dolgozott ezen a területen, mára a számuk négyre fogyatkozott. Egy 7-8 fős stáb fenntartása havonta akár több millió dollárjába is belekerülhet a banknak. Míg egy a ranglétra közepe táján elhelyezkedő elemzőnek évi 175 ezer dollárnak megfelelő javadalmazást biztosítanak, addig egy szektorvezető ennek a háromszorosát is megkeresheti. Az elemzői csapatokat vezető szakemberek éves fizetése prémium nélkül elérheti a 750 ezer dollárt. Követve a kisebb társaságokat, így szép lassan a vezető pénzintézetek is az elbocsátások mellett döntöttek.

A Deutsche Bank év eleji döntései feltehetőleg hasonló számításokon alapulhattak Ezt az érvelést látszik alátámasztani az is, hogy a tervek szerint az érintett részlegek új vezető nélkül maradnak, azok a jövőben az amerikai kötvénystáb felé tartoznak majd beszámolási kötelezettséggel.

A helyzet további pikantériáját adja, hogy a távozó elemzők közül sokan korábbi ügyfeleik, a befektetési társaságok kötvényrészlegeinél szereznek maguknak új állást. Az ilyen irányú váltást korántsem az anyagi érdekek motiválják, a kötvénypiac vételi oldala ugyanis általában kevesebbet fizet az elemzői munkáért a kibocsátóinál. Az elsődleges indokot e helyett a megbízhatóbb munkakörülmények jelentik. A befektetési társaságok munkatársaiként ugyanis ezen elemzők hosszabb távon is biztos állást tudhatnak magukénak, ráadásul a rájuk nehezedő nyomás is nagyságrendekkel kisebb.

A befektetési banki elemzők a jelen piaci viszonyok között igyekeznek elkerülni annak a lehetőségét, hogy vételre ajánlják olyan társaságok adósságleveleit, melyeknél akár a minimális veszélye is fennállhat annak, hogy napjaink vállalati csődhullámának újabb áldozatává váljanak. Manapság a piac a rossz hírekre fokozott kilengésekkel reagál. Amíg egy kedvezőtlen hír korábban 3-4 bázispontos mozgást eredményezett a hozamokban, addig ez az érték mára 3-400-ra növekedett. Nem véletlen, hogy sokkal szívesebben adnak mérsékelten optimista ajánlásokat és maradnak le ennek következtében egy esetleges vásárlási raliról.

Az elemzői szakma életének sanyarú napjaiban csak hab a tortán az egyik szakmabeli, Eliot Spitzer ellen indított és nagy visszhangot keltő büntetőeljárás. A korábban magas becsben tartott elemzők ennek köszönhetően manapság sokszor érzik úgy, hogy megítélésük a házaló ügynökökével vált azonossá. Így hát a vásárlói oldal egyelőre kitartóan csábítja el a szakembereket az eladói frontról, a folyamat várható fordulópontja pedig ma még megjósolhatatlan.